tag:blogger.com,1999:blog-46406433510788706392024-03-08T04:39:35.059-08:00Goodbye agony (Engedd el mind azt, amiben valaha hittél) Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.comBlogger34125tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-61933983027314747802016-12-27T05:35:00.003-08:002016-12-27T05:35:59.817-08:00Epilógus<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kereken
fél év telt el a los angelesi koncert óta…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A halott
férfi valóban Wilson volt, ezt a halottkém is megállapította. A hírekben
napokig főszerepet játszott a gyilkos maffiózó. Feltételezem, sokan
felsóhajtottak az otthonaikban, hogy a világ ismét megszabadult egy rohadéktól.
Engem személyesen is érintett az ügy, így a megkönnyebbülés az én lelkemben
nagyobb nyomott hagyott, mint másoknál. Irina szerencsére viszonylag könnyebb
sérülésekkel megúszta. A jólétét az is megerősítette, hogy Ashleyt tökön vágta,
mikor Csipkerózsikásat akart vele játszani. Mi csak jót aszaltunk rajta, és
sejtettük, hogy előbb vagy utóbb, de kialakul majd közöttük valami. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az szerintem nem titok, hogy a srácok hamar
óriási sikereket értek el. Gyanítom, hogy a barátom kisfiús képe nagy szerepet
játszott a rajongótábor növekedésében. Pillanatok alatt felkapták a bandát, és
azt rebesgették ők az év új felfedezettjei. Az álmuk valóra vált, és a jövő
héten adják ki a debütáló albumukat a Black Veil Brides-ot. Tizenegy új szám,
rengeteg fotózás, turnék, és ez még csak a kezdet, ami rájuk vár az elkövetkező
időkben. Én mindenesetre mindig a színfalak mögül csápolok a kedvenc barátnőm
Caroline oldalán, akinek automatikusan kijárt a VIP megtiszteltetés. Igaz, a
későbbiekben kevesebbet fogom látni Andyt, de megígérte, hogy ha kell azonnal
repülőre száll vagy elkocsikázik hozzám a Batmobillal, ha bármi baj lenne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Apa
először nagyon kiakadt, mikor közöltük vele, hogy babát várok, de három
felessel később már jobb kedvben gratulált. Ugyan mi nem ragaszkodtunk az
esküvőhöz, ám ő nagyon is. Előkotorta anya régi ruháját, kicsit felújítatta, és
már állhattam is az oltár elé hatalmas pocakkal feldagadt lábakkal. És tudjátok
mi a legmeglepőbb? Novát felkértem koszorúslánynak, és képzeljétek igent
mondott. Bár egyesek megsúgták, hogy előtte a depressziótól napokig ki sem
tette a lábát a szobájából, de idővel úgy fest megbékélt. Mindent tökéletesen
megrendeztek, a torta roskadozott a máztól, a virágok ragyogtak a fényben, a
kibérelt terem pedig színben harmonizált a hagyományokkal. (Andyvel feketét szerettünk
volna, de pár szavazat híján elbuktunk, így maradtak a dolgok a szervező tünci
cica baba óhaja szerint.) A vőfély Ashley seggrészegre itta magát, és az utolsó
daloknál már nagyon nehezen találta a megfelelő oktávokat, viszont ettől
eltekintve jól sikerült az egész ceremónia (habár a vendégek negyedét nem ismertem).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Végül
utoljára hagytam a legfontosabb beszámolót…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Büszkén
jelenthetem, hogy Szeptember 24-én megszületetett a kislányom. 3780 grammot
nyomott, és a Lisa Beverly Biersack nevet kapta. Rettentően kimerültem, de a
boldog apuka szabályosan ugrált örömében, mikor először a kezébe foghatta a
kicsit, és ez kárpótolt a fájdalomért. Mellesleg örökölte a gyönyörű kék
szemeit, tőlem pedig a dús barna hajat. Hiába áhítozott utánam a békét áhítozó
sötétség, látni akartam, hogy rendben vannak-e a dolgok, és csak ezek után
engedhettem utat az óhajának. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Napokkal
később engedtek ki minket. Egyelőre egy kis garzonlakást béreltünk ki, és
szenteltük fel, mint az új otthonunk. A gyerek szobát közösen rendeztük be,
ahol Lisa nyugodtan aludhatta immáron az igazak álmát. Bár, azt megemlíteném,
hogy a kiságy összeszerelésében nem engedték meg a segédkezésem, de legalább én
jót röhögtem, miközben a banda egymást ölte az útmutatóban leírtak miatt.
Felvettem videóra szóval, ha a baba idősebb korba lép, lesz min nevetnie a
szomorú perceiben. A vidámság olykor a nehéz pillanatokban sokat segíthet, ez
személyes tapasztalat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az élet mindig
kegyelmes hozzánk. Ha majd felnő a lányom, mesélni fogok neki a nagymamájáról,
és még ha sírok is közben, tudni fogom ő mindig mellettem lesz, történjék bármi
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
VÉGE<o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-6489257492733231922016-12-26T11:11:00.004-08:002016-12-26T11:11:43.323-08:0029. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Nincs is
annál jobb, mint mikor a bacon szalonna isteni illata csiklandozza kora reggel
az orrodat. Rögtön kipattant a szemem, és a korgó gyomrom rögtön cselekvésre
késztetett. Betakargattam a még mélyen alvó barátomat, köntösbe bújtam, majd
lecsattogtam a lépcsőn. Előre elképzeltem, milyen mennyei kényeztetésnek teszem
ki az ízlelőbimbóimat, ha eszek akár csak egy-két falatot is belőle. A sülő
zsír szag a konyhából áradt, a szakács szerepében pedig CC tetszelgett.
Fogalmam sincs honnan, de még kötényt is sikerült kerítenie. Kicsit furcsán
hatott a fejkendős hosszú hajú rockertől, hogy a kezeivel a serpenyőt bűvöli.
Kettőnkön kívül úgy tűnt más nem döntött a korai ébredés mellett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát, a többiek?
– kérdeztem lehuppanva az asztalhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Irina
valamikor hajnalban elment futni, a többiek meg gondolom, még az igazak álmát
alusszák – vonta meg a vállát. – Jó étvágyat! – felszolgálta a szalonnát
rántotta kíséretében. Szedett magának is, majd leült velem szemben. – Remélem,
nem csesztem el nagyon – kacsintott rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ezt nem
lehet elcseszni – Ha anyu most látná, hogy tele szájjal beszélek, most biztos
leszidna, és sokszor azt kívánom, bárcsak megtenné. – Vagy igen? – felvont
szemöldökkel néztem rá. Letöröltem a szám széléről a zsírt, mert azért egy jó
disznónak is jár némi illem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
múltkor Jinxx nálam maradt éjszakára – sóhajtott a halántékát dörzsölve. –
Megkértem, hogy vigyázzon a kajára, míg elintézek egy telefonhívást. Ha nem
érek vissza időben, az a seggfej leégeti az egész konyhámat. A szomszéd néni
meg ütemesen verte a tam-tamot az ajtómon, hogy mi az a kurva büdös füst szag,
és kidobat a házból, mert elege van belőlem, meg a szarságaimból. Jelezném,
az-az öregasszony senkit sem bír elviselni, és még a saját macskája is akkor
megy a közelébe, mikor az éhhalál szélén lebeg – Annyira belelovalta magát a
történetmesélésbe, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. A számban levő falatok
pedig a szélrózsa minden irányába beterítették az asztalt, CC meg vigyorogva
szedegette ki a tojásdarabokat a loboncából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egyél
szépen Pindurka, különben elveszem a maradékot – Ash úszott be a képbe. Borostás
kép, szívecskés boxer, borzas haj és monokli a szeme alatt. A farkát vakargatva
ásítozott, ami enyhén szólva is lerombolta a szexuális vágyaimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szívesen
bemosnék, de látom valaki megelőzött – vigyorogtam elégedetten. Eltoltam a
tányért, majd felkeltem és töltöttem a szíverősítőből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szar
éjszakám volt – fintorodott el. Ön kiszolgálta magát, és letelepedett széttett
lábakkal, hogy biztos legyen a belátás a szőrös golyóihoz. Na, nem mintha
megcsodáltam volna, de automatikusan odatévedt a tekintetem. Azt hiszem, jó
időre elment a kedvem a szextől, ezt zsigerből érzem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mégis mi
a fenét vártál, mikor hajnalok hajnalán bemásztál az ágyamba, és kéjesen a
fülembe suttogtál? – a hangforrás Irinától érkezett. Valószínűleg elég korán
kelhetett, mert futóruhát viselt, a testén pedig izzadtságcseppek csillogtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mondjuk
nem egy olyan ütést, amitől padtól fogok? – durcásan bámult rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én
kiheréltem volna – vontam meg a vállam belekortyolva a kávémba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerencséd, hogy jó passzban találtál különben most szívószállal kellene enned
a hamburgert – kinyitotta a hűtőt, majd egy húzóra eltűntette a literes
narancslé felét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kurva
nagy mázlid van, haver, hidd el nekem! – csatlakozott be Andy a beszélgetésbe.
Az alsógatya, és a rendetlen haj nála is befigyelt. Elhaladva mellettem
megpuszilt, majd ő is kitöltötte a reggeli koffeinadagját. Rágyújtott, és lazán
a pultnak támaszkodott. Nem tudtam nem észrevenni a lilásvöröses hatalmas
foltot a lapockájától alig pár centire. A kedvenc bérgyilkos nőnk enyhén szólva
is kegyetlenül elbánt vele tegnap, ez tagadhatatlan nyomot hagyott. – Én
leléptem a barátnőmmel, és kis híján kinyírtak, te meg megúsztad a monoklival,
szóval fogd be a pofád, és ne sírj, mint egy kibaszott óvodás – oltotta le
rövidtávon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát,
senki sem áll mellettem? – fakadt ki a nőcsábász gitárosunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs miről van szó, de a válasz egyértelmű nem – Jinxx volt az egyetlen, aki
teljes indulásra kész öltözetben jelent meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Bekaphatjátok mindannyian! – beintett, majd fogva a tányérját dühösen
elviharzott. Senki sem törődött vele különösképpen, és a reggeli után mindenki
ment a saját útján. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Andy
rávett, hogy bevigyen a kórházba ellenőrzésre minden rendben van-e. A melegre
való tekintettel egy édes rövid lenge lila ruha mellett döntöttem. (Szeretném
kiélvezni az utolsó nem bálnaként töltött napjaimat, mivel a szexi
öltözködésnek hamarosan búcsút inthetek.) Irina természetesen nem engedett el
minket kettesben, így még a mosdóban sem szabadulhattam meg tőle. Sajnos
akármennyire is bántam az isteni baconos rántottát elvitte a toilet kacsa.
Viszont megfogadtam CC tanácsát, és a klinika felé vezető úton alaposan
bevásároltam a sóskekszből, ami szerinte csodákat művel a hányingerrel
folytatott harcban. (Ha azt mondom, utálok terhesnek lenni az enyhe kifejezés!)
Ráadásul a sürgősségi is dugig tömve volt, és mivel nem életmentő beavatkozásra
van szükségem nem vettek előre a sorban. Kőkemény három óra várakozás után
hívtak be, hogy megállapítsák az égvilágon semmi bajom. A barátom megnyugodott,
nekem meg nem kellett tovább hallgatnom a nyaggatását, szóval végre ezen is
továbbléphettünk. Legszívesebben kikapcsolódtam volna némi bolyongással a
szülővárosomba, de a felvigyázóm szigorú házi őrizetre ítélt. Megérdeklődtem
tőle, hogy a nyomkövető szondát mikor óhajtja feldugni a seggembe, mire
leordított, hogy az egész az én érdekemben történik, szóval ne basztassam
állandóan. Durcásan elvonultam a laptopom társaságában. Andy a fiúkkal a
stúdióban tartott megbeszélést, így teljesen egyedül maradtam az online világba
bekebelezve. Unalmamban giccsesen romantikus filmek mellett adtam le a
voksomat, mint például a Dirty dancing. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Will a
menedzser késő délután telefonált, hogy leszervezett egy ingyenes nyílt téri
koncertet a John Anson Theatreben. Andy teljesen felpörögve ért haza én meg egy
lelki roncs voltam hála a Csillagainkban a hiba című drámának. Viszont iszonyú
cukin reagálta le a helyzetet, mivel átölelt és megkérdezte szeretnék-e még
fagyit (két Ben&Jerry’s dobozt ürítettem ki). A könnyeimmel áztatott pólója
a mellkasára tapadt, de csak annyit mondott, hogy szeret a megbolondult
hormonjaim ellenére is, amivel ismét beindította a sírógépezetet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
zuhanyozz le – puszilta meg a homlokomat, majd kisimította az arcomra tapadt
nedves hajtincseimet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Minek? –
szó szerint semmi kedvem, a még az élethez sem kicsit talán erős, de komolyan
még felkelni sincs energiám. A punnyadás, és a bőgés tökéletes programnak
bizonyult az est hátralevő részére. Ismeritek az érzést, mikor a mackónadrág a
legkényelmesebb viselet a világon, és a csoki fagyi a mennyei mannával egyenlő,
nos én most ezt a fázist preferáltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A banda
nem igazán léphet fel énekes nélkül, szóval siess különben el fogunk késni, és
azt nagyon nem szeretném. Fontos, hogy támogass a háttérből, kicsim tehát
díjaznám, ha felemelnéd a formás hátsódat az ágyról, és megmozdulnál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kapok
csokit? – felkeltem, majd hatalmasat nyújtóztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Akármit
csak még az idén készülj el – átvette a helyem, és szabályosan szétterült
esélyt sem adva, hogy én is elférhessek mellette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szemét!
– úgy tettem, mintha köhögéssel leplezném a szitokszót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja-ja
Pindurka, én is szeretlek – elmosolyodott. Sikeresen elnyomott egy ásítást, és
bekapcsolta a tévét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kb.
tizenöt perc alatt elkészültem, de a hangulatom cseppet sem változott meg. Ja,
és meg sem említem, hogy volt képe elaludni, míg én puccba vágtam magam. Visszafogtam
a feltörekvő hisztimet, és ahelyett, hogy elküldtem volna a k… anyjába inkább a
fiúkra bíztam az ébresztést. Letipegtem a konyhába a hűtőből kiloptam az utolsó
epres tortaszeletet, és egy pohárnarancslé társaságában kényelmesen
elhelyezkedtem az asztalnál. A hangokbból, meg a puffanásból könnyen
kikövetkeztethettem, hogy szabályosan kiborították az ágyból, feltételezhetőleg
matracostól. Feldúltan zilált hajjal került elő, míg én alig bírtam visszafogni
a röhögést. Dühös kék szemeivel engem vizslatott, mint főkolompost, de lesütött
pillákkal csak annyit rebegtem, hogy szeretlek drágám, és most egyenlítettünk a
korábbiért. Átkarolta a vállam, majd kivezetett a házból, mielőtt esetleg
vissza találnék fordulni. Bevallom őszintén megfordult a fejemben, de inkább jó
pofit vágtam, és a basszátok meg mind felszólítással elhagytam a házat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A Black
veil Brides New Orleansban dicső hírnévre tett szert, talán a Youtubenak
köszönhetően még páran ismerhették őket, és azt gondoltam itt be is zárul a
kör. Ám el kell ismernem, hogy tévedtem, ugyanis a rajongók szokatlanul nagy
létszámban jelentek meg. A közönség sorai főképp tinédzserlányokból épült fel,
viszont akadtak fiúk is szép számban. A srácok neveit skandálva izgatottan
várták, hogy kezdetét vegye a másfélórányi tömény fejrázás. Engem természetesen
rögtön a színpad mögé tereltek, hogy még véletlenül se essen bántódásom, és
szem előtt lehessek. Irina hűséges dobermann kutyaként lihegett a sarkomban,
ami rohadtul idegesített, mert levegőt se kaptam tőle. Kb. két percre sikerült
leráznom, és egy hatalmas szívességbe Ashleynek, hogy eltereljem a figyelmét.
Félrehúztam Andyt, majd egy hosszas csókcsatát követően sok sikert kívántam
nekik. Persze később a színfalak mögé tessékeltek, amihez cseppet sem fűlött a
fogam. A dobermannomtól eltekintve teljesen egyedül maradtam, és arra gondoltam
mennyire hiányzik most Caroline. Emlékszem, mikor először osontunk be az első
BVB koncertünkre. Olyan, mintha mindez vagy ezer éve történt volna, de az-az
igazság, hogy az én életem változott meg azóta. Az agyam máshol kalandozott
miközben a szemem le se bírtam venni a színpadon tomboló srácokról. Ismét abba
a transzba estem, és valószínűleg ennek hála nem vettem elég korán észre a
körülöttem történő eseményeket. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az utolsó
számnál tartottak, mikor váratlanul kitört a Los Angelesben viszonylag ritkának
számító fákat szaggató vihar. Szinte mindenki fejvesztve menekült a szélrózsa
összes irányába, de én hirtelen azt se tudtam mihez kezdjek. Az emberek
próbáltak védeni magukat az évszázad természeti csapásától, míg én szabályosan
lebénultam. Nem hallottam Irina kiabálását, de a szája mozgásából és a heves
gesztikulálásából könnyen levettem, hogy hatalmas a baj. A karomat megragadva
igyekezett biztonságos helyre vonszolni, holott ez szinte teljességgel
lehetetlen küldetés a nyílt téren, ahol jelenleg tartózkodunk. Váratlanul
löktek meg minket hátulról, és ennek köszönhetően szakadtam el az orosz
szépségtől. Kétségbeesetten igyekeztem ismerőst találni, akibe kapaszkodhatok.
A sötétségnek és a vastag függönyként lezuhanó esőnek hála a látási viszonyok
szinte nullára csökkentek. Egyetlen hang szűrődött felém, amitől hirtelen
kitisztult a kép… a fegyver a fülem mellett sült el. Megfordulni is alig mertem
nem, hogy megmozdulni. Ott állt Irina talpig véresen előtte pedig holtan feküdt
az életem megkeserítője, Wilson. Fel sem bírtam fogni, ami történt, és az
egyetlen normális reakcióval reagáltam, elterültem én is. Vége lenne az
egésznek? Lehetséges egyáltalán? <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-32911991947715211732016-09-12T13:48:00.001-07:002016-09-12T13:48:19.444-07:0028. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Túl
gyorsan történt minden… az egyik pillanatban még a lányokkal hülyéskedtünk a
vízben, a következőben pedig egy óriási hullám úszott be a képbe. A szemem sarkából
még láttam, hogy a parton is kitört a káosz. Tovább nem bírtam követni az
eseményeket, mert a sötétség hamar elborított. Nos, azt hozzá kell tennem, hogy
nem vagyok valami jó úszó, sőt a partra vetett hal effektushoz tudnám
hasonlítani magam. Olykor átvészelem a durvább viszontagságokat, míg máskor
oxigén nélkül maradok…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az
őrangyalom ismételten immáron nem is merem számolni hanyadjára mentett meg.</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
fekete tincsei nedvesen lógtak az arcába, a csodás kék szemei bevörösödtek a
sós víznek hála, a sápadtságával simán beállhatna a következő Edward Cullennek.
A mellkasa hihetetlen tempóban emelkedett fel és alá. A reakciójából könnyen
kikövetkeztettem, hogy megint a halál torkából húzott vissza. Most, hogy jobban
megfigyeltem tűnt fel a felrepedt szemöldöke. Mibe keveredhetett? Felültem, és
heves köhögés közepette kiürítettem a szervezetemből a lenyelt folyadékot.
Türelmesen simogatta a hátamat várva, mikor múlik el a roham. Időközben egy
ismeretlen lány képe úszott be a látóterembe. Vastag törülközőt borított rám,
ami rettentő jól esett, mivel a fogaim kieséssel fenyegettek a vacogás miatt.
Andyre néztem, és bólintottam, hogy ne aggódjon még nincs itt a végső búcsú
ideje. Mielőtt felálltam volna alaposan kicsavartam a hajam, habár az ázott
kutya stílus még ettől függetlenül megmaradt.</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
történt veled? – nyögtem ki hosszú percek után. A testem végre kezdett újra
magához térni, és a fülledt meleg szép lassan ismét bekúszott a bőröm alá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugyanezt
kérdezhetném én is – Hoppá - hoppá most szarban vagyok? Nem emlékszem, hogy
rosszfát tettem volna, a tűzre… hacsak nem hagyj ki az agyam, akkor nem rémlik
semmi ilyesmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
Heaven minden rendben? – A két barátnőm szinte egymást taposva igyekezett
megtudakolni megérem-e a következő naplementét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
– Láttuk, hogy eltűntél, és a következő
vágásban már a pasid karjaiban vagy. Ő valamiféle szuperhős vagy mi? – Az édes
kis Barbara annyira butácska néha, hogy az egyesek számára már fizikai
fájdalmat okoz. – Mert nagyon állat volt, ahogy megmentett… - Azt hiszem, a romantikus
nyáladzás fázisba léphetett, amit a réveteg tekintete egyértelműen lebuktatott.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én
vagyok Batman – vágta ki dagadó mellkassal. Vajon mióta várta, hogy elsüsse ezt
a poént? Reménytelen…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Komolyan? – leesett állal tátott szájjal, kikerekedett szemekkel bámult rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jézusom,
Barbie! – dörzsölgettem meg a halántékomat jelezve mennyire is fárasztó
jelenség. – Csodálkozom, hogyan vagy képes egyszerre járni és beszélni… -
Caitlyn egyetértően bólogatott mellettem. – Nem okoz nehézséget? – szólásra
nyitotta a száját, de legyintettem még mielőtt még nagyobb bódult baromságot
ejtene ki, mint eddig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem –
rázta meg a fejét halál komolyan. – Egyébként Heaven mik azok a hegek a
karodon? – Szinte egész este fedetlen volt a karom, de most tűnt fel neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne is
törődj vele! – sóhajtottam, mint ha csak egy kis semmiség lenne, hogy
összeszabdaltam magam. – Menjünk – fordultam Andyhez megelőzve a további
esetlegesen kínosan érinthető kérdéseiket. – Később beszélünk rendben, csajok?
– vagy soha napján, kis kedden, nem is érdekel igazán. Ők már nagyon nem az én
világomhoz tartoznak, és ezt rövidtávon tudomásul is vettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Felhívsz? – nézett rám hatalmas boci szemekkel Caitlyn. Szerintem titkon
sejtette, hogy most következik a végső búcsú pillanata, de nem merte kimondani.
Tűnhet akármennyire is kicsit butuska lánynak, egyáltalán nem az. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen
persze – nyeltem le a torkomban a gombócot. Hirtelen felindulásból megöleltem
mindkettőjüket ezzel ágyőt intve a régi barátságoknak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jól vagy? – kérdezte miközben a Sunseten
sétálgattunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fizikálisan
vagy lelkileg? – fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. Megdörzsöltem a
halántékom, és ha már ott jártam kibogoztam a gubancot a hajamból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Mindkettő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen meg
leszek, azt hiszem… – bólintottam próbálva meggyőzni magamat is, hogy igaz
szavakat ejtek ki a számon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én azért
szeretném, ha bemennénk a kórházba, hogy tényleg minden rendben van-e – az
örökké aggódó édes srác. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Felőlem
– vontam meg a vállam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tényleg
ki lehetsz készülve, ha ennyire könnyen bele egyezel – Hát, még se sikerült
lepleznem milyen szarul vagyok? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
mennénk inkább haza? – Semmi kedvem a váróteremben kuksolni órákig, hogy aztán
egy sor lelettel a kezemben bebizonyítsák, tényleg megmaradok. Gyorsan
elhussant az előbbi engedékenységem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Dehogynem
– átkarolta a vállamat, és így haladtunk tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Nem messze
a menedzser által kijelölt háztól rohamos léptek ütötték meg a fülemet. A pánik
azonnal elöntött és sikeresen csatakosra vert a víz a másodperc tört része
alatt. Valaki a barátom nevét kiáltotta, és reméltem, hogy nem egy
sorozatgyilkos igyekszik így könnyebben lépre csalni. Andy maga mögé tessékelt,
és hála a 194 centijének teljesen el is takart. Az izmaim megfeszültek, készen
álltam a harcra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jennifer?
– villant fel a felismerés aprócska lángocskája benne. Időközben a lányzó
közelebb ért, így jobban szemügyre vehettem. A magasságunk hasonló, a
testalkatunk szintén, de az ő mellei szinte már bántóan hatalmasak. A haja a
most divatos lila és kék színben pompázott kecses fonatban aláhullva a hátára.
A szemei mogyoró barnák, a piercingjeiből meg hirtelen hatot számoltam meg,
csak az arcán. A lenge öltözékének hála a tetoválásai is jól kivehetővé váltak.
Összességében tipikusan az a nő, aki tökéletesen passzolna a pasimhoz, ha a
külső adottságokat vesszük figyelembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ha azt
merészeled mondani, hogy egy újabb exed, én isten bizony agyoncsaplak
mindkettőtöket – szűrtem a szavakat a fogaim között ügyelve arra, hogy az
idegen csaj ne hallja meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Dennis –
a liba szabályosan a nyakába borult, majd csontropogtató ölelésbe vonta. Durva
feltételezni, hogy ez az apróság darabokra törhetné, de nagyon úgy festett. –
Jól van a barátnőd? Elég sápadt szegénykém… - Kezdett ez nekem túl sok lenni
éreztem, hogy a szédülés lassan eluralkodik rajtam. Andybe kapaszkodtam, hogy
ne arccal fogjam fel a betont. – Szerintem kórházba kellene vinned, mert elég
rosszul fest… - valódi aggódás látszódott rajta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak le
kell pihennem egy kicsit… - nehezebbnek bizonyult beszélnem, mint azt
gondoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
messze innen parkolok, szóval bevihetem – erősködött tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jól
vagyok – egyenesedtem ki, habár bele szédültem kicsit. A büszkeségem nem
engedte, hogy egy ismeretlen, nem mellesleg elég csinos nőci pátyolgasson. –
Komolyan – próbáltam meggyőzni. Felálltam, megigazítottam a ruhám, próbáltam
azt a látszatot, mintha az előbbi meg se történt volna. – Inkább együnk valamit
– tereltem el gyorsan a témát. Tartottam attól, hogy Andy felkap a vállára és
erőszakkal cipel be a sürgősségire. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, biztos semmi baj? – a barátom továbbra sem engedett el. – Szerintem
csak színleled, hogy minden rendben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ismerek
a közelben egy jó pizzériát – folytattam figyelembe se véve az előbbi mondatát.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurkának hívod? Jaj, ez olyan kis cukorfalat – felvont szemöldökkel néztem a
rocker libára. A mellkasára tette a kezét és olvadozó pillantásokat vetett
kettőnkre. Csak nem egy romantikus külső veszett el a zord külső alatt? Milyen
megható!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven
bemutatom az unokahúgomat, Jennifert – Valószínűleg azt hihette megint csúnya
gondolatok járnak a fejemben, és nem is járt túl messze tőle. – Jennifer, ő itt
a barátnőm, Heaven – a kézfogás elmaradt, de udvariasan biccentettünk
egymásnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Itt
egyenesen, majd a következő saroknál balra kell fordulni – navigáltam
ujjmutogatás kíséretében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, én
is imádom azt a helyet. A Don Pepében nagyon finom tésztát sütnek és iszonyú
édesek a felszolgáló lányok – Ismét az - az álmodozó kifejezés ült ki az
arcára, mint mikor meghallotta a becenevemet. – Képzeld Dennis, a múltkor az
egyikük megadta a telefonszámát. Elvittem vacsorázni, de kiderült, hogy nem
egyezik az ízlésünk – elszomorodott a puszta emlékidézéstől is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Leszbikus vagy? – esett le a tantusz. Igen bunkómódon vágtam ki a kérdést, de
nem tehettem róla, mert csak úgy kibukkant belőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen, és
rohadt büszke vagyok rá – kidüllesztette a nem létező melleit. Pont valami
vicceset akartam benyögni, mikor a telefonom csörgése kiszakított a
gondolatmenetemből. Irina számát írta ki, amitől rögtön görcsbe rándult a
gyomrom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tessék –
szóltam bele elhaló hangon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven,
most azonnal rakd be a segged egy kicseszett taxiba! – úgy üvöltött, hogy el
kellett tartanom a mobilt a fülemtől, ha nem akartam megsüketülni. – Ha öt
percen belül nem vagytok itt, én anyám sírjára megesküszöm, hogy az egész orosz
KGB-t rátok küldöm, de abban nem lesz köszönet! – Rendesen kiakadhatott, ha már
idáig jutottunk. – Add, a banános fiút beszélni akarok vele! – kicsit lejjebb
vett a hangerőből, de addigra már lőttek a dobhártyámnak. – Irina, keres–
nyújtottam át a kagylót remegő kézzel. Kevesen képesek megrémíteni, de a
bérgyilkos nőnek sikerült elérnie a legszívesebben sikítva rohannék szintet. Leültem
a padka szélére és lopva figyeltem körbe, hátha tényleg felbukkan a beígért
delegáció. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyere –
rántott fel Andy egy erős kézmozdulattal. – Azt mondta, ha nem viszlek vissza
időben, feldugja nekem a kedvenc fegyverét, és kattanásig üríti a tárat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak nem
félted azt a formás popódat? – incselkedtem gonosz vigyor kíséretében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az a nő
nem normális – rágyújtott, majd megragadta a kezemet, és húzni kezdett. –
Jennifer, ígérem, még bepótoljuk, viszont most le kell szállítanom a
királylányt, különben jön a tűzokádó sárkány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja,
értem – a depresszió hulláma söpört át rajta. A szívem megszakadt érte, de
jelenleg nem sokat tehettem az ügy érdekében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A szegény
taxis instant szívrohamot kapott, mikor a hős lovag szabályosan a kocsi
szélvédőjének csapódott. Bárgyú mosoly kíséretében mormogtam sűrű
bocsánatkéréseket az idősúrnak. Megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy nem a
barátom az első idióta, akivel a munkája során találkozott. A fejem Andy
vállára hajtva bámultam ki a koszos ablaküvegen. Próbáltam kiüríteni az
agyamat, de kudarcba fulladt a tervem. Viszont a bácsika kiérdemelte minden
tiszteletem, hiszen átvágva néhány közlekedési szabályt tett le minket záros
időn belül a kijelölt háznál. Borsos borravalót kapott tőlem, amiért elviselte
az egész úton szentségelő pasimat. Elbúcsúzott, és azt mondta emlékeztetőm a
nem rég elveszített unokájára. Valószínűleg a hormonok hibája, hogy kis híján
sírva fakadtam, Andy meg csak bámult rám, hogy vajon mi lelhetett, amire csak
legyintettem. Megpuszilta a homlokom, majd magára vállalta a szerepet,
miszerint az kapja az első pofont, aki belép az ajtón. A villámgyors
reflexeinek köszönhetően kitért a pörgő rúgás elől, viszont a földre kerülést
már nem sikerült kicseleznie. A kezemet tördelve álltam és tétlenül bámultam,
ahogy Irina a másodperc tört része alatt hátracsavarja a karját. A lányos
sikkantás automatikusan kitört belőlem. Cselekednem kellett, így a cicaharc
szabályaihoz híven indokolatlanul a hátára ugrottam. Szinte meg sem érezte a
súlyomat, így a tőle tanult fogással szorítottam át a nyakát. Szerintem
mindössze két csapással a túlvilágra küldhetett volna, de helyette elengedte a
hős szerelmest, és megölelt. Értetlenül álltam a kialakult helyzet előtt, és
nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek-e örömömben, mert nem alulról szagolom az
ibolyákat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Olyan
büszke vagyok, hogy emlékszel a fogásra, amit tanítottam – El se akartam hinni,
de a könnycseppeket törölgette a szeme alól. Andy végre feltápászkodott, és nem
tudta eldönteni mi miatt jajveszékeljen jobban, hogy tropára ment a háta vagy,
hogy hajszálhíján nyakig gipszben végezte. – Ne haragudj, de felment bennem a
pumpa! – elengedett, és békejobbot ajánlott neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Bekaphatod – beintett. Hatalmas szégyenfolt esett a becsületén, mert egy nő
lefegyverezte. Könyörgöm Irina a cicis Terminátor, mégis mit várt? Kifújtam a
bent tartott levegőt, és semmibe véve az előbbi szeretetáradatát elmeséltem,
hogy nem az ő hibája a kései elmaradás.(Persze kihagytam azt a részt, mikor kis
híján vízi hullává változtam.) Andyt nem sikerült kiengesztelnie még a
felajánlott pizzával sem, így elrángatva az „ellenség” mellől vonultunk fel a
nekünk kijelölt szobába. Amúgy a házban nincs semmi különös teljesen átlagos,
olyan, mint amilyet szinte minden amerikai filmben láthattok. Tágas hálók, nappali,
két fürdőszoba, kandalló, alaposan felszerelt konyha, gondozott hátsó kert.
Semmi kedvem nem volt körbe járkálni, és megcsodálni a semmit, így inkább
elvonultam tele engedni a kádat forró vízzel. Kicsit furcsállottam, hogy a fiúk
már nyugovóra tértek (ezt a fülsüketítő horkolásokból következtettem ki), de
nem érdekelt különösképpen. Igénybe vettem az egyik éjjeli-nappali étterem
szolgáltatását, és rendeltem kaját. Ismerve az itteni kiszállítás „gyorsaságát”
még simán bele fér a hosszú pancsikolás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Van
kedved jönni? – invitáltam a törülközővel a kezemben. Ruhástul kinyúlt az
ágyon, és valószínűleg még mindig magában morgott az elszenvedett vereség
miatt. – Persze, nem muszáj, csak kérdezem… - fokozva az élvezeteket lejjebb
toltam kicsit a ruhám pántját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Utána dugunk? – Hiper sebességgel kilábalt az
előbbi sajnálkozásából. Felpattant, és a karját a derekam köré fonva cirógatta
a hátam. Örültem, hogy kihúztam a depressziójából, és egy jó kis együttlét soha
nem megvetendő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mennyire
közönséges vagy! – megjátszottam a makrancos hölgy szerepét. – Azt
szeretkezésnek hívják, drágaságom – az oldalába csíptem büntetésként, mert
csúnyán beszélt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, jó
szóval szeretkezünk utána, kedvesem? – A kék szemeivel az enyémekbe bámult,
miközben édesen elmosolyodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát, nem
is tudom… - nehezen bírtam ki röhögés nélkül, de uralkodtam magamon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, te
kis szemét! – Felkapott a vállára, és a fenekemre csapott, mikor ismételten
megkínoztam a körmeimmel. Óvatosan letett az ágyra, majd a baljával lefogta a
kezeimet a fejem fölött. Felhúzta a ruhám alját, és a melleimtől lehaladva apró
puszikat lehelt az időközben felforrósodott testemre. A bugyimhoz érve a
fogával meghúzta a gumit, hogy az apró fájdalmat okozva csattanjon vissza. –
Megkérdezzem újra? – felvont szemöldökkel kéjesen nézett rám, és én abban a
pillanatban elvesztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem kell
– nyögtem ki nagy nehezen alig találva a szavakat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Helyes –
bólintott, majd elengedett. Peckesen előre indult a fürdő irányába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most mi
van, nem dugunk? – ott ültem csalódottan egyszerre mérgesen, és felindulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne légy
közönséges drágaságom, azt szeretkezésnek hívják! – az ajtóból visszafordulva
vigyorgott rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rohadék!
– hozzávágtam a legközelebbi párnát. Kölcsön ki nyír visszavág, igaz? Ügyesen
használta ellenem az előbbi kacérkodásomat. – Szeretlek – elmosolyodtam. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is
szeretlek – visszadobta az elkapott párnát. Remélem, a futár késni fog, és még
bele fér egy jó hosszú szex maraton is. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-49399132608698941672016-06-19T10:25:00.004-07:002016-06-19T10:25:52.491-07:0027. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Vegyes
érzelmekkel szálltam fel az Angyalok városába tartó járatra, három nappal
később. Nem a repüléstől féltem, hanem a rám váró eseményektől. A fiúknak nem
kellett mélyebben magyarázni az okot, amiért csatlakoztam hozzájuk, hiszen Andy
barátnőjeként ez szinte kötelező. Ashley továbbra is tüntetőleg fújt rám, és
feltűnően került, ez kicsit sértette az önbecsülésemet. Viszont legalább
vigasztalódathatott Irinával (apa ragaszkodott, hogy a személyi testőröm is
jegyet váltson), aki türelmesen viseltetett a hódítási fortélyaival szemben.
Titkon azt a pillanatot vártuk mindannyian, mikor az orosz szépség istenesen
bele térdel a férfiasságába, és elküldi a halál faszára, de persze ezt nem
osztottuk meg vele. Lényegében minden normálisnak tűnt, csak engem emésztettek
a gondok. A pasim próbált jó kedvre deríteni, amit nagyra becsültem, de
legbelül ennek ellenére ordítottam. Aggódtam a jövőm miatt, hogy ha megszülöm a
babát jó anyává válok-e, rettegtem Wilkinstől, meg a csatlósaitól, és akkor még
meg sem említem a BVB esetleges feloszlását (a seggfej bogarat ültetett a
fülembe). Fizikailag jelen voltam, de lelkiekben több ezer mérföld távolságra a
külvilágtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven –
feltételezhetőleg a mellettem ülő dobos jó ideje szólongathatott, mert furcsán
nézett rám, mikor rá emeltem a tekintetem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tessék –
köszörültem meg a torkom, hogy visszajöjjön a hangom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Beszélgettünk Andyvel… - a barátom bocsánat kérőleg vonogatta a vállát. – és
azt mondta, hogy babát vársz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
bírtad tartani a lepcses szádat? – torkolltam le azonnal. – Muszáj volt nagydobra
verned, mi? – villámló szemekkel vártam a válaszát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most mi
van? CC odajött és megkérdezte mi nyomja a vállam, és kibukott belőlem. Nem
szándékosan csináltam, nem akartam semmi rosszat – a tekintetében őszinte
megbánást tükrözött vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nézd csak – vette elő a telefonját gyorsan
megelőzve a kirobbanni készülő háborút. Megnyitott egy mappát, és szabályosan
az orrom alá nyomta a mobilt. A képen egy édes hiányos fogsorú kisfiú
mosolygott a balján fekete spániel kölyökkel. Hasonlított rá, szóval nem nehéz
kitalálni a rokoni kapcsolatot. – Ő a fiam, Kyle – szolgált magyarázattal. – Az
idén múlt hat éves, és lassan iskolába megy. Az anyjával mindössze egyetlen
éjszakát voltunk együtt, viszont a kicsit mindennél jobban imádom. Aktívan
részt veszek a nevelésében, anyagilag támogatom és hétvégenként mindig én
vigyázok rá. Arra akarok kilyukadni, hogy Kyle nem tett tönkre semmit, csak
színt hozott az unalmas életembe. Ashley faszságokkal tömte tele a fejedet,
mert be van rezelve. Számára csak a banda létezik, és nincs vészterve a
későbbiekre, ha nem jönne össze. Jelenleg téged hibáztat, de ugyanúgy lehetnék
én vagy bárki más a hibás, ha bele köpünk a levesébe. Érted, mire szeretnék
rávilágítani? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt,
hogy a kicsi nem jelenti azt, hogy vége a világnak? – kérdeztem vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pontosan
– bólintott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tudod,
hogy támogatni foglak egész végig, szóval nem kell, hogy bármi miatt is fájjon
a fejed – Andy az ujjait összekulcsolta az enyémekkel, és kedvesen mosolygott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– amennyire az ülés korlátozottsága engedte közelebb bújtam hozzá. Lehunytam a
szemem, és reméltem, hogy sikerül átaludnom a maradék órákat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az
óceánnak köszönhetően párás levegőbe szippantva azonnal tudtam, haza tértem. A
bensőmet melegség töltötte el, a szívem sajgása emlékeztetőül szolgált az átélt
borzalmakra, amik a legutóbbi itt tartózkodásom alatt történtek. Egyszerre
akartam elszaladni, és a keblemre ölelni a város nyújtotta életérzést. Andy
mellettem pöfékelt, de megszorította a kezemet, hogy bizonyítsa, nem vagyok
egyedül. A banda már elindult a kijelölt házba, amit a menedzser bérelt nekik
arra az időre, amíg zajlanak a próbafelvételek. Kettesben, vagyis hármasban
maradtunk (Irina az árnyékomként követett, hiszen ezt a parancsot kapta az
apámtól) a reptér bejáratánál. Tőlem várták az útba mutatást hogyan tovább, és
én egyelőre tanácstalanul meredtem a semmibe. A lenge szellő bele kapott a
fehér nyakba kötős ruhámba (a kegyetlen tél után a szervezetem rögtön
áthangolódott a jól megszokott szinte állandó 20-30 fokra, így az öltözködésben
is alkalmazkodtam). A szoknyámat megigazítva telepedtem le a kitüremkedő padka
szélére. A térdemre támaszkodva bámulta ki a fejemből, és próbáltam minden
gondolatomat kizárni. Korábban mindennél jobban vágytam arra, hogy
ellátogathassak anyuhoz, szóval úgy döntöttem legyen ez az első megálló.
Elkaptunk egy taxit, majd Irina bediktálta a célirányt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Őszintén
bevallom, a hideg kiráz a temetőktől, szó szerint. Nem a halott lelkektől
félek, vagy talán mégis fogalmam sincs, de nehezen magyaráztam a már-már
fóbiába átcsapó érzést. Remegő kézzel markolásztam a korábban vásárolt fehér
rózsa csokrot. A tüskéket gondosan levagdosták, ám én találtam egyet és
észrevétlenül azzal karcolászgattam a mutatóujjam, míg ki nem buggyant a vérem.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugi,
nincs semmi baj – persze kiszúrta, mit csinálok, és rögtön akcióba lépett.
Bekopogtatott a sofőr ablakán. Megérdeklődte van-e sebtapasza az elsősegély
ládában. Az ócska piros doboz legalján rejlett egy, amit hosszas kutakodás után
átnyújtott a barátomnak. Megfogta a kezemet, megpuszilta a sebes ujjam, majd
leragasztotta. – Szeretnéd, hogy veled menjek? – valószínűleg leolvashatta a
rettegést rólam, ezért váltott át a kedves, őrangyal szerepébe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egyedül
kell végig csinálnom – hosszas töprengés után döntöttem így. Erősnek kell
lennem, és nem csak magam miatt. – de azért köszönöm – mosolyra erőszakoltam az
arcomat, hogy lássa, nem kapok szívinfarktust, ha átlépek a kapun. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Itt
foglak várni – ölelésbe vont. Felpipiskedtem, és megpusziltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<i>„Beverly Rose, szeretett anya, Hollywood
örökké lángoló csillaga”</i>- ezt vésték a márványkőbe. Leguggoltam, és a
sírra helyeztem a virágokat. A temetésén egy árva szót nem voltam képes
mondani, mert annyi minden felhalmozódott bennem, hogy képtelenségnek tűnt
szavakba foglalni. Azt hiszem itt az idő, hogy beszéljek hozzá. Törökülésbe
helyezkedtem, és elnyomtam a vágyat, hogy rágyújtsak. A fűszálak csiklandozták
a lábamat, a napsugarak elkerültek az örök árnyékot adó szomorúfűznek hála. Az
egyik hajtincsemet csavargatva kezdtem bele a visszafojtott beszélgetésbe.
Meséltem apáról, Nováról, Andyről, a sok szarságról, és a kicsiről. Mikor ahhoz
a részhez értem, hogy mennyire hiányzik már nem bírtam visszatartani a
könnyeimet, holott ígéretet tettem, nem fogok sírni. Összerezzentem az érintéstől a vállamon.
Megfordultam, és ő nyújtott kezet nekem. Haboztam picit, de hagytam, hogy
felsegítsen. Átkaroltam, a mellkasára hajtottam a fejem. Azért imádkoztam
titkon, adjon valami jelet, hogy a későbbiekben minden rendben lesz. Nem tudom
léteznek-e angyalok, nem vagyok hívő, viszont a túlvilág létezésére szívesen
kötnék fogadást. Gyönyörű fecskefarkú pillangó repült a sírkő tetejére, és ha
be akarom magyarázni magamnak a természetfelettit azt mondanom megjelent
előttem. Biztosan ti is kételkedtek ebben, ám én abban a percben elhittem, hogy
az a rovar az anyámat képviseli. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
volna, ha ennénk valamit? A gépen kapott mini szendvicsekkel egy mókus sem
lakna jól, szóval… - Irina is belépett a képbe. Próbálta elterelni a figyelmem,
amiért hatalmas piros pontot érdemel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na? –
kapcsolódott be Andy is. – Kapsz fagyit is – úgy vigyorgott, hogy az arcizmai
szétszakadással fenyegettek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Megint
kezded? – sóhajtottam, de nem bírtam nem mosolyogni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Három
gombóc? – érezte, hogy sikerült jobb kedvre derítenie, így rögtön adta alá a
lovat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Legyen
négy, plusz tejszínhab, és eperöntet – alkudoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Megkapod
ráadásnak a szépfiú banánját is a tetejére, csak húzzunk már innen! A frász
kerülget ettől a helytől – sürgetett a szőke bérgyilkosnő. Szóval nem én vagyok
az egyetlen, akiből ilyen reakciót vált ki a holt lelke nyugvó helye. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És, ha
később még szükség lesz a banánjára? – a humorom újra felbukkant, ami annak a
biztos jele, hogy a depresszióm lassan eltávolodik tőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egye
fenyő beszerzek neked egy vibrátort, ő meg majd megoldja valahogy – vont
vállat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé, ti
most komolyan a farkamról beszélgettek? – szólt közbe az érintett banános srác.
Összenéztünk, és figyelembe se véve őt elnevettük magunkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Andy
bosszúból megijesztette kifele jövet, aminek hála Irina kis híján a nyakába
ugrott. Cserében úgy tarkón csapta, hogy egész úton azt dörzsölgette és panaszkodott,
hogy szerinte megsérült az egyik csigolyája. A szőke ciklon élesben kiröhögte,
és azt mondta kaphat még egyet, hogy helyre rendeződjön, mire abba hagyta a
nyavalygást. 1:0 az orosz szépség javára! Bírtam a civódásukat, és tudtam Irina
a baszogatásai ellenére kedveli a piercinges rocker srácot. Picit megnyugtatta
a lelkem, hogy ha én már esetleg nem lennék, akkor talán ő lenne az, aki
vigyázna az összetört szívű fiúra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Napok óta
először nem végeztem a mosdóban a wc felé görnyedve az étkezés után. Bár az
említett fagylalt kehelynél már jelentkeztek a hányinger első görcsei.
Átpasszoltam Andynek, aki szemrebbenés nélkül befalta. A biztonság kedvéért
meglátogattam a női részleget az indulás előtt. Hideg vízzel öblítettem le az
arcomat, majd bekaptam egy csoda pirulát Dr. Chen ajánlásával megtoldva. A
hajkefémmel megigazítottam a gubancos zuhatagomat, és letöröltem az elmosódott
szemfesték nyomait. Némi szájfényt kentem fel, de ez csak olcsó trükk a
sápadtságom leplezésére. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven?
– ismerős hang ütötte meg a fülemet. Felemelve a fejemet a tükörben
pillantottam meg az egyik régi barátnőmet, Caitlynt. Megfordultam, és ott állt
háromdimenziós valójában. Pont úgy fest, mint mikor utoljára láttam. Hosszú
gesztenyebarna haj, őzike szemek, apró alapozóval elfedett szeplők, pisze orr,
duzzadt ajkak, a 165 centijével fölém magasodott. Világos rózsaszín ujjatlan
topot, hófehér miniszoknyát, fekete magasított talpú strandpapucsot viselt. Kilátszott
a köldöke, és emiatt leesett állal bámultam meg a virágos köldök piercingjét.
(Ejha, vajon milyen változás érkezhetett az életébe, hogy kifúratta magát?)
Váratlanul vágott mellbe a múltam, és hiába próbáltam hátra hagyni úgy tűnik,
ez nem olyan egyszerű. Az általam felépített falnak hála leromboltam a
barátságunkat. Az intézetben megszakítottam többek között vele is kapcsolatot,
és azt hittem soha többet nem találkozunk újra. – Nem hallottam felőled, nos… -
habozott, hogy kiejtse-e a száján a gyászos szavakat. – azóta – zárta rövidre.
– Hogy vagy? – alaposan végig mért, és a szeme azonnal megakadt az
összeszabdalt bal karomon. Most először azt akartam, hogy eltűnjenek a hegek,
mert szégyelltem a gyengeségem előtte. Hiába dugtam a hátam mögé a kezem, már
túl késő volt. . Ő nem ilyennek ismert, és az, akit régen a legjobb barátnőjének
tartott az anyámmal együtt meghalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egész
jól – gyorsan visszadobáltam a táskámba az elővett cuccokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nincs
kedved hozzánk ülni? Itt az egész banda – oh, a francba! Na, nem arra végképp
nem vagyok felkészülve, hogy megjátszva magam adjam elő azt, aki régen
szerettek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Épp
indulni készültünk, szóval bocs, de nem – le akartam rázni, és reméltem, hogy
veszi a lapot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kivel
vagy itt? – az örök kíváncsisága, ami miatt már jó néhányszor bajba keveredett.
Egyszer azt mondta az egyik osztálytársam azért ilyen hossza a haja, mert tele
van titkokkal. Emlékszem, ha valakit kipletykáltunk ő mindig napra készen lökte
a legfrissebb híreket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
barátommal, és anya egy régi barátnőjével – azt mégse mondhattam, hogy az orosz
szépség a személyi testőröm. Mint látszik ismét vitába keveredtem önmagammal,
hiszen annak ellenére, hogy szabadulni szeretnék, vígan itt maradok
cseverészni. Azt hiszem, egy részem sírva vágyakozik a régi szép időkre, és
kezdte átvenni felettem a hatalmat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
barátoddal? – kikerekedett szemekkel szótagokként hangsúlyozott. Csessze meg,
hogy nem bírom tartani a lepcses számat! Már előre sejtettem a következő
kérdését. – Ugye bemutatod nekünk? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért
érdekel? – kicsit furcsállottam, mert hiába a sok szarság már nem vagyunk
jóban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mert a
barátnőm vagy – szoros ölelésbe vont. Leejtett karokkal vártam, míg abba
hagyja, mert egyszerűen nem bírtam viszonozni a szeretet áradatát. – Mi a baj?
– persze kiszúrta, hogy valami nagyon nincs rendben velem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi –
erőltettem mosolyt az arcomra, majd megdörzsöltem a hátát. – Gyere! – hívtam
magam után. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Rövid
szóváltást követően megmondtam Irinának, hogy szeretném, ha kicsit
szüneteltetné a babysitter szerepet. Először hallani sem akart róla, de végül
bele egyezett, viszont megígértette a párommal, hogy nem veszi le rólam a
szemét. Andy nem lelkesedett különösképpen a kisebb társaságért, ez rögtön
leesett. Ők is úgy bámulták, mintha minimum három feje lenne, és bármelyik
pillanatban tüzet okádhatna. Pechemre a boksz legszélén ott ült Zachary Beaver
a srác, akiért anno bolondultam. Igazi szépfiú lenyűgöző zöld szempárral
megáldva, a szöges ellentéte minden tekintetben a mostani pasimnak. Szúrós
tekintettel méregette a piercinges rocker fiút, és a tipikusan az egy kanál
vízben is megfojtaná effektus állt be. Elsőként a nevéhez hű kinézetű Barbara
üdvözölte, majd szabályosan piócaként tapadt rá. Engem természetesen kérdések
ezreivel bombáztak, és leszidtak, mert nem adtam semmi életjelet az utóbbi
hónapokban. Bevallom őszintén meghatott, hogy aggódtak értem, de az a baj, hogy
még mindig annak hisznek, aki már nem vagyok. Kétségek között őrlődtem, és úgy
döntöttem egyelőre hagyom a dolgokat folyni a természetes medrükben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Van
kedvetek lejönni velünk a partra? Tikkasztó a hőség, és jól esne egy kis
hűsölés a vízben – vetette fel az ötletet Caitlyn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát, jó
– sóhajtottam. Kérdőn néztem a barátomra, aki válaszul megvonta a vállát, hogy
neki tök mindegy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Gyalog a
tengerpart alig tízpercnyire található. A közeli boltban vettem egy neon pink
bikinit. A tükörben csalódottan tapasztaltam, hogy olyan mintha felszedtem
volna némi plusz felesleget. Persze az egész jelenleg csak illúzió a fejemben,
hiszen a hasam teljesen lapos, de el kell ismernem, rettegek az elhízástól. A
sebeimet viszont továbbra is szégyelltem a „barátaim” előtt, így a hőmérő hiába
mutatott plusz harminc feletti fokokat én inkább visszavettem a kapucnis
pulóvert. Barbie vihogva karolt belém, és vezetett ki az üzletből. Andy fekete
térdig érő rövidnadrágot választott, és a tetkói így póló nélkül fedetlenek
maradtak. Kicsit elszakadtam a csajoktól, és a fülébe súgtam, hogy ne is
törődjön velük, ha nem akar, mert ketten is jól érezhetjük magunkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Bömbölt a
zene, és ezzel párhuzamosan az alkoholfogyasztásnak köszönhetően a hangulat is
felfokozódott. Én nem ihattam, de így is remekül szórakoztam. A lányokkal
önfeledten beszélgettem pont, mint a régi szép időkben. Andy pedig csatlakozott
a fiúkhoz a rögtönzött amerikai foci csapatukba. Az egész túlságosan is
tökéletesnek tűnt, mintha nem fájna semmi, és egy hangocska azt üvöltötte
bennem, hogy hamarosan vége szakad a rögtönzött bulinak. Sajnos igazam lett…<o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-12257767545895030372016-04-11T09:08:00.001-07:002016-04-11T09:08:39.238-07:0026. rész<div style="text-align: center;">
<span style="color: red;">Sziasztok! </span></div>
<span style="color: red;"><br /></span>
<span style="color: red;">Ugyan némi szünet állt be a blogon, de ettől függetlenül a részek még ha némi csúszással is érkezni fognak. :) Tudjátok az élet szar, és azt hiszem nem is kell mélyebben bele mennem, mert biztosan tapasztaltátok már... Na, mindegy nem akarok panaszkodni, szóval hagyjuk is. ;) </span><br />
<span style="color: red;">Mindenesetre szeretném, ha támogatnátok egy-egy kommentel a munkámat, mert igazán jól esne. Köszönöm előre is annak, aki megteszi. :D </span><br />
<span style="color: red;">Puszillak bennetek, </span><br />
<span style="color: red;">Evangeline</span><br />
<span style="color: red;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Úgy
döntöttem kivételesen én lepem meg a kedvesemet ébredéskor. Kiosontam mellőle,
majd kisettenkedtem a konyhába. Kávét öntöttem, és rohadtul ráviszketett a
kezem a cigire, de helyette kekszet rágcsáltam puszta kényszercselekvésből. Két
kis hang munkálkodott bennem: az egyik azt sugallta gyújtsak rá nyugodtan, a
másik szerint csak ártok vele a babának, az utóbbira hallgattam. Bekapcsoltam a
mobilom zenelejátszóját, bedugtam a fülesem, és neki álltam összeállítani a
tésztát. Pont a serpenyőt raktam fel a gáztűzhelyre, mikor orvul valaki
megijesztett. Ösztönösen felsikkantottam, és odacsaptam a merőkanállal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most
miért, Pindurka? – a bokszergatyás gitáros kapott egyet a karjára. Bűnbánó
arccal bámult rám, és én cseppet sem bántam, hogy megütöttem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
szívinfarktust hoztad rám! – fakadtam ki. – Mit vártál cserébe puszit a
pofidra? – vontam fel a szemöldököm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Annak
jobban örültem volna – megdörzsölte a vörös foltot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Minek
örültél volna jobban? – a szintén félmeztelen Andy botladozott elő a szobából.
Hatalmasat ásított, majd az ujjaival megigazította a kusza tincseit. Leült
Ashley mellé, majd kidöntötte a fekete koffein löketet, és kipöckölt egy szál
cigit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ha a
barátnőd megszeretget, ahelyett, hogy lecsap a merőkanállal! – még mindig nem
múlt el a sértődöttsége. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megijesztett, szóval megérdemelte – vontam meg a vállam. Olajt locsoltam a
serpenyőbe, és vártam a sercegést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurkának adok igazat – biccentett felém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
haver tegnap érdekes beszélgetést hallottam a másik szobából – terelte a témát.
Fél füllel hallgatóztam, miközben két adag palacsinta tésztát engedtem a
pattogó olajba. – Tudod, vékonyak a falak… - próbált védekezni a tarkóját
vakargatva. – Szóval gyereketek lesz… - habozott picit várva a megerősítést.
Hirtelen bennem akadt a levegő, Andy pedig kikerekedett szemekkel nézett rá. –
Nekem semmi bajom vele, de a banda ezt meg fogja sínyleni, ugye ezzel tisztában
vagy? Borzalmas időzítés, tekintve, hogy most kaptunk lehetőséget a karrierünk
beindítására. Nem bírsz egyszerre apaként Pindurka mellett lenni, és turnézni
velünk. Lehetetlenség kivitelezni a kettőt, és ismerve a hülye fejedet tudom, hogy
emiatt nem lépsz majd le, és bevállalod a szülő szerepet, kerüljön akármibe is.
De a Black veil Brides nem oszolhat fel, pont most mikor esélyt kaptunk a
berobbanásra. Nem hagyhatsz minket cserben… most különösképpen nem. Mihez
kezdünk énekes nélkül? – a nagy nőcsábász a sírás szélén állt, és ettől
megszakadt a szívem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igazad
van – biccentettem én is a könnyeimmel küszködve. – Tönkre teszek mindent, szóval vagy lelépek, vagy abortuszra megyek. Elfelejtjük az egészet, mintha mi sem
történt volna – igen, ez lesz a helyes döntés! Nincs jogom tönkre tenni más
álmait a saját önzőségem miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
fenéről beszélsz? – kapta el a karomat Andy közelebb rántva magához. – Be ne
dőlj, ennek a sok maszlagnak, amit összehord, megértetted? Ez csak rólad, és
rólam szól, világos? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meg kell
fordítanom a palacsintát – elhúztam a kezem. Nem akartam, hogy megint azt
lássa, milyen gyenge is vagyok valójában. Ismét falat emeltem az érzelmeim
köré. A sütögetésnek szenteltem a figyelmemet. Tudtam, hogy ismételten a
lelkébe gázoltam, és idővel, majd helyre kell hoznom a károkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Mind a
hárman unottan tologattuk az elkészített reggelit. Vártuk melyikünk szólal meg
először. Olyanná váltunk, mint a Rém rendes család. Ordítani tudnék kínomban,
de nem akartam megtörni a csendet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most én
vagyok a seggfej, mi? – Ashley döntött úgy, hogy elkezdi a beszélgetést. A
gyomrom kavargott és megint a hányinger kerülgetett. A fejem zsongott, a szívem
a torkomban kalapált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
rávilágítottál a dolgokra – vettem automatikusan a védelmembe felkapva a
fejemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Te most
kinek az oldalán állsz? – csapta le dühösen a barátom a villáját. Lángoló
tekintettel nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A józan
ész oldalán – tartottam a szemkontaktust. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt
hittem már megtárgyaltuk ezt… - félbe hagyta a mondatot, és várta, hogy
helyette fejezzem be. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
ingázhatsz folyton közöttünk és a banda között – most rohadtul vágytam egy szál
cigire, hogy lenyugtassam az idegeimet. – Egyedül nem boldogulok… - az arcomat
a kezembe temettem, és végre utat engedtem a könnyeimnek. A szék
csikordulásából kikövetkeztettem, hogy felkelt. A következő pillanatban már
hátulról ölelt át. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jaj,
kicsim olyan butus vagy! – megsimogatta a fejemet. – Ha kell, megesküszöm az
élő Istenre – hűha, ateista lévén, ez nagy szó a szájából. – és megtalálom a
módot, hogy klónoztassam magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hülye vagy! – gyengéden megütöttem az
alkarját, de már nem bírtam nem mosolyogni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
szerelmes – vonta meg a vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szóval a
bandának annyi – sóhajtott Ashley szomorúan. Lerakta a villát, és hátratolta a
székét. – Megmondod a fiúknak vagy, intézkedjek helyetted? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
fogunk feloszlani – Andy szabályosan felháborodott a feltételezésen, sértésnek
vette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért
erőszakolod rá a dolgokat? Szerintem nem akarja a babát, és ha nem lenne a
kicseszett vallásos nevelésed, akkor te is elleneznéd. Haver, még csak 18 éves,
miért baszod el az életét? – vajon a múltkori ivászatunk volt rá ekkora
hatással, hogy a jelképes szárnyai alá húzott? Kicsit furcsállottam mi ez a
hirtelen kitörése. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most
Loláról van szó igaz? – a barátom felkelt, és a hajába túrt. Hogy lefoglalja a
kezeit megint rágyújtott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ki az a
Lola? – kaptam fel a fejemet. Csak nem egy újbóli titokzatos ex a múltjából?
Úgy fest több csaja volt, mint ahány csillag ragyog az égen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Őt ne
merd bele keverni! – ökölbe szorult a keze dühében. Ajaj, attól tartok érzékeny
pontra sikerült tapintania. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, jó
én leléptem! – keltem fel. – Rendezzétek le, és hagyjatok ki belőle! – túl
szűkösnek éreztem a lakást, és térre vágytam. Némi szabadságra áhítozom, hogy
kiszellőztessem a fejemet. Távol a sok szarságtól. – Ne merj követni! –
fenyegettem meg a mutatóujjammal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hova
mész? Nem akarom, hogy egyedül mászkálj! Bármelyik sarokról veszély leselkedhet
rád – Andyben rögtön feltámadt az őrangyal szerep. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Felhívom
Carolinet, és ígérem, hogy olyan helyen leszünk, ahol nem sokan tartózkodnak
majd. Így megfelel, apuci? – a kérdést kicsit gúnyosnak szántam, és úgy is
csapódott le. Az arca felvette az aggódó barát kifejezést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak féltelek,
ennyi az egész – közelebb jött, és ölelésbe font. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen
tudom – felpipiskedtem, majd megpusziltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Caroline
az első csörgésre felvette a mobilját. Kitörő lelkesedéssel fogadta, hogy
csajos délutánra invitálom. Fél órával később már be is gördült az autójával a
kocsi feljárójukra. Elköszöntem Andytől, majd beültem és becsuktam az ajtót. A
barátnőm persze azonnal faggatni kezdett, hogy miért vágott olyan képet, mint
akinek meghalt valakije. Úgy éreztem tartózom neki némi magyarázattal, így
felfedtem a sztori egy igen csak aprócska szeletét. Elárultam, hogy babát várok,
de nem akartam bele keverni a szarságainkba, így kihagytam Wilkinst meg a
vérdíjat tűztek a fejemre részt. Felsikkantott örömében, és gratulált, hogy
milyen szerencsés csaj vagyok. Hát, én nem így fogalmaznék, de ráhagytam.
Viszonylag elég sokáig tűrtem a locsogását, végig szédelegve szinte az összes
üzletet a plázában. A pohár akkor telt be, mikor átvonszolt a kismama
osztályra, és édes ruhácskák egész tömkelegét tolta az orrom alá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fejezd
be! – szóltam rá kicsit durvábban, mint akartam. Összerezzent a hangszínemtől,
és értetlenül bámult rám. – Még az sem biztos, hogy meg tartom, szóval semmi
kedvem ehhez – emeltem ki az egyik apró rugdalózót, amit elém tornyozott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért?
Mi a baj? – letette a kezében tartott picike masnis kis szandált. Leült a fél
kör alakú padra, és megütögette a puha, plüss párnát jelezve, hogy foglaljak
helyet mellette. Hatalmas sóhaj kíséretében röviden el is mondtam az
aggályaimat, amik felmerültek bennem. Némán hallgatott időnként bólintva, ha
egyetértett valamiben. – Tudod anya 17 múlt, mikor engem szült, két évvel
később pedig már Finnek adott életet az öcsémnek. Szóval nem hiszem, hogy a
korod akadály lenne. A suliból már alig van hátra, a banda pedig biztosan
elfogadná a döntéseteket. Nem igazán látom, mi kivetnivalót találsz még az
egészben – az előbbi bólogatásai szöges ellentétben álltak a mostani szavaival.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
tudom készen állok-e arra, hogy felelősséggel tartozzak valakiért. Mi van, ha
elbaszom, és ő issza meg a kárát? Túl
sok ez nekem… - az arcomat a kezembe temettem. Ki és be fújtam a levegőt ezzel
próbálva nyugtatni a felajzott idegeimet. Nem pánikolhatok be pont most, mert azzal
Carolinet is felzaklatnám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven –
érintette meg a karomat. Felemeltem a fejem. – Látod ott azt a pasast? – intett
a szemüveg bolt felé. A férfi ballonkabátot viselt, némi feleslegeset cipelt
magán különösen a hasán, a korát 40 körülinek tippelném. Bólintottam, hogy
igen. – Azt hiszem követ minket – összerándult a gyomrom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miből
gondolod? Mi van, ha csak egy egyszerű vásárló, mint mi? – imádkoztam, hogy
igazam legyen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
Claire’s óta szinte minden sarkon kiszúrtam, és per pillanat is minket bámul – odanéztem,
és a szívverésem rögtön felgyorsult. Az arca ismerősnek tűnt, és amikor
beugrott honnan kis híján elájultam. Abban a sárga mappában volt róla egy
fénykép, amit apa mutatott korábban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tűnjünk el!
– pattantam fel. Megfogtam a karját, és magam után rángattam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi az?
Ismered? – kérdezte értetlenül. Megtorpant, és választ várt tőlem. – Nem megyek
sehova, amíg, el nem mondod, mi a fene folyik itt! – makacsul összefont
karokkal nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Erre
nincs időnk – megint megragadtam, és az akarata ellenére vonszoltam kifelé.
Folyamatosan a nevemet szajkózta, de nem foglalkoztam vele. Az elsődleges cél,
hogy kijussunk innen, a többivel ráérünk még később is törődni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az egyik
sarkon váratlanul berántottak. Rögtön bekapcsoltak az élet fenntartó ösztöneim,
és előre csaptam. Nyögést hallottam, majd felemelkedve gyönyörű kék szempár
kapcsolódott az én barnámba. Carolinet
is közelebb húzta, és az ujját a szája elé téve jelezte, hogy maradjunk
csendben. A saját pihegésemen kívül csak a fel-alá sétálgató emberek olykor
vidám kacaja hallatszott. A nyomunkban levő ballonkabátos alig pár centire
tőlünk rohant el, és ha kinyújtom a kezem meg is bírtam volna érinteni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mielőtt
leordítanád a fejemet, elárulom, hogy ha nem követlek, most nagy szarban
lennétek! – előzte meg a kifakadásomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Olyan
édes… - olvadozott mellettem Caroline. – Ugye nem akarsz haragudni rá? – bökött
meg a könyökével. A középső ujjammal megvakartam az orromat kinyilvánítva a
véleményemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az is
meg lesz, Pindurka! – kacsintott rám a barátom. – Na, húzzunk el! – fogta meg a
kezemet. – Nem vagytok éhesek? Van a közelben egy fasza kis kajálda, és még
ilyenkor is adnak reggelit – Caroline olyan hevesen bólogatott, mint a
dekorációs kutyus a hátsó ülésen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Igaz ma
még nem ettem semmit, de nem is igazán kívántam a kaját. Égett a gyomrom, így
megelégedtem az epres turmixszal. A barátnőm egész végig nyál csorgatva
csüngött Andy szavain, aki nagyjából felvázolta, miért is veszélyes egyedül
mászkálnom. Részben igazat adtam neki, de a másik oldalról borzasztóan vágytam
az elvesztett szabadságomra. Hiányzott a régi életem, mikor még semmi gondom
nem volt, és csak a pillanatok nyújtotta apró csodák léteztek. Szerettem volna,
ha minden rendbe hozható lenne egyetlen varázspálcaintéssel, de persze ilyen
csak a mesékben van. Nem vagyok királylány, a sárkányok sem falnak fel hős
lovagokat, és természetesen Andersen halott, így az álmoknak örökre vége, a Túl
az Óperencián pedig elbukott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én
szívesen szülnék neked gyerekeket – folytatta az idétlen locsogását. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz
Caroline, ez rendes tőled, de egyelőre nem engedhetem meg magamnak az apaság
nyújtotta örömöket – kedvesen mosolygott rá, viszont a hangjából átjött a
szomorúság, amit a sajgó lelke okozott. Tényleg ennyit jelentene a számára a
csöppség, aki a szívem alatt növekszik? Itt lenne az ideje, hogy félre dobjam
az önzőségemet, és megtegyem azt, amihez cseppet sem fűlik a fogam. Sokszor
mások boldogsága fontosabb a mienknél, ezt már hallottam párszor, ám csak most
kezdtem el megérteni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ígérj
meg valamit! – szólaltam meg hosszú percek óta először. – Felneveled a kicsit,
ha valami történik velem – nem szakítottam meg a szemkontaktust. Szörnyen rossz
előérzetem támadt, ami befészkelődött az agyam hátsó zugába, és erősen
kapaszkodott belém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
baj, kicsim? – aggódva nézett rám. Carolinennak pedig végre sikerült felhívnom
a figyelmét, és úgy bámult rám, mintha megbolondultam volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
ígérd meg! – nem tágítottam. Biztosra akartam menni, hogy ha én már nem leszek,
akkor ő fog vigyázni rá, és megóvja a sötétségben rejtőzködő félelmetes
árnyaktól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– bólintott. Látta rajtam, hogy mennyit jelent ez nekem, szóval bele egyezett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszönöm
– a lelkemet nyomó szikla egy része arrébb gördült, és újra fellélegezhettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Jó két
órával később az apám irodájában ültem Andy társaságában. (A barátnőmet nehezen
ráztuk le, de sikerült lekenyerezni az első sorba szóló jegyekkel a következő
koncertjükre. Igazából egyikünk sem akarta bele keverni semmi az életét
veszélyeztető szituációba, szóval így találtuk helyesnek.) Mindketten a fejem
felett beszéltek, mintha én magam ott sem lennék. Különféle terveket szőttek,
hogy mi lenne az a megoldás, amivel megóvhatnának. Apa felhívta Vincentet, és
úgy döntöttek elterelő hadműveletre van szükség. A legfontosabb rész az, hogy
bizonyos időre eltűnök New Orleansből, és addig ők megtisztítják a várost a
káros egyénektől, akik rám vadásznak. Andy azzal az ötlettel állt elő
miszerint, ha a szemük előtt vagyok, akkor nem fognak észrevenni. Röviden
összefoglalva arra lyukadt ki, hogy Los Angelesbe kellene utaznom velük.
Kezdtem bele fáradni az egészbe, így inkább leléptem fáradtságra hivatkozva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
szobámban az ágyon fekve bámultam a plafont, miközben zsongott a fejem a
különböző gondolatoktól. Korgott a gyomrom az éhségtől, de háttérbe
szorítottam, mert úgy éreztem jelenleg semmi se menne le úgy torkomon, hogy ne
látnám viszont a wc kagylóban. Bedugtam a fülemet, és reméltem a zene segít
rajtam, ha más nem legalább elaludnom, amit lehetetlenségnek tartottam. Csukott
szemmel simogattam a vastag hegeket a karomon, és rettentően ráviszketett a
kezem, hogy újra felszakítsam a régi sebeket. Andy biztosan kiverné miatta a
balhét, de engem megnyugtatna. Saját magammal viaskodtam, és furcsa kép (inkább
film) úszott be a rengeteg rém vízió közé. Egy kislányt láttam, aki az
apukájával játszik vidáman. Borzasztóan hasonlított rám, az én barna szemeimet
örökölte, és fekete hullámos tincsek ölelték körbe az arcát. Macikkal kivarrt
rózsaszín ruhácskát viselt, a hajában színben hozzá illő selyem szalag. A pici
tekintete váratlanul a távolba révedt, majd mosolyra húzódott a szája. <i>„Gyere te is anya, hárman sokkal jobb!”</i>
És ekkor mintegy külső szemlélőként megpillantottam saját magamat összefont
karokkal alig pár évvel idősebb kivitelben. Csak nem a jövőbe csöppentem? Vajon
ez a valóság vagy csak a képzeletem űz velem tréfát? Nem voltam benne biztos,
de valahogy békével töltötte el a lelkem, ez az idilli családi pillanat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-70535211628256686812016-03-28T09:07:00.000-07:002016-03-28T09:07:28.853-07:0025. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kisbabánk lesz? - olyan szemekkel nézett rám
mintha most közöltem volna, hogy nem létezik a Mikulás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt
hiszem… - nem szabad sírni, most nem. A könnyeimet későbbre kell tartogatnom,
mert lesz bőven alkalmam engedni az érzelmeknek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nos,
Heaven, ha készen állsz, fáradj át a másik vizsgálóba! – intett Beckynek, aki
kötelesség tudóan már mutatta is az utat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az
ultrahang felvétel minden kétségemet kizárta. Dr. Chen felvázolta a
lehetőségeket, ha esetleg nem szeretném megtartani a babát. Abortusz vagy
örökbe fogadás, amihez prospektusokat is kaptam. Szeptember 22-ére állapította
meg a szülés dátumát, és azt mondta, van időm gondolkodni mihez kezdjek, de
három hét múlva szeretne viszont látni. Adott néhány jó tanácsot a
rosszullétekre, és egy rakat receptet terhességi vitaminokra. Azt tanácsolta
beszéljek a kezelő orvosommal, hogy milyen gyógyszereket tanácsos szednem az
asztmám miatt. Rendes volt velem, és a korábbi viselkedését mélyen eltemette.
Persze a búcsúzáskor még odavetette, hogy ha Andynek bármikor szüksége van egy
kis Batman csevejre szívesen veszi. Megköszöntem a segítségét. Kábultan
sétáltam ki a papírokkal a kezemben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
kicsim jól vagy? – vont ölelésbe, mikor kiértem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem –
ráztam meg a fejemet. A mellkasához dörgölőztem és végre utat engedtem a
könnyeimnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ismerek
egy jó cukrászdát a környéken, mit szólsz hozzá? – próbált jó kedvre deríteni.
Megsimogatta a hajamat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerinted öt éves vagyok, akit meg lehet vesztegetni pár szem cukorkával? –
néztem rá könnyes szemekkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért
nem szeretnél sütit? – ha, gügyögni kezd, tuti kiverem a hisztit. Igen
mindketten hibásak vagyunk, de per pillanat úgy érezem, kijár a durcás királynő
szerep. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- De igen
– könnyen feladtam az ellenállásom, és picit ostoroztam is magam miatta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A cupcakek
mellett döntöttem. Öt különfélét választottam ki, és a tálca kíséretében leültünk
a legtávolabbi sarokba. Ő csak egy kávét kért, és elég csendes maradt. Nem is
igazán tudtam mivel indítsam a beszélgetést. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mihez
fogunk kezdeni? – nyögtem ki tíz perc és három mennyei édesség után. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
szólnál hozzá, ha felnevelnénk? – az ujjaival a csésze peremén körözött. Erősen
szuggeráltam, hogy leolvassak valamit az arcáról, de kiszámíthatalannak tűnt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És, ha
odaadnánk Brangelináéknak? – ha ideges vagyok még szarabb poénokat lövök be,
mint máskor. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt
olvastam fekete babát keresnek a kis Zahara mellé, szóval bukta –
elmosolyodott, ami jó jel. – Más ötlet? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Lerakjuk
a küszöbük elé, és egy levélben azt írjuk, hogy a kicsi albínó – már nem bírtam
komolyan venni és kis híján pukkadtam a nevetéstől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hm…
egész jó – bólogatott. – És mit szólnál ahhoz, ha mi nevelnénk fel? – ismételte
meg a kérdést mellőzve az előbbi oldott hangulatot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Drágaságom, nézzünk szembe a cudar valósággal – sóhajtottam. – Alig múltam 18
éves, az idegeim elég labilisak és még gimibe járok. Neked pedig most indul be
a karriered, amiről álmodtál. Mikor jutna időnk a pelenkázásra meg a többi
szarságra? Túl korai ez az egész, plusz akkor meg sem említem az anyagi
vonzatok. Napokig sorolhatnám az ellenérveket, és nem hiszem, hogy bármi
pozitívet is fel tudnék hozni, hogy miért is tartsuk meg a csöppséget – nehezen
öntöttem szavakba a bennem felmerülő kétségeket. Igyekeztem száműzni azt a csúf
gondolatot, hogy esetleg most mondtam ki a halálos ítéletet a kapcsolatunkra.
Jézusom, és ha emiatt fogunk szakítani, az én csökönyösségem végett? Lehet, hülye
picsának tűnök, de muszáj reálisnak lennem. – Mint mondtam korábban is, később
újra bele vághatunk, ha nem jön közbe semmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben,
tegyük fel, hogy úgy döntünk abortuszra mész, amit előre leszegezek, hogy
rettentően ellenzek. Mi lesz akkor? Tovább bírnál élni azzal a ténnyel, hogy
megölted a meg nem született kisbabánkat?
Hát esélyt sem akarsz adni neki, hogy egy szerető családba nőhessen
fel?– a hangja hidegül csengett, és késszúrásként nyilallt a szívembe.
Lényegében az egész terhet az én vállamra helyezte, és bűntudatra törekedett.
Hirtelen az összes levegő bent rekedt a tüdőmbe, és úgy éreztem képtelen
kiszabadulni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ez
kegyetlen volt! – ennyit sikerült nagy nehezen kinyögnöm. Durván hátra löktem a
székemet, és felpattantam. Próbált utánam kapni, de ellöktem a kezét. – Hozzám
ne merj érni, megértetted? – üvöltöttem elnyomva a halk sípolást, ami előtört
belőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka… - sápadtan nézett rám. – nem akarom, hogy azt hidd, én vagyok a rossz
ember, csak…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
érdekel! – szakítottam félbe. A táskámba nyúltam és lecsaptam az asztalra egy
20 dollárost, majd kirohantam a cukrászdából. Autóval nyilvánvaló okokból nem mehetek el,
taxit nem láttam a környéken, így maradt a futás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az
elmosódó épületeket halvány foltokban érzékeltem, és nem törődtem az oxigénért
áhítozó tüdőmmel. Abban reménykedtem, hogy elmenekülhetek a problémáim elől, de
persze a tervem kudarcot vallott. A rám törő hányinger állított meg a park
kellős közepén. A legközelebbi bokorba ürítettem a gyomrom tartalmát, és a
mennyei sütiktől rövid időn belül elbúcsúztam. Hosszas percekkel később álltam
fel kiszáradt torokkal, erősen remegve. Körül néztem és a hatalmas fehérség
egyáltalán nem nyugtatott meg. A szállingózó hópelyhek a ruhámra tapadtak. Úgy éreztem senki és semmi nem szabadíthat meg
a rám törő már olyan jól ismert sötétségtől. A következő hullám is váratlanul
tört rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
kislány minden rendben? – idegen hangra rezzentem össze a hátam mögött.
Felegyenesedve egy fekete ballonkabátos férfival néztem szembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka! – a távolból Andy alakja rajzolódott ki. Legbelül tudtam, hogy utánam
fog jönni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszönöm
most már meg leszek – biccentettem az ismeretlen felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remek,
akkor indulhatunk – ragadta meg a karomat durván. Az önvédelmi ösztöneim
azonnal működésbe léptek, és oda mértem támadást, ahol a legsúlyosabb csapást
vitelezhetem ki. Tiszta erőből tökön térdeltem. A hatás nem maradt el. Ordítva
kapott a nemesebbik testrészéhez, és ami a legfontosabb sikeresen
kizökkentettem az előbbi mozdulatából. Kihasználtam az alkalmat még mielőtt
újból utánam kaphatna, és a barátom felé szaladtam. Szabályosan becsapódva
robbantam a karjaiba. Úgy ölelt, és csókolt mintha ezer éve nem találkoztunk
volna. Semmi baj nem történhet, hiszen itt van, hogy megvédjen a gonosztól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ki ez? –
bökött a fejével a görnyedt férfira. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs – nem engedtem el és úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló az utolsó
szalmaszálba. A nadrágja övébe nyúlva előhúzta az apámtól kapott revolvert.
Basszus, ezt vajon mindig magával hordja? Nem számít, ráérek később is
rákérdezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kinek
dolgozol? – csőre töltötte és rászegezte a fegyvert. A férfi felállt
fájdalommal az arcán, lángoló tekintettel nézett farkasszemet vele. Rettegtem,
hogy mi van, ha Andy ebben a pillanatban válik gyilkossá. Nem túl régen
ugyanezt a szituációt éltük át, csak akkor az én kezemben volt a halál angyal
szerepe. Nem juttatathatom rács mögé, mert engem védelmezett. A gyerekem nem
nőhet fel apa nélkül… Most először gondoltam a kicsire, és ez erőt adott, új
célt tűzött ki a számomra. Sokszor azt mondják, a veszély sok mindenre
sarkallhat minket, de emellett ráébreszthet arra, hogy mi a fontos a számunkra.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Wilkinsnek – nyögte ki összeszorított fogakkal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Követted? – a pasim teljesen megváltozott. Az izmai megfeszültek, a balja
ökölbe szorítva. Éreztem a szívverését a kezem alatt, és durva ritmust vert. A
gyönyörű kék szemeiben vadság tükröződött vissza. – Válaszolj, baszd meg, vagy
szétlövöm a lábad! – a hangjában cseppnyi könyörület nem maradt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Már régóta a nyomában vagyok! – enyhe
rémületet láttam rajta. – Vérdíjat tűztek ki a fejére, a pénz meg jól fog jönni
– úgy beszélt rólam, mintha csak egy beváltandó lottószelvény lennék. Megütötte
a főnyereményt, szóval kérem, fáradjon a kasszához, és vegye át a milliókat. Hát,
tényleg ennyit érne egy ember élete? Ide jutottunk a XXI. századra, gratulálunk
világ!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugye nem
ölöd meg? Nem alacsonyodhatsz le az ő szintjére! – fordultam a barátom felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Sokkal
jobbat tudok, annál! – morbid mosoly költözött az arcára. – Fogd meg kicsim, és
ne lankadjon a figyelmed! – nyomta a kezembe a pisztolyt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
akarsz csinálni? – félve kérdeztem. A hideg fém érintése megbizsergette az
egész bensőmet, gonosz gondolatokat ültetett belém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
elszórakozok vele, te pedig addig felhívod az apádat! – megpuszilta a
homlokomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy… -
nem is igazán tudtam mivel tartsam vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugi,
kicsim nem lesz semmi baj! – kisimította az olvadt hótól nedves tincseimet az
arcomból. – Elhiszed, nekem igaz? – lassan bólintottam. Bíznom kell benne…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Lényegében
félholtra verte a pasast. Nem sokkal utána megjelent apa két markos férfi
kíséretében, és bezsuppolták a fekete Land Roverbe. Ketten maradtunk a
vércseppekkel beszennyezett fehér kitaposott ösvényen. Csak bámultam a helyes
pofiját, és vártam, hogy kimondja azokat a szavakat, amik ismét utat nyitnak a
szívembe. Rágyújtott, és a hajába túrt. Ideges, ezt rögtön leszűrtem róla. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
haragudj, a korábbiak miatt! Természetesen nem csak az én döntésem, hanem a
tiéd is. Ha nem szeretnéd megtartani abban is támogatlak majd… - kifújta a
füstöt. – Ha pedig meg szülöd, együtt felneveljük, és ennyi az egész. Nem kell
aggódnod semmi miatt, nem tudsz olyat tenni, amitől megutálnálak –a kis beszéde
meghatott (nem hozta fel az iménti erőszakhullámot, szóval én sem fogom
felemlegetni).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Biztos
vagy benne? Annyi minden történhet… - számtalan forgatókönyv futott át rajtam. Egy
kapcsolatban olyan sok dolog elromolhat, és ha ez nem lenne elég, a fájdalom
akár meg is ölhet, ha nem vagy elég erős a tovább lépéshez. A csalódás örökre
tönkre tehet, ha nem zárod el jó mélyen magadban. Persze van esély a
gyógyuláshoz, és az újra kezdéshez, de tudni fogod, hogy semmi nem lesz
ugyanaz, mint régen. Vegyük Nova példáját, aki a mai napig nem heverte ki a
szakítást, és képtelen folytatni, az immáron viszonzatlan szerelem csapdájába
esve. Könnyű elbaszni, de sokszor elég az, ha feladod a büszkeséged, és hagyod,
hogy sodorjon az áramlat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szeretnéd, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek? – megfogta az arcomat és
mélyen a szemembe nézett. A gyomromban a pillangók vad táncot jártak, a szívem
a torkomban remegett, az egész bensőm tűzben égett. Bólintottam, hogy jöjjön,
aminek jönnie kell. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
szólsz ahhoz, hogy ha ebben a szent pillanatban örök hűséget esküdnék neked? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Úgy
érted, ez most egy burkolt leánykérés? – vontam fel a szemöldököm mosolyogva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az még
túl korai – vigyorodott el ő is. Mert az, hogy gyerekünk lesz nem az, mi? – de
azért valamit megérdemelsz, amivel megpecsételjük a fogadalmat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mondjuk
egy csókot? – rebegtettem csábosan a pilláimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kezdetnek – felpipiskedtem, hogy az ajkaink összeolvadhassanak. A tarkóján
simogattam az egészen rövid tincseit, ő a hüvelykujjával az arcomat cirógatta.
Igazi filmbe illő romantikus jelenetet adtunk elő, ráadásul a háttér is mesésesen
illik a képbe. Azt kívántam, bárcsak valaki lefényképezne most minket. A
rosszabb napjaimon csak elő venném a fotót, és ránézve emlékeztetőül szolgálna,
miért is nem adhatom fel a harcomat. – Szeretlek, Pindurka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is
szeretlek – leheltem az ajkaira. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Menjünk
haza, mielőtt megfázol – összébb húzta a kabátomat, és megigazította a lila
kötött sálamat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– biccentettem. A kezem az övébe csúsztattam, hogy bárki láthassa, egymáshoz
tartozunk. Nem, mintha dicsekedni akarnék… oké, hagyjuk a hazugságokat!
Kibaszott nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fantasztikus pasim van, és
végre én is megmutathatom a nagy világnak, hogy igen is megérdemlem a
boldogságot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Hazafelé
menet megálltunk a legközelebbi ékszerbolt előtt. Próbáltam lebeszélni róla,
hogy bármit is vegyen nekem, de meginoghatatlan maradt. Egy medált választott
három apró jelképes motívummal (hit, remény, szeretet). A kereszt, azt szimbolizálja, hogy higgy
önmagadban. A horgony, a remény, amit soha nem adhatsz fel. A szív, pedig azt,
hogy örökké a szívemben leszel. Ezt a magyarázatot mellékelte, miközben
kioldotta a kulcsos láncot, és rácsúsztatta az új jelképes bizonyítékát a
hűségének. Ha, már ő így döntött, akkor én sem maradhattam el az
ajándékozásban, plusz lógtam a születésnapi meglepetéssel is (Meredithnek hála
összespóroltam néhány dollárt). Platinából készült vonal mintás gyűrűt
választottam. Természetesen visszakozott, de azt mondtam, ha nem fogadja el
szuperragasztóval rögzítem az ujjára, és akkor jó ideig nem tud megszabadulni
tőle, ha tetszik, ha nem. Igazából szerintem sértem a férfiúi önbecsülését,
hogy lányként rá költök, de én szeretem viszonozni az ajándékokat, szóval
muszáj lesz lenyelnie a véleményét. Köszönömöt rebegett, majd elégedetten
távoztunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
lakásukba érve ledobáltam a ruháimat, majd meleg vizet engedtem a kádba.
Becsalogattam őt is, habár kicsit szűkösen fértünk el a hosszú lábai miatt, de
megoldottuk. A kölcsönös simogatás oda-vissza működött. Oké bevallom, szex
mániás vagyok, viszont legalább az vigasztal, hogy neki sem kell hosszasan
könyörögnöm. Én felizgultam, és az ő álló farka is arról tanúskodott, mi fog
következni. Teljesen pucéran kiosontunk a fürdőből, majd gyorsan becsusszantunk
a takaró alá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szerintem
jó anya leszel – mondta miközben a hasamon írt le apró köröket az ujjaival. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miből
gondolod? És, honnan veszed, hogy meg fogom tartani? – még mindig tanácstalan
vagyok, ez ügyben, hiába volt egy fellángolásom korábban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Puszta
megérzés – vonta meg mosolyogva a vállát. Pozitúrát váltva kerültem fölé, a
lábaimat szétvetve lovagló pózban. A melleimet kényeztette, a bimbóm pedig
azonnal reagált az érintésére. – Csak nem beindultál? – vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogd be,
és dugjunk! – előre hajolva megcsókoltam. Rövidesen átadtuk magunkat a
gyönyörnek, amit csak két igazán szerelmes szív nyújthat egy másiknak. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-40557032418905477772016-03-21T09:32:00.003-07:002016-03-21T09:32:51.962-07:0024. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Van annál
égőbb, mint a helyi gyógyszertárban a pasiddal a terhességi tesztek között
válogatni? Mi a jó francnak dobnak ennyit a piacra? Az összes 100%-os eredményt
ígért, különféle csomagolásban, olykor idiótán vigyorgó lányok képével feldobva
a terméket. Semmi vicces nincs abban, ha a tinédzseréveid végén esetleg
gyermeket vársz, ezek meg a pofámba röhögnek. Felháborító! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurkám tampont is nézünk? – természetesen a pasim roppant szórakoztatónak
találta a helyzetet. Egy öt éves lelkesedésével elbagatelizálta az egészet.
Nekem csak még inkább kavargott a gyomrom. Tök cuki komolyan, hogy igyekszik
felvidítani, de per pillanat nem találom az élet napos oldalát. – Vagy óvszert
szeretnél? – mutatott balra a szintén kecsegtető polc felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azzal
már feltételezhetőleg elkéstünk! – mondtam pókerarccal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ez a
szívemig hatolt drágám! – kapott oda színészien eljátszva, mintha valóban
fizikai gyötrelmet okoztam volna a szavaimmal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocsi,
de jelenleg a szarkazmus nagyon dominál bennem – dörzsöltem meg fáradtan az
arcomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi
baj – átkarolta a vállam. Kikapott egy random tesztet és az orrom alá nyomta. –
Mit szólsz ehhez? Garantált eredmény két perc alatt – olvasta az öles betűket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerintem tök mindegy, nem igazán érzékelem a különbséget a többi meg ez között
– biccentettem oldalra a fejem, mint aki borzasztóan koncentrál a sablonos
szövegre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azért
viszünk ebből is – kapott le a másik polcról két csomag tizenkettes gumit.
Felvont szemöldökkel néztem rá. – Sosem árt, ha van otthon, plusz az önbizalmam
az egeket veri – mosolygott. Nem adta fel, hogy a személyes bohócomként
viselkedjen, amit őszintén díjaztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az idős
durván dauerolt hajú hölgy, rosszalló pillantásokkal méltatott minket, mikor
meglátta mit pakoltunk ki a kosarunkból. A bogárszeme a vastag szódásszifon
lencséknek hála a triplájára kerekedett. Szerintem magában mormolta az ördögűző
szertartást, hogy Isten óvjon minket a paráználkodástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Első a
biztonság, igaz Pindurka? – csípett a fenekembe vigyorogva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A kis
lány elmúlt már 18? – vizslatott engem fürkészően, mintha csak a vesémbe
láthatna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Esetleg
megmutassam a személyi igazolványomat? – kérdeztem vissza gúnyosan. Utálom a
kotnyeles vénasszonyokat, akik úgy érzik, bele pusztulnak, ha valamiről nem
fejthetik ki a véleményüket. – Vagy írásos engedély szükséges a gumi
vásárlásához? – folytattam egyre dühösebben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A mai
fiatalok egyre szemtelenebbek – morogta a bajsza alatt alig mozgó ajkakkal.
Ilyen tehetséggel simán elmehetne hasbeszélő babákkal játszani a közeli
cirkuszba. – 30 dollár 25 cent lesz, ha mást nem óhajtanak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Síkosítót ne vigyünk? – nézett rám levakarhatatlan mosollyal a barátom. Ő
borzasztóan élvezte a műsort. – Úgy emlékszem a múltkor mindkét flakonnal
elfogyott – a banya úgy festett, mint aki bármelyik másodpercben gutaütést
kapna az ilyen alpári stílustól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Majd
megoldjuk – böktem oldalba a könyökömmel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- 30
dollár 25 cent – ismételte meg cicegve. Andy elővette a pénzt és az utolsó
fillérig leszámolta. – Az Isten óvjon titeket! – vetett keresztet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
aggódjon, az istene már rég nagy ívben szarik ránk! – vágtam vissza dühösen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ő
mindannyiunkra vigyáz fentről, még a hitetlenekre is – higgadt maradt. A
vallási fanatikus öregek a legrosszabbak, mert mondhatsz akármit
meginoghatatlanok az általuk igaznak vélt tanok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh,
igazán? És hol volt, mikor az anyámat lelőtték? Soha nem ártott senkinek, még
is meghalt. Mit csinált akkor, hm? Elárulom én magának, a nagy büdös lófaszt
se, mert nem érdekelte és ne próbálja meg nekem bemagyarázni, hogy igen, mert
az egy kibaszott hazugság! – szabályosan üvöltöztem vele. Emlékszem anno az
intézetben Mrs. Lockhart az egyik terapeuta szintén kereszténységet gyakorolt,
és folyton azt mondogatta nekem: <i>„Minden
okkal történik, kedvesem! Istennek céljai vannak veled, és az édesanyád nem
hiábavalóan jutott a mennyekbe”.</i> Ugyanígy kifakadtam, mint most. Faszság az
egész, mert a jó embereknek nem szabadna, így végezniük…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyere,
menjünk kicsim! – fogta meg a karomat Andy. Az egész testemben remegtem, és a
legszívesebben addig ráznám a vén csotrogányt, míg be nem ismeri, hogy téved. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Őszinte
részvétem a veszteséged miatt – hajtott fejet tisztelettudóan előttem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszönöm
szépen, de nincs szükségem a sajnálatára! – felkaptam a papírzacskót, és
kivágtattam a patikából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A falnak
támaszkodva próbáltam elkapni a megfelelő ritmust a légzésemet illetően. Irina
mutatott néhány mutatványt, hogyan nyugodjak meg, de jelenleg nem használt a
számolj háromig és befúj, kifúj dolog. Tudom, hogy kontrollt kellene
gyakorolnom a dühömön, de piszkosul nehéz. Legszívesebben úgy bele öklöznék a
beton falba, hogy darabokra törjön a kezem, na az segítene megnyugodnom. Fekete
pöttyök táncoltak a szemem előtt, és ha Andy nem nyúl utánam szoros kapcsolatba
kerülök a fagyott járdával. Bele karolva tettem meg az utat a Mustangig. Ha nem
lenne mellettem már rég feladtam volna a harcot…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Bezárkóztam
a wc-be, és alaposan áttanulmányoztam a használati útmutatót. Felhajtottam a
drága ruhámat, és lehuppantam az ülőkére<i>.
„Csak tartsa a vizelet sugárba a csíkot, majd várja meg a pityegést.” </i>Na,
sikeresen lepisiltem a kezemet! Fúj! Megmostam a praclijaimat, a tesztet pedig
a mosdókagyló szélére helyeztem. Soha életemben nem rágtam a körmömet, de most
erős késztetést éreztem rá. Egy örökkévalóságnak tűnt az a két perc, mire
felhangzott a két éles sípolás. Negatív lett. A lelkemről hatalmas kő zuhant
le, és újra rendesen kaptam levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
vagyok terhes – mondtam kilépve az ajtón. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh,
igazán? – ellökte magát a faltól. Csalódottnak látszódott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ennyire
vágytál rá? – mellé léptem és megsimogattam az arcát. – Később
próbálkozhatnánk, ha szeretnéd… - haboztam picit. – úgy értem pár év múlva,
mikor elég idős leszek hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ühüm,
persze – biccentett, de közben nem is engem nézett. – Szerintem, akkor is
kórházba kellene menned, hogy kiderítsék, mi okozza a rosszulléteket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nincs rá
semmi szükség, el fog múlni… - a táskámból kivettem a cigis dobozomat. Rágyújtottam
és félre fújtam a füstöt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És, ha
valami komolyabb bajod van? – az aggódó énje azonnal működésbe lépett. Megfogta
az arcomat, és mélyen a szemembe nézett. – Csak néhány vizsgálat, ennyi az
egész. Tudom, mennyire utálod, de megteszed a kedvemért, igaz? – olyan szépen
kérte, hogy az agyam hiába tiltakozott vehemensen, a szám igennel felelt. –
Köszönöm, Pindurka. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
ígérd meg, hogy nem mozdulsz el mellőlem – elnyomtam a cigit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Soha,
semmi pénzért kicsim – megcsókolt. – Éhes vagy? Rendeljek valamit? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
köszi, a gyomrom még mindig vacakol – lehuppantam a tévé elé. – Ellenben ha van
valami rágcsa, azt szívesen venném – pofátlanul hagytam, hogy kiszolgáljon. Míg
a konyhában mutatott, én a csatornák között szörföztem. Anya utálta, mikor ezt
csináltam, mert szerinte képtelenség követni a különféle adásokat, és a
legtöbbször ezért esett rám az esti film kiválasztása. A horrortól a frász
kerülgette, holott ő kettőben is főszerepet játszott (A véres holdban, és a
Boszorkányok éjfél utánban), így maradt a romantikus kategória vagy valami
vígjáték. Oh, azok a régi szép idők! Mintha csak valaki olvasott volna a
gondolataimban, ugyanis a Fox-on a már említett Véres holdat adták. A történet
rém sablon, de ez engem sosem zavart. Elfészkelődtem, és magamra húztam a
takarót. Megmelengette a szívemet, hogy újra láthattam, még ha hiú ábránd is az
egész. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ő az
anyukád? – tért vissza a barátom. Két tálat tartott a kezében, az egyikben
enyhén gőzölgő popcorn (frissen a mikróból), a másikban hullámos chips. –
Gyönyörű asszony volt – lepakolt az asztalra, majd mellém kucorodott, ami
tekintve a hosszú lábait nem könnyű feladat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mindenki
azt mondta, hogy borzasztóan hasonlítunk – letöröltem a kósza könnycseppet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen
valóban – elmosolyodott. Átkarolta a vállamat, én pedig kényelmesen
elhelyezkedtem a fejemet a mellkasára hajtva. Már nem érdekelt a nasi többé.
Ráfüggtem a képernyőn történő eseményekre, és megnyugtatott, hogy legalább a
filmek megőrizték őt nekem. Ilyen szempontból szerencsésnek tudhatom magamat, hiszen
elég csak betennem egy dvd-t vagy online megkeresni, és újra itt van, úgy ahogy
emlékszem rá. Azt kívántam bárcsak kitörölhetném azt a pillanatot, amikor a
hullaházban feküdt a hideg fém asztalon. Talán, ha számtalanszor újra meg újra
nézem, a digitális világ segít eltörölni a rémképeket. Végül ezt tantrázva
aludtam el a kanapén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka ébresztő itt az ideje suliba menni!
– a hangja kúszott be az álmomba. Nem nyitottam ki a szemem, csak makacsul
átfordultam a másik oldalamra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hagyj,
nincs kedvem! – húztam a fejemre a takarót. Valamikor az este átcipelt az
ágyába, így most itt lelt a reggel. – Baszogass mást! – morogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
lehet drágaságom, mert az megcsalásnak számít! – a rugók és a matrac
hullámzásából megállapítottam, hogy mellém mászott. A megérzéseim azt sugallták
valami aljas húzásra készül. Nem tévedtem, ugyanis a következő percben már az
oldalamat csikizte. Visítottam, mint egy kis malac. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért
zaklatod Pindurkát szombaton? – jelent meg az ajtóban a boxer gatyás Ashley. A
haja a szélrózsa minden irányába állt, a baljában bögre. A borotválkozásig még
nem jutott el, amiről az alig negyed millis borosta árulkodott. – Ez még tőled
is kegyetlen seggfej! – csóválta meg a fejét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, te
rohadék! – bosszúból bele csíptem. – Most ezt miért kellett? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jó
heccnek tűnt! – vigyorgott teli szájjal. – Csináltam neked reggelit, ez
megfelel béke ajánlatnak? – a boci kék szemeinek nehéz ellen állni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Attól
függ mit készítettel! – keresztbe font karokkal játszottam tovább a durci
szerepet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gofrit –
kacsintott rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerencséd van! – felkeltemben azért még bele bokszoltam a vállába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A kaja meg
a dupla adag kávé után lezuhanyoztam, és bár húztam a számat, de betartottam az
ígéretemet. A nála felejtett göncökből kiválogattam a kedvenc rózsaszín
pulóverem meg egy enyhén koptatott farmert. Megfésülködtem feldobtam némi
sminket, és indulhattunk is. A múltkorival ellentétben most alig néhány beteg
lézengett a váróban. Kitöltöttem a recepción kapott papírokat, ami után nem
maradt más dolgunk, mint várni. Kb. fél óra múlva egy duci nővérke szólította a
nevemet. Andy megpuszilt, és azt mondta nem lesz semmi baj. Komolyan el akartam
neki hinni, de egy aprócska hang a fejemben gonoszul suttogta az ellenkezőjét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
vagyok terhes – kezdtem bele miután felmásztam a vizsgáló asztalra. A
ráterített huzat idegesítően csúszkált a fenekem alatt, a fertőtlenítő szag
csípte az orromat, és meg sem említem, hogy a frász kerülget az egész helytől. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh,
rögtön a közepébe ez tetszik – vigyorgott a 30 körüli pufók ázsiai doktornő. Ha,
én alacsony vagyok, akkor ő törpeségben szenved. A bubi frizurája előnytelenül
fonta körbe az arcát, a strassz köves piros szemüveg külön rontotta az
összképet. Mindezek mellett meg kapja tőlem a szimpatikus kitüntetést. – Nos… -
a csíptetős tábláról puskázott. – Heaven szólíthatlak, így igaz? – bólintottam.
– Mi a panaszod? – röviden felvázoltam. – Rendben kezdetnek vért és vizeletet
veszünk, aztán meg látjuk, mit hoznak az eredmények. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meg sem
vizsgál? – vontam fel a szemöldököm kérdőn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az
egyelőre nem szükséges – legyintett. Felkelt, és odaintette a fehér ruhás
nővérkét. – Becky megcsinálja a dolgokat, és ha végeztetek utána kimehetsz.
Gondolom szívesebben vagy kint, mint itt bent – kacsintott rám. – Bevallom
neked, én is utálom a kórházakat – súgta a fülembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- De, hát
maga itt dolgozik – hűltem el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja,
csillagom, mindenkinek meg van a keresztje! – megveregette a combomat. OKÉ! Ezt
inkább jobb nem kommentálni. Kisétált és a helyet a megszólalásig rá hasonlító
Becky vette át. Tűfóbiám van kb. kiskorom óta, ezért jobbnak láttam halkan
dudorászni és oda sem nézni, míg levette a kellő mennyiséget. Hál isten a
nehezén túl vagyok sóhajtottam, de nem számítottam arra, hogy milyen nehéz
lényegében parancsra pisilni. Öt megfeszítésekkel teli perc után is üresen szorongattam
a műanyag poharat, na ekkor kukkantott be a drága Becky. Felajánlotta, hogy
szívesen megkatéterez, ez szinte azonnal segített a hólyagomon és megindította
a sárga vízesést. A kezébe nyomtam és szabályosan kisprinteltem a vizsgálóból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szívjunk
el egy cigit! – rángattam fel ültéből a pasimat. Meglepetten bámult rám, mintha
megőrültem volna. – Nyugi semmi bajom, csak kell a friss levegő! – vágtam rá
szórakozottan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
mondtak? – visszacsúsztatta a zsebébe a mobilját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Még
várunk az eredményekre – hadartam el, majd megcéloztam a bejárati ajtót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Jó húsz
perccel később jelent meg Becky hatalmas vigyorral az arcán. Különös módon
mindkettőnket behívott egy másik szobába. A Dr. Tachibana Chen feliratból
megállapítottam, hogy ez a külön irodája lehet. Jézusom remélem, nem rákom van,
vagy valami komoly halálos betegségem, ami megigényli a diszkréciót. Nehezen
üldöztem el a fejemben sorra felbukkanó rémképeket, az esetleges végkimenettel
kapcsolatban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Ő a
barátod? – kérdezte, miután leültünk a szépen faragott fa székekre.
Bólintottam. – Dr. Chen vagyok – nyújtott neki kezet. Most vettem észre a
rémisztően csicsás neon pink körmeit. Juj, ez a nő súlyos stílustanácsadásra
szorul. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy
Biersack – viszonozta a gesztust illedelmesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé, csak
nem te is Batmanért rajongsz? – szúrta ki a bal karján a tetoválást. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
legkirályabb szuperhős – mosolyodott el. Látszott rajta mennyire örül, hogy
rokonlélekre talált. Én csak a fejemet csóváltam, de nem szóltam semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Képzeld
a múltkori találkozón egyedi relikviák kerültek a kalapács alá. Potom 10.000
dollárért hozzá jutottam az első kiadáshoz – büszkén mutatta meg az Iphoneján,
ahogy a képregénnyel pózol. Az esetek zömében mindenki gyűjt valamit, szóval
valamilyen szinten megértettem (személy szerint a saját mániám a pingvinekre
terjed ki, de ez most mellékes). <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Komolyan?
– leesett az álla a megdöbbenéstől. A szemei csillogtak a gyönyörtől, és a
révület a hatalmába kerítette. – Ugye kölcsön kérhetem elolvasni? – ajaj,
kezdenek elharapózni a dolgok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meg
tudhatnám, mi bajom van? – vágtam közbe türelmetlenül, hiszen miattam gyűltünk
össze. – Ugye nem fogok meghalni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jaj,
dehogy csillagom – nevetett fel. – Kisbabát vársz – közölte fülig érő szájjal.
– Na, szóval az aukción bemutatták az eredeti jelmezek valósághű másolatát is,
és egy pasas… - kapcsolt vissza a korábbi témába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az
lehetetlen… - szakítottam félbe ismételten. – tegnap csináltam tesztet, és
negatív lett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Megesik
néha – legyintett. – Szóval a pasas, 3.000 dollárért jutott hozzá a Macskanő
jelmezéhez. Szerintem titokban ő maga szeretné felvenni, de ezt nem tőlem
hallottátok – kacagott fel. Visszavonom a korábbiakat, ez a nő buggyant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Dr. Chen
mit mondott az előbb? – eszmélt fel Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A pasas
szerintem… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
terhes? – kettőnk között kapkodta a tekintetét várva a megerősítést. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mindet
kétséget kizáróan kimutatható a HCG nevű hormon a szervezetében, de azért még
elvégzünk néhány vizsgálatot – kinyitott az előtte levő sárga mappát.(Remélem
visszazökkent a doki módba. ) Kíváncsian figyeltem, mikor bukkannak fel a kandi
kamerások, hogy: <i>„Hé, ez a kész átverés
és most beszoptad”</i>. Úgy fest, senki nem akar jönni a pezsgővel a kezében.
Bassza meg! <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-1690366999726062872016-03-10T08:58:00.001-08:002016-03-10T08:58:05.194-08:0023. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Átöltöztem,
megmostam az arcom, ő addig apával beszélgetett a nappaliban. Az előbbi
depresszióm még kapargatta a felszínt, de igyekeztem visszafogni, hogy ne
uralkodjon el rajtam. A tükör előtt állva jó néhányszor mély levegőt vettem, és
mosolyt erőszakoltam ki magamból. Lesiettem a lépcsőn, és csatlakoztam a
páromhoz. Visszaültünk a Chevybe, és átengedtem neki az irányítást. Izgatottan
vártam vajon, mit talál ki, és nem kellett csalódnom. Először moziba vitt (a
Fekete ruhás nőt néztük meg. Kosztümös film, de Daniel Radcliffe jól hozta a
szerepét), majd beültünk kajálni egy közeli kis kínai étterembe. Fogalmam sincs
mi a fenét kotyvasztottak, ugyanis a szag, ami belépve megcsapott rögtön
felkavarta a gyomrot. Lóhalálában szaladtam a mosdóba és kihánytam a kólát meg
a popcornt, amit még nem sokkal ezelőtt elfogyasztottam. Sűrű bocsánatkérések
közepette hagytuk el a helyet. Az átélt stresszre fogtam a rosszullétet, és nem
is törődtem vele különösképpen. Utána következett egy hot-dog a legközelebbi
standnál. A rengeteg savanyúságtól, amit rápakolt már előre „örültem” az a
következő csókunknak, de üsse kavics. Velem ellentétben ő imádja a csípős,
fűszeres kajákat (bevallom a kínai kosztból is csak a sajtos csirkét vagyok
hajlandó elfogyasztani.) <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé, drágaságom
nézd csak – mutatott az elektronikai üzlet kirakatára. Megkocogtatta az üveget,
é rákacsintott az üzletben dolgozó fiatal srácra. Vigyorogva biccentett a fiú,
majd átváltotta a csatornát. És még ha kicsit kifacsart módon is, de megkaptam
a naplementémet a tengernél. Ennél szebbet abban a pillanatban el sem bírtam
képzelni. A nyakába borultam és a könnyeimmel küszködtem a meghatottságtól.
Ugyan csak valami régi film ismétlése, én a gesztust értékeltem, amit értem
tett, ezt akartam hát, íme. – Van kedved bemenni? Ismerem a kölyköt jó fej, és
hatalmas füves – a mondat végénél mosolygott. – Szóval, ha el szeretnél szállni,
keresd őt, tuti nem fogsz csalódni. A nagybátyja egyenesen Jamaicából küldi a
cuccot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Te is
szívod, hogy ilyen informált vagy? – néztem rá gyanúsan. Hiába vagyunk együtt pár
hete, még midig szinte alig ismerem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, én
nem csak Jake terjeszti a baráti körökben – előre engedett. Tökéletes
úriemberként kinyitotta előttem az ajtót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És
próbáltad? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nos, nem
mintha ellene lennék a drogoknak, de nekem nem megy. De ez egy oltári ciki
sztori mi is áll ennek a hátterében, és ha érdekel később el is mesélem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Feltétlenül – már előre égtem a kíváncsiságtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A csávó
Laurenceként mutatkozott be, és régi ismerősként kézfogással üdvözölték
egymást. Első ránézésre akár testvérek is lehetnének. Ugyanolyan fekete haj,
kék szemek, csontos alkat és égimeszelő magasság. Kedvesen viselkedett velem,
és a gesztusaiból rögtön leszűrtem, hogy bejövök neki. Igyekeztem meghúzódni
Andy oldalán, illedelmesen nevetni a sokszor gusztustalan poénjain, és nem itt
hagyni a picsába. Különös, mert látszólag semmiben nem hasonlítanak, de valami
furcsa kötelék köti össze őket. Ha megfelelően szűrtem le a lényeget régebben
sokat buliztak együtt. Feszengtem, mert a bólogatáson kívül nem sok mindent bírtam
hozzá fűzni, hiszen számomra ismeretlen a történetük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
nőcsábász mesélte már a füves sztorit? – bökött oldalba Laurence viccesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne érj
hozzám! – váltottam át támadóba. Igen azóta is problémáim akadnak az ilyen
érintkezésekkel, főleg ha idegenek közelednek, így felém. Persze a srácot semmi
rossz szándék nem vezérelte, de nekem az összes szőrszálam vigyázzállásba
rendezkedett tőle. Megszeppent arccal kapkodta a tekintetét hol rám, hol a
barátomra. Várta a magyarázatot, hogy ez mi a fasz volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocsáss
meg nem akartam… - hebegett zavartan. – esetleg fájdalmat okoztam vagy mi a
baj? – úgy tűnt sikeresen halára rémisztettem. Oh, basszus! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerintem jobb, ha megyünk! – kapott észbe Andy. Ő tudta mi lelt, de nem akarta
kiteregetni a viselt dolgaimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nincs
csináltál semmit, csak szimplán elbaszott vagyok, ennyi! – vontam meg a vállam.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Összefutunk később – nyújtotta a kezét Andy felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Persze –
fogadta el. Változatlanul sokkban van, ezt észrevettem rajta. – Szia, Heaven és
ne haragudj! – Nem haragszom –próbáltam megerősíteni, de nem igazán sikerült.
Andy inkább kihozott az üzletből megelőzve a további kínos párbeszédet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Utálom,
hogy ennyire el lettem cseszve! – dühösen bele öklöztem a falba. Sajgott tőle a
kezem, és ebből kifolyólag a fájdalom enyhítette az idegeimet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mint
mindannyian – mosolygott rám, majd magához húzta a sérült karomat, és
megpuszilta. – Pont erről szól az egyik dalszövegünk: „I am broken the wretched
and divine…”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az
isteni és a pocsék, ez jól hangzik. Magamra kéne tetováltatnom, és így csak
rámutatok, hogy hé látjátok? Büszke vagyok rá! – rögtön segített a lelkemen ez
a mondat. Hihetetlen, hogy milyen hűen visszatükrözi az egyéniségemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tényleg
nem gondolkoztál még el azon, hogy kivarrasd magad? – csillant fel a szeme. Az
ő vad rocker stílusához viszonyítva én csak egy szimpla unalmas csaj vagyok. Az
extrémitásom kimerül a vörös hajamban, és a felső karikámban, a jobb fülemben.
Emlékszem anno a barátnőimmel mindig azt mondogattuk, hogy bármit csak azt ne,
mert távol állt tőlünk az ilyen fajta testdíszítés. Viszont Josey, Barbara és
Caitlyn már rég tovább lépett, és nem hiszem, hogy valaha is újra találkoznánk.
Az egész régi életemet LA-ben hagytam velük együtt, és ebben a szent
pillanatban elhatároztam soha nem nézek vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igazából
nem nagyon, de most egész meghoztad hozzá a kedvem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fasza,
akkor… - a telefonja csörgése szakította félbe. Előhalászta a fekete
érintőképernyős telefont a farmerjából. – Ashley az – nézett rám
bocsánatkérően. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
nyugodtan – legyintettem, és rágyújtottam. A kabátomat a fenekem alá igazítva
leültem a legközelebbi padra. Remélem, nem azért hívja, mert valami baj van. Az
egyoldali beszélgetés hangjai alapján nem úgy szűrtem le, hogy bármi bökkenő
lenne, szóval megnyugodott a lelkem. Elkergettem a rémképeket, amikben
feldarabolva találnak rá a nővéremre. Jézusom, taccsra vágtam az idegeimet, ha
ilyenek járnak a fejemben. – Jó vagy rossz hír? – kérdeztem miután bontotta a
vonalat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Is-is –
lehuppant mellém, majd előhúzta a cigijét. Az első slukkot követően folytatta.
– A rossz az, hogy tönkre megy a romantikus randink. A jó, hogy a menedzser,
aki a múltkor a koncertünkön járt próbafelvételt szeretne készíteni velünk Los
Angelesben. Mivel én basztam visszahívni, így Jaket kereste meg, aki rögtön
bele egyezett, és most a Siberiában ünnepelnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És
kötelező a megjelenés mi? – utaltam a részeges partijaikra. Nincs ellenemre az
alkohol, és talán segítene az eltompulásban is, de jelenleg nem ez a szívem
leghőbb vágya. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mint a
banda énekese, és frontembere igen, az. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem úgy
tűnik, hogy kiugrassz a bőrödből
örömödben – emlékszem a múltkori reakciójára, de azt hittem azóta változott a
helyzet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mondtam,
hogy nekem ez túl gyors – bele túrt a hajába, majd keresztezte a hosszú lábait.
– Plusz, ha figyelembe vesszük a ma történteket az Angyalok városát per
pillanat, hatalmas ívben kell kerülnünk. Viszont a döntés nem csak az enyém, és
ha minden kötél szakad, akkor a megfelelő óvintézkedések mellett elutazunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Úgy
érted én is? – nem bírtam palástolni a lelkesedésem. Igen nem sokkal ezelőtt
kijelentettem, hogy a múltat lezártnak tekintem, de a honvágyam rögtön eluralkodott
rajtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Még szép
– mosolygott. – Nem gondoltad komolyan, hogy itt hagynálak, ugye? – vigyorogva
megráztam a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Akkor
indulunk? – keltem fel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Biztos
ne vigyelek inkább haza? Nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
aggódj miattam, meg leszek! – igyekeztem a lehető legtöbb őszinteséget
visszatükrözni a szavaimban. Felvont szemöldökkel bámult rám. Közelebb sétáltam
hozzá, és felpipiskedve a nyaka köré fontam a karomat. – Olyan cuki vagy,
ilyenkor! – megpusziltam az arcát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én cuki?
– nevetett. – Ez határozottan tetszik! Te vagy az első, aki így nevezett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Cuki,
cuki, cuki – ismételgettem kacagva. Hm… nem is lenne rossz becenév. Andy a
cukkerborsó. Kész végem van! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
Siberiában nem tolongtak az emberek. A BVB egy hátsó kis bokszban húzódott meg.
Legnagyobb megdöbbenésemre a hölgytársaság rajtam kívül Novából, és a gyűlölt
Julietből állt. Ashley mindkettőjüknek fűzte a fejét, amin már meg sem
lepődtem. Befurakodtunk közéjük, és meghallgattuk a részletes beszámolót. Will
James a Paramount Recordsnál dolgozik. Az új tehetségek felfedezése a munkája
részét képezi. Szerinte van jövője a fiúknak, és hatalmas karriert futhatnának
be a kellő piár segítségével. Koncertek, leendő albumok, turnék sorozata várt
rájuk, ha sikerre vezeti a bandát. Fantasztikusan hangzott az egész már-már
mesébe illőnek. Tudtuk jól, hogy az életünk gyökeresen megváltozna, de ez nem
tántorított el senkit, Andyt kivéve, aki huzakodott tőle. Próbáltam megérteni
őt, és még ha nem is sikerül, a barátnőjeként kötelező támogatnom a döntéseiben.
Megszorítottam a kezét, majd azt mondtam történjen bármi is én mindig melletted
leszek. A két lány addigra már teljesen lerészegedett, így egyetlen szó nélkül
hagytak minket az általunk kreált kis világunkban. Nem maradtunk sokáig és két
kóla után sűrű bocsánatkérések közepette távoztunk. Andy haza fuvarozott jó
éjszakát kívánt, és a hosszas csók csata után távozott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
következő három hét nem telt eseménytelenül. Elsőként megemlíteném, hogy apa
valóban gondoskodott a biztonságunkról. Az új sofőrünket valamint személyi
testőrünket Irinának hívták. Magas, hidrogén szőke hajú, jég kék szemű gyönyörű
modellalkatú 30 körüli nő. Azt hihetnénk róla, hogy valami fotózásra érkezett
ide, ám valójában egy hidegvérű sorozat gyilkos, aki a szépségével hálózza be
az áldozatait. Mindig fekete halszálka mintás karcsúsított blézert, nadrágot és
tűsarkú cipőt viselt. A járását akármelyik kifutóra vágyó hölgyemény
megirigyelhetné. Titokban a háta mögött kibeszéltem, mivel a nevéből kiindulva
orosznak véltem. Óriásit tévedtem, mikor a második napján megjelent és az
anyanyelvünkön vidáman kezdett el velem csevegni. Azt mondta szívesen megtanít
néhány önvédelmi fogásra, ha cserébe nem nevezem többé ribancnak. Bele
egyeztem, mert bevallom picit megrémisztett. A későbbiekben pedig kellemesen
csalódtam benne, mivel igazából egyáltalán nem félelmetes, sőt borzasztóan
vicces, és a lelke mélyén megszállottan romantikus. Az edzések kikészítettek,
de nem adtam fel. Andy büszke volt rám, és hosszas könyörgések után Irina őt is
bevette a kis csapatunkba. Szigorúan bánt vele, és kivetette a piercingjeit az
órák alatt. Folyton édesemnek szólította, nem egyszer pedig humorosan gázolt a
férfiasságába. Nem éreztem féltékenységet az európai kecses nő iránt, hiszen a
barátom számára rajtam kívül nem létezett más lány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Hova
rohansz már megint? - kiabált utánam mikor megint rosszul lettem az edzés
alkalmával. Az utóbbi időben a wc-re való látogatás és a gyomrom kiürítése
minden napos rutinná vált. Továbbra se gyanakodtam semmire, szimplán a
stresszre fogtam az egészet. Caroline pont tegnap kérdezte viccesen nem
vagyok-e terhes, de vehemensen tiltakoztam ellene. Viszont az alkohol mámorban
töltött akkori szeretkezése halovány képe folyton beúszott az elmémbe. A kis
ördög a vállamon azt suttogta, hogy talán igaza lehet. Bele se mertem gondolni
mihez kezdenék, ha valóban kisbabát hordanék a szívem alatt. A tükörben egy
nyúzott holtsápadt arc köszönt vissza rám. Kizárt motyogtam már vagy századjára
csak úgy magamnak. Vízzel alaposan kiöblítettem a számat, hogy eltüntessem a
hányás kesernyés utóízét is. Kihúztam a gumit a hajamból, majd
visszaigazítottam a copfomat és lerázva a nyomasztó gondolatokat tértem vissza.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Minden
oké csak szerintem nem bírom a fűszeres kaját – mentegetőztem kényszeresen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mára
elég lesz – szedte össze a cuccát. – Pihenj le, mert úgy festesz, mint akin
keresztül hajtott egy úthenger. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz a
kedves szavakat! – már fel sem vettem a sokszor pikírt beszólásait. – Holnap
folytatjuk? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tartsunk
néhány nap szünetet. Az utóbbi időben rengeteget javultál, szóval megérdemled. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– bedobáltam a táskámba a dolgaim. Jól fog esni a pihenés, a tüdőm pedig végre
fellélegezhet egy kicsit a sok szenvedés után.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A mobilom nem fogadott hívást jelzett a
barátomtól. Elköszöntem, majd feloldva a billentyűzárat megnyomtam a zöld
gombot. Röviden és tömören beszélt. Mindössze annyit árult el, hogy Will a
menedzser felhívta őket, hogy készen állnak a stúdióban, és várják, hogy
odautazzanak. A jegyek már korábban megérkeztek, szóval ezt is elintézte.
Mellesleg Andy kezdett lelkesedni az egész rock sztárrá válok és megismer a
világ feeling után. Az ígéretemhez híven támogattam a karrierje építgetésében.
Igazából az életünk lassan új ritmusba terelődött, csak én nem találtam a
helyem. A suliban a pályaválasztási tanácsadó folyton zaklatott, hogy adjam be
a jelentkezésem néhány egyetemre vagy főiskolára. A jegyeim nem vészesek erről
szó sincs, de továbbra is azon agyaltam milyen szakma passzolna hozzám a későbbiekben.
Lehetnék színésznő, mint anya volt vagy énekes (oké, csak poénkodtam), orvos,
ügyvéd, pincérnő szóval bármi. Apa bőszen támogatta a tovább tanulási terveket,
és szerinte se kellene, veszni hagynom a tehetségemet. Ilyenkor fogalmam sincs,
mire céloz, mert nem érzem úgy, hogy kiemelkednék a tömegből. Nem értek a
művészetekhez, a hangszerekhez nem konyítok, a hangom fals, a tánc kilőve és
nem tudom, mi egyéb lehetne. Meredith szerint a cukrászathoz van érzékem, mivel
a segédkezéseim alkalmával, ha odafigyelek egész ehetőt sikerül létre hoznom.
Talán igaza van, mert ha másra nem legalább a depresszióm elűzésére tökéletesen
megfelel, ha lefoglalom a kezeimet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Itt
vagy? – zökkentett vissza a valóságba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham,
persze – válaszoltam kissé zavarodottan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
szólnál, ha ma én főznék? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remekül
hangzik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fasza!
19-re érted megyek, aztán közösen összeválogatjuk a hozzávalókat a
szupermarketben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oké,
szia – bontottam a vonalat. Kicsit bunkónak tűnhettem, de remélem, szemet huny,
majd felette a későbbiekben. A hogy létemre irányuló kérdésektől kezdett a
képletes tököm is tele lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Később
lezuhanyoztam, és átöltöztem. A csípős hideg ellenére dögösen akartam kinézni,
így egy bordó vörös mini csipkeruhát választottam mellé pedig magas sarkút. A
pontosságával hál isten nincs probléma, így soha nem késett. A legközelebbi
boltban hosszas tanakodás után összedobáltuk az alapanyagokat, majd távoztunk.
A sajtos-tejszínes csirkéje mennyien sikerült, a krumpli kellemesen szétolvadt
a számban. A szívem szakadt meg, hogy az egész alaposan elkészített vacsorát le
kellett húznom a wc-n. Andy furcsán bámult, mikor remegő kézzel holtsápadtan
kijöttem a fürdőből. Valami nagyon nincs rendben velem, és a gyanúm egyre inkább
erősödött bennem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak a
stressz visel meg! – legyintettem, mint mindig, ha felhozta témaként. Ellöktem
magam a faltól, de a hirtelen mozdulattól megszédültem, és ha nem kap el,
összeesem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
drágaságom itt már többről van szó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak nem
hiszed, hogy terhes vagyok? – nevettem fel hisztérikusan saját magamat is
meglepve a reakciómon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
aggódom érted, ez az igazság – sóhajtott. A hajába túrt, és elengedte a
karomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jól
vagyok – bizonygattam vagy ezredjére, hasztalanul. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
szeretem, ha hazudsz nekem! – az arca megkeményedett. Ismételten sikerült
megharagítanom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én… -
nem is igazán tudtam, hogyan szedjem össze a mondanivalómat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
gondolsz, szakítnék veled, ha kiderülne, hogy kisbabát vársz? – kedvesen
megsimogatta az arcomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs… - elcsuklott a hangom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugyan
már, Pindurka – elmosolyodott a butaságomon. -
Szeretlek, és történjék bármi is én soha nem foglak elhagyni, mikor
érted már meg? <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Már
régóta tudom drágaságom – a karjaimat a nyaka köré fontam és megcsókoltam. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-47323155675641351852016-02-28T08:52:00.000-08:002016-02-28T08:52:01.225-08:0022. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az emberek
a hosszas sugdolózások után kezdték sejteni, hogy valami nagyon nincs rendben
velünk. Megfogta a kezemet, és megcéloztuk a vörösen villogó vészkijárat
feliratú ajtót. Elkerülve a lámpák fénykörét behúzódtunk egy sarokba. Ki
kellett találnunk valamit, hogy kiszabaduljunk innen, ezt tudtuk kimondatlanul
is. Felvetődött bennem az is, hogy mi lenne, ha csak egyszerűen kisétálnánk, de
Andy aggódó arca gyorsan elvetette az ötletet. Azt hiszem itt az ideje, hogy a
drágalátos nővérkém végre visszaadja a kölcsönt, amivel tartózik. A hívások után nem maradt más dolgunk, mint
várni. Reménykedtünk, hogy az üldözői nem követnek minket, ha a tervünk
beválik.</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi lesz,
ha nem működik? – idegesen járkált fel és alá. Már a harmadik cigijét szívta,
én pedig lassan bele szédültem a monoton köreibe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
állnál meg egy kicsit? A ringlispíljeidtől szétmegy a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocs –
megtorpant, és mellém lépett támasztani a falat. – Szóval Pindurkám mi lesz
akkor? – sóhajtott fáradtan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gotham city polgárai soha nem csüggedhetnek,
hiszen ott vagy, ha segítségre szorulnának. Batman mindig megmenti a napot, nem igaz? –
mosolyogtam rá bizakodóan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz,
kicsim az emlékezetőt – felemelte a pulóvere alját, és a nadrágja derekából
húzta elő a fegyvert. Kikerekedett a szemem a forgó tárcsás revolver láttán.
Szakszerűen betárazta a golyót. – Az apád kis ajándéka, hogy megvédjelek, ha
úgy hozná a sors. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És, ha
lábon lövöd magad? – gyanakodva felhúztam a szemöldököm. Jó a párom meg minden,
de bizalmat azért még nem szavazok e téren.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Christopher gyorstalpalót tartott, szóval ne aggódj ilyen apróságokért –
kacsintott rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- De… - a
szájával tapasztotta be az enyémet. A szemétládának van pofája, így elterelnie
a figyelmemet, ez annyira ócska trükk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Nem sokkal
később bukkant fel Ashley az oldalán a kocsonyaként remegő Novával. Szánalmas
látványt nyújtott. A gondosan karbantartott körmei tövig rágva, a tökéletes
barna hullámai most szalmaszerűen lógtak alá, a mályvaszínű szövetkabátját
félre gombolta, és a smink is hiányzott róla. Vajon az, hogy egy emberi roncs
vált belőle az én számlámra írható fel? Hirtelen megsajnáltam, mert a gyávasága
ellenére ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben. A tépelődő Andyn is
észrevettem, hogy azon agyal, hogy megölelje vagy szétrugdalja a pici formás
popóját. A fellángoló érzelmeimnek hála hozzá sétáltam, és szorosan köré fontam
a karomat. Kétségbeesetten csimpaszkodott belém, és zokogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Figyelj,
erre most nincs időnk! – simogattam meg a fejét kedvesen, mire rám emelte a
könnyektől csillogó sötét szemeit. – A telefonban megbeszéltük mi a dolgod.
Képes leszel rá? – észhez kell térítenem, különben baszhatjuk az egészet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát, még
szép, hogy képes rá! – csapott egy isteneset a hátára Ashley, amitől
szabályosan visszaugrott ijedtében a karomba. Valószínűleg lelkesítőnek szánta
a mondatot, de pont az ellenkezőjeként sült el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hagyd
békén, seggfej! – kelt a védelmére Andy. – Így is kész roncs szegény, nem
szükséges még neked is rontanod a helyzeten! – az érintett hölgyemény
elmosolyodott az exe szavai hallatán. Feltételezhetőleg a halovány remény
szikra most feltámadt benne. Tudtam, hogy nem okos dolog táplálni a
rögeszméjét, de most inkább elharaptam a számat, mint hogy közbe szóljak. –
Vagy esetleg szeretnél a bal szemed alá is egy monoklit? – a napok elteltével
is szivárványszínben játszott a jobbja. Tökéletes emlékeztetőül szolgált az
elvadult bulinkra. A bűntudat bekopogtatott a lelkemben, ám gyorsan száműztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megteszem – szipogott összeszedve magát. Kifésülte az arcából a zilált
tincseket, és kihúzta magát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Olyan
büszke vagyok rád! – a barátom édesen vigyorgott rá, aminek hatására
szabályosan kivirult a testvérkém. Szinte másodpercek alatt változás állt be az
egész lényében, és ez ismét igazolta, hogy súlyos viselkedésbeli problémái
vannak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fordulj el, Ashley! – szólt rá megemelve az
egérke hangját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne már!
– nyafogott, mint egy öt éves, akit megfosztanak a kedvenc tévé műsorától. Andy
tarkón legyintette, mire durcásan engedelmeskedett. Közben ők is dzsekit és
pólót cseréltek, majd jöhetett a kocsi kulcs. A terv pofon egyszerű! Kétpetéjű
ikrek vagyunk, és közelről szinte alig hasonlítunk, távolról pedig nem szembeötlő
a különbség. Ruhát cserélünk, majd a gitáros elhajt „velem” mi meg szépen
sunnyogva eltűnünk. Zseniális nem? Na, jó beismerem annyira nem, de jobb nem
jutott eszembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Milyen?
– pördültem meg a sarkam körül. (Szerencsére hajszálpontosan megegyeznek a
méreteink.) A koptatott farmer, a baba kék kasmírpulcsi, és a rikító kabát nem
illett hozzám, de nem is ez a lényeg. A vörös hajamat a frufrum kivételével a
kötött sapka alá gyűrtem. A lapos hegyes orrú cipőjét rettentően
kényelmetlennek találtam, mivel nem vagyok hozzá szokva az ilyen típushoz. Nova
ott állt mellettem az iskolai egyenruhámban, a fekete kabátom kapucniját az
arcába húzva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
rossz – biccentett Andy újabb cigire gyújtva. – Induljunk! – fogta meg a kezem
és közelebb húzott magához. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
Nova! – szóltam utána. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen? –
fordult vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Már nem
tartozol semmivel! – úgy döntöttem ezennel lerendezve az ügy. Rám mosolygott és
köszönömöt formált az ajkaival. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
haver, ha bármi baja lesz a Mustangnak elevenen megnyúzlak, világos? –
fenyegette meg. Ugyan soha nem mondta ki, de sejtettem, hogy az-az autó sokat
jelent neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mint a
nap! – tisztelgett kötelességtudóan huncut vigyorral a szája sarkában. Szerintem
titokban régóta arra vágyakozhat, hogy egyszer beülhessen a kormány mögé.
Legalábbis, ezt szűrtem le a reakciójából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A fal
mellett osonva, nindzsa módban jutottunk ki a boltból. A csípős hideg azonnal a
csontomig hatolt, és a tüdőmbe mart minden egyes légvételnél. Andy előre ment
leellenőrizve tiszta-e a terep. Az ujjaimat lehelgetve figyeltem az utca túl
oldalán sétálgató embereket. Egy kisebb társaság önfeledten nevetgélt, mintha
nem fájna semmi, és a világ csupa mókából, meg kacagásból épülne fel.
Irigyeltem őket a feltételezhetően békés, meleg otthonukért, ahova haza
térhettek. Olyan szívesen átadnám nekik a problémáim csak egy apró részét, hogy
ne én viseljem a terhet, ami a föld felé húz. Tőlem egy férfi vette el mindezt,
akinek a mai napig nem tudom a nevét. Hatalmas sóhajt engedtem ki. A múlton már
nem változtathatok, de ettől függetlenül a jelenem még uralhatom bizonyos
szinten. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi az
kicsim? Mit nézel ennyire? – meresztette a szemét arra, ahol pár másodperce
elhaladtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
fontos! – ráztam meg a fejemet. – Mi a helyzet? – zökkentem vissza a sivár
valóságba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
kocsimat követik, szóval… - nyújtotta el a szót, és átölelte a vállamat. – mit
szeretnél csinálni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meg kéne
kérdeznünk apát, hátha ő informáltabb nálunk – igen, legszívesebben azt
feleltem volna, hogy vigyél innen minél messzebbre, de nem futhatunk örökké. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– lehervadt a mosolya, de tudta, hogy így a helyes. Az merült fel bennem vajon
hányszor átkozhatta el a percet, mikor az őrangyalommá avanzsált azon az
éjszakán a sikátorban. Megváltozott volna az életünk akkor is, ha nem
találkozunk? Természetesen, de nem ebben az irányban, és az utunk még
véletlenül sem, keresztezte volna a másikét. Andy más lányba zúg bele, és
esetleg én is valakibe. Csak bámultam őt, és áldottam a sorsot, vagy bárkit,
aki összehozott minket, mert tudtam nélküle elvesztem volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A sötétkék Chevrolet ugyan nem ma gördült le a
gyártósorról, ám ettől eltekintve tökéletesen megbirkózott a jeges utakkal. Kicsit
meglepett, hogy a csődör mennyire ügyel a rendre a kocsiban, sőt még egy kis
macis vanília illatosított is kiakasztott a visszapillantó tükörre. Valahogy
nem illett hozzá, de hát mindenkinek akad olyan oldala, amit talán soha nem
ismerhetünk meg. Az út a házunkig töprengéssel telt legalábbis a részemről, és
talán Andyéről is, mivel ő sem beszélt hozzám. Néha kijár nekünk, hogy ne
osszuk meg másokkal a gondolatainkat, de titkon azt kívánjuk, bárcsak tudnák,
és megválaszolnák a kérdéseinket. Persze, ez hülyeség, mivel nem rendelkeznek
telepatikus képességekkel, de attól még megtehetnék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Apa szokás
szerint a dolgozószobájában ült. Elmélyülten lapozgatott egy vaskos szürke
mappát. A kis asztali lámpa erős fénye kirajzolta az idők során elmélyült
ráncait, és ettől olyan öregnek tűnt. A hasonlóság fellelhető közöttünk, de én
határozottan anya vonásait örököltem. Elhelyezkedtünk az íróasztallal szembeni
bőrszékekbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rágyújthatok? – kérdezte a barátom az
üdvözlés után. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Természetesen – elé tolta a hamutálat. Én pedig automatikusan kiszolgáltam
magam apa dobozából. – Andrew ma egy fekete autó követett téged, igaz? –
válaszul biccentett. – Abból, hogy itt vagytok kikövetkeztem, hogy leráztátok
őket – az arca gondterhességről árulkodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Vincentről van szó, és a gyilkosról, akit lelőtt? – szakítottam félbe. A félelem
szép lassan kúszott felfelé a torkomban, mert iszonyú rossz megérzésem támadt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nos,
kicsim – kifújta a levegőt. A homlokára tolta a szemüvegét, és elém rakta a
mappát. Egyelőre nem nyúltam hozzá. Ki akarom várni a mondóka végét. –
Frederick rossz embert bízott meg annak idején. Fogalma sem volt róla, hogy
Michael Fitzberg, Nathan Wilkins unokaöccse. A sztori itt válik veszélyessé,
ugyanis Wilkins a Nyugati Part legnagyobb drog dílere. Emellett illegális
fegyvercsempészet, lányok futtatása, kisebb-nagyobb rablások, és isten tudja mi,
kötődik még a nevéhez. A bűnlajstroma hosszabb, mint a karom, és ennek ellenére
a rendőrség nem talált elég terhelő bizonyítékot, hogy sittre vágják.
Diplomázott ember, ám a tehetségét inkább az alvilág bugyraiban kamatoztatta. Ugyan
egy mocskos féreg, aki nem futamodik meg a legaljasabb módszertől sem, a
családja szent a számára. Az egyik informátorom szerint vérdíjat tűzött ki
Fitzberg gyilkosának a fejére. Vincent egyik testőre, Jackson busás összegért
elárulta mi történt a pincében – az izompacsirta ugrott be azonnal. Ő volt az,
aki fegyvert nyomott a kezembe. – Ugyan ti csak részlegesen vagytok érintettek
az ügyben, még is azt kell mondanom, hogy veszélyben van az életetek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A Subot
pedig Wilkins vagy egy csicskása vezette – fejezte be Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az
aktában minden benne van, amit csak összebírtam szedni. Andrew kérlek, szólj,
ha bárkit is felismersz – sóhajtott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A képek
tartalmától hamar felfordult a gyomrom. Kibelezett, megcsonkított, szanaszét
vagdosott holttestek, és ezek csak a jéghegy csúcsa. Kb. a tizedik oldal után
elrohantam kidobni a taccsot. Hosszú percekkel később is ott ültem a hideg kád
oldalának támasztva a fejemet. A fasz ki van faktorom elérte a maximumot, amit
még képes kezelni. Képtelen vagyok folytatni, nem akarok tovább menekülni, bele
fáradtam. Ha anya még velem lenne, ez az egész nem történt volna meg. A sírás
kerülgetett, és most olyan jól jönne egy váll, ahol szabadjára engedhetem a
könnyeimet. Andy meghallhatta a néma segélykérésemet, mert az ajtó váratlanul
kinyílt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
édesem minden rendben? – guggolt le hozzám. A leheletem borzalmas, a hajam az
izzadságtól az arcomhoz tapadt, és a megerőltetéstől átizzadtam a pulóverem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi
sincs rendben – a nyakába borultam, és szabályosan rázúdítottam a bánatomat.
Kicsit meglepte ez a hirtelen hangulatingadozásom, de nem kell rajta
csodálkozni. Az utóbbi néhány hétben több szarság ért, mint eddig tizennyolc év
alatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
baj? – kérdezte kedvesen a tincseimet kisimítva az arcomból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Besokalltam, érted? Elegem van! – hisztérikusan fakadtam ki. Ha nem fogja a
karomat, most sikítozva rohannék el. Az események meghátrálásra késztettetek,
és hiába nem ezzel a szándékkal jöttem haza, jelen pillanatban a dolgok ellene
szóltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
lenne, ha lepihennél egy kicsit? Azt jót fog tenni… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
merem lehunyni a szemem… - a kezembe temettem az arcomat, és tovább zokogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh,
baszd ki! – káromkodott. – Annyira sajnálom, édesem. Tudom, hogy rettegsz, és
legszívesebben elvinnélek innen minél messzebbre el a sok faszságtól – mellém
roskadt. A bal kezével átölelte a vállamat, a jobbal a hajába túrt. - Mondd meg te, mit szeretnél! Mitől éreznéd
jobban magad? – nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tedd
meg, vigyél el innen minél messzebbre! – ismételtem el a szavait. Ha másban nem
legalább a szerelemben szerencsés vagyok, és ezért hálát adhatok a kis pelenkás
Cupidónak. A nyila pont a megfelelő pillanatban talált el. Megrepesztette azt a
kemény burkot a szívemen, amit az anyám halála óta senki másnak nem sikerült.
Andy nélkül valószínűleg már én is a pokolban égnék. Az öngyilkosok oda
kerülnek, a megváltás reményének legapróbb esélyétől is megfosztva. Nem a
legszebb kilátások az öröklétre. Nem vallásos szellemben nevelkedtem, még is
hiszek ebben. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ebben az esetben, miért akartam
akkor a könnyebbik utat választani. Biztosan nektek is volt olyan pont az
életetekben, ahol megrekedtetek, és úgy éreztétek ennyi, jöhet a kecses lepelbe
burkolózó Kaszás. Nos, nekem is volt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát,
akkor itt az ideje a lehető legnyálasabb, legromantikusabb randinknak, amit
csak elbírsz képzelni! – mosolygott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Séta a
naplementében a tengernél? – csillant fel a szemem. Melyik lánynak nem dobbanna
meg a szíve egy ilyen mondat hallatán?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Még
szép, és ha kell még egy kicseszett fehér lovat is szerzek a kedvedért! –
vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Utálom a
lovakat! – sikerült elérnie, hogy még ebben a nyomorult helyzetemben is
felkacagjak. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is –
velem nevetett. Történjék bármi is, soha ne engedd el, azt az embert, aki képes
a legrosszabb időkben is felvidítani, mert ha megteszed, az olyan, mintha
magadból veszítenél el egy darabot. És azt nem akarod, igaz? Emlékszem anya
mindig ezt mondogatta nekem, de csak most értettem meg a szavait. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-69472450157052266042016-02-21T09:05:00.002-08:002016-02-21T09:05:42.801-08:0021. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Teljesen
kikészültem az átélt sokk miatt, viszont Andy türelmesen kezelte a dolgokat.
Segített kibújni a ruhámból. Cserébe, egy régi pulcsijába és nadrágjába bújtam.
Nagy könyörgések árán belém erőszakolt pár falatot, de a pia terén hajthatatlan
maradtam. ( Úgy éreztem a tompulás átmenetileg segít kikapcsolni a kavargó
tévképzeteimet.) Hosszas kérlelést követően engedett, és én meg nem voltam rest
kihasználni. Felkutattam az összes fellelhető italt a lakásukban, majd
alkoholistákat megszégyenítő módon, sorra húztam meg a különféle üvegeket. A
barátom próbált visszatartani, hogy ha nem vigyázok a keverés, mérgezést fog
kiváltani bennem, mire válaszul beintettem. Éjfél körül feladta a harcot, hogy
észhez térítsen. Puszit nyomott az ajkaimra boldog új évet kívánt, majd elment
lefeküdni. Ökör iszik magában, igaz? Nos, szerencsémre vagy
szerencsétlenségemre nem sokkal később a sakál részeg Ashley támolygott be az
ajtón. Na, nem kellett sokat győzködnöm, hogy igyunk még meg pár felest.
Rettenetesen berúgtam, és ennek köszönhetően énekeltük teli torokból üvöltve
azt a számot karöltve, ami csak az eszünkbe jutott. Azt hiszem a pasimnak ekkor
telhetett be a pohár vagy Mrs. Hamilton éktelen dörömbölése hatott (a csöpp
öregasszony kis híján beszakította az ajtónkat a sarkában ugató vakarékkal). Sűrű
bocsánatkérések közepette lekoptatta a csendháborítás miatt rendőrséggel
fenyegetőző banyát, majd minket vett célba. Úgy döntött itt vet véget a
bulinak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Milyen
ünneprontó tudsz lenni! – dobbantottam durcásan a lábammal. A nyelvem már
rendesen akadozott, és kettőt láttam a felpaprikázott srácból. – Mond meg neki
Ashley! – néztem megerősítést várva az újdonült ivócimborámtól. Az agyam
elködösült, és a racionális gondolkodás, per pillanat messze állt tőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
meg én nagyszerűen szórakozunk, szóval húzz a halál faszára seggfej! – fordult
felé dühösen. Közelebb rántott magához jelezve, hogy jelenleg a legjobb
barátnője vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
akard, hogy megüsselek! – az indulatok pattogtak a levegőben. Ökölbe szorult
kézzel indult meg az irányába. Ajaj, kezdenek eldurvulni az események!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Verekedni akarsz, seggfej? – elengedett, és mivel amúgy sem álltam túl stabilan
kis híján elzuhantam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Hagyjátok abba! – a kanapéba kapaszkodva próbáltam megtartani az egyensúlyom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Elegem
van a nagy pofádból, és abból, hogy minden jó csaj a tied, mert te vagy a rock
Justin Biebere! – az alkohol kihozza az emberből a felszín alatt rejtőző
indulatokat. A sérelmek pedig hosszú idő után végre előtörhetnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, fasszopó
most vagy be kussolsz vagy életed hátra levő részében szívószállal fogsz
táplálkozni! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fiúk,
kérlek… - a homály lassan oszolni látszódott az agyamról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Hallgass, Heaven! – rivallt rám a barátom villámokat szóró szemekkel.
Összeszorult a szívem attól, ahogy hozzám szólt. Az érzelmeim kusza háborúba
vonultak, és nehezen irányítottam őket. Lenyeltem a könnyeimet, mert sírni
végképp nem akartam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ez már
régóta kijár neked! – ütött Andy felé, de az ügyesen kitért előle. Miért van
az, hogy a férfiak mindig az erőszakot választják a problémák megoldására? Mi
csajok legalább a szánkkal karatézunk először, és a hajtépést csak a
legszükségesebb esetben vetjük be. Azt hiszem határozattan kijelentem, a
túltengő tesztoszteron a hibás az állati természetükért. A puffanás térített
észhez, és mire feleszméltem Ashley elterülve feküdt a földön, a pasim meg a
szájáról törölgette a vért. Uh, baszd ki! Átlépte a haverját, és engem célzott
meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugye
engem nem fogsz kiütni? – picit megijesztett. Ma ez a második eset, hogy az
ökleit használja a krízis helyzetekben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
beszélj faszságokat! Soha nem nyúlnék hozzád egy ujjal sem, és nem tudom,
hogyan feltételezheted egyáltalán! – dühösnek tűnt, és utáltam, ha én vagyok a
kiváltó ok. Megragadta a karomat és a fürdőbe húzott. Csak álltam ott reszketve
a körmeimmel a karomba vájva. Ő közben megengedte a vizet, és a kezével
ellenőrizte a hőmérsékletet. – Segít kitisztítani a fejedet! – mutatott a
vízre. – Vetkőzz le szépen! – leült a kád szélére és mosolygott rám. A szája
csúnyán felrepedt alig két millire a piercingjétől. Megesett rajta a szívem, és
rájöttem mekkora hülye voltam, hogy azt hittem képes lenne úgy hozzám érni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
haragudj! – böktem ki gombóccal a torkomban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért ne
haragudjak? Hogy bebasztál vagy, hogy azt gondoltad megütlek? – vonta fel a
szemöldökét kérdőn rám nézve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egyikért
se – kibújtam a pulóverből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyere
ide! – hívogatott a kezével. Lassú léptekkel csábosan ringattam a csípőmet.
Gyors mozdulattal megszabadultam a nadrágtól és a lila csipkés bugyimtól.
Egyetlen mozdulattal közelebb rántott. Az ujjaival megcirógatta a jobb mellemet.
– Szeretnél, dugni igaz? – suttogta a kék szemeivel az enyémbe bámulva.
Bólintottam. A felfokozott érzékeimnek hála beindultam rá, és az egész testem
sajgón vágyakozott utána. A körmeivel durván belecsípett a bimbómba. – Nem –
felelte. – Ez lesz a büntetésed, mert rossz kislány voltál! – felállt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gonosz
vagy! – biggyesztettem le a számat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Te meg
részeg! – vágott vissza. – Fürödj meg, aztán gyere aludni! – mellettem
elhaladva rácsapott a fenekemre. Válaszul beintettem, és rányújtottam a
nyelvemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A víz
valóban jót tett, legalábbis részben. A meleg felkavarta a gyomromat, minek
következményeként kiadtam magamból a mérget, amit korábban vittem be a
szervezetembe. A kiadós hányás után borzasztó szájízzel, kimerülve bújtam be az
ágyba mellé. Átölelt megpuszilt, és megkérdezte rendben vagyok-e. Igent
motyogtam, majd átfordultam a jobb oldalamra. Az álom szinte azonnal elnyomott.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Pindurka,
kicsim ébredj! – hallottam a hangját. A szemem kipattant, és ijedten néztem
körbe. A gyilkos megölte az anyámat, és én tétlenül álltam ott. A következő
vágásban pedig már Vincent bátorított, hogy húzzam meg a ravaszt. A férfi arca
átváltozott, és Andyé jelent meg helyette. Az olasz kitépte a fegyvert a
kezemből, és háromszor mellkason lőtte. Valószínűleg emiatt sikoltoztam, és
keltettem fel vele. Erősen zihálva, zokogva borultam a nyakába. – Semmi baj,
itt vagyok! – simogatva apró köröket írt le a hátamon. Úgy kapaszkodtam belé,
mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. – Meg kell nyugodnod különben megint, be
fogsz fulladni, és azt nem szeretnéd ugye? – megráztam a fejem. – Tessék, igyál
néhány kortyot, de csak szép lassan! – nyúlt az éjjeli szekrényen levő
pohárért. A kiszáradt torkom egyben követelte a folyadékot, és ennek
köszönhetően félre nyelve köhögtem ki a nagy részét. – Jobban vagy? –
érdeklődött miután újra normálisan kaptam levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham,
csak borzasztóan kell pisilnem! – ledobtam a takarót. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– sóhajtott, majd visszahelyezkedett a puha párnák közé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A tükörből
egy nyúzott arc nézett vissza rám. A sötét barna szemem körül vékony vörös
hajszálerek rajzoltak különös vonalakat. Kihúztam a hajgumimat, és az ujjaimmal
kibogoztam a kócos tincseket, majd újra összefogtam. Csak rossz álom ennyi az
egész, mondogattam magamban. Vincent soha nem bántaná Andyt, nincs rá nyomós
oka. Mindössze a képzeletem játszadozott velem, és holnapra el is felejtem a
borzalmakat. Kifújtam a bent tartott levegőt, és visszabújtam a pasim mellé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Három
nappal később újra elkezdődött a gimi. Caroline vígan csacsogva mesélte mi
történt a téli szünetben. Megismert valami srácot, akiről utólag kiderült, hogy
egy tetű, mert nem hívta vissza az ígérete ellenére sem. Méltó barátnő lévén
felháborodást színleltem, pedig nem igazán érdekelt a csalódása. Szívtelen dög
vagyok, tudom, de per pillanat a saját problémáim aggasztottak. Igyekezett
kedvesen kiszedni belőlem mi a baj, mire annyit válaszoltam, ha lehet, inkább
jegeljük a témát. A szünet végét jelző csengő mentett meg. Más-más irányba
mentünk órára, és így legalább egy időre mentesültem a faggatózásától. Unottan
jegyzeteltem végig a hátra levő irodalmat, és a történelmet. Mi a francnak, szenvedek én a sulival, mikor van ennél nagyobb gondom is? Nem láttam értelmét
semminek, ennek meg különösképpen nem. Az érettségimmel nem váltom meg a
világot, és jobb ember sem leszek tőle, csak egy egyszerű papír, amire később
talán büszke is lehetek. Emlékszem anya mindig egyetemre akart küldeni, hogy ne
úgy végezzem, mint ő, mikor Los Angelesbe jött. Pincérnőként dolgozott valami
nevenincs étteremben, a gettóban. (Később apával itt találkoztak először, és
vette rá, hogy iratkozzon be a UCLA-re. Az élet furcsa fintora, igaz?) Viszont
az, aki annak idején a támaszomként szolgált mára halott, és azóta minden
gyökeresen megváltozott. Hatalmasat sóhajtva léptem be a női mosdóba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
ribanc nem látsz a szemedtől? – bele ütköztem valakibe, mikor kinyitottam az
ajtót. A felismerés szikrája rögtön felvillant. Michelle a cafka, aki anno
megfenyegetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
problémád? – néztem rá szánakozóan. Kíváncsi vagyok még mindig olyan nagy-e a
szája, mint korábban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nekem
jöttél – csípőre tett kézzel állta el az utat. Ez a lotyó az iskolai
egyenruhában is valóságos topmodellként festett. Dühítően idióta pláza kurva,
akit legszívesebben mindannyian kiütnénk a márkás cipőjéből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hidd el,
te leszel az első, akinek szólók, ha átlátok a falakon – meg persze a médiának,
hogy én is Xavier professzor egyik mentoráltja vagyok az X-men szériából.
- Szerinted honnan a faszból tudtam
volna, hogy ott vagy? – én mondtam. Másodpercek alatt robbantotta az agyam, bár
ez nem nehéz, tekintve a labilis idegállapotomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Idegesítesz – dobbantott a lábaival. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az érzés
kölcsönös – tartottam a szemkontaktust. – Mi lenne, ha cica bunyóznánk, és a
győztes békén hagyná a másikat? – ajánlottam alkut. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pont
most? – vonta fel a szemöldökét. – Tegnap manikűröztettem – nyomta az orrom alá
a türkizben játszó csillámporos körmeit. – Nem halaszthatnánk el? – mi a fene
ütött belé? Most tényleg félti a toalettjét vagy csak elillant a korábbi
bátorsága? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Tulajdonképpen mi is a bajod velem? Nincs tudomásom róla, hogy érintett volnál
az ügyben – oké, értem én Nova barátnője meg minden, de amúgy meg kurvára semmi
köze hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Túlságosan
is ismerős az, amiben benne van. Vágyakozni egy pasi után, akit már nem
kaphatsz meg – hú, de nagyban szarok a szerelmi nyűgeire. – Pont, mint én meg
Toby a volt barátom. Szakítottunk, és még mindig megveszek érte, szóval mikor
Nova mesélt a történetekről bennem is felszakította a régi sebeket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igazából
nem is engem utálsz igaz? – esett le a tantusz. – Hogy hívják a lányt? –
sóhajtottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Linda
Thatcher – undorodva ejtette ki a nevét. – Toby vele csalt meg, és a mai napig
együtt vannak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szuper!
Akkor keresd meg és tépd ki a haját, vagy amit szeretnél! – csaptam össze a
tenyerem elégedetten. Félre toltam a csajt, és bezárkóztam a legközelebbi
fülkébe. Lehuppantam, és könnyítettem magamon, majd lehúztam a wc-t. – Te még
mindig itt vagy? – néztem rá. A mosdó fölötti tükörben igazgatta a szeménél
elkenődött festéket. – Mit akarsz? – kérdeztem, miközben megnyitottam a csapot.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szerintem mi verhetetlen csapat lennénk. Hasonlítasz rám, van benned spiritusz,
és ez tetszik – komolyan ez a bige súlyos skizofréniától szenved. Úgy
váltogatja a személyiségeit, mint más az átizzadt ruháit egy forró nyári napon.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Először
oktalanul nekem támadsz most meg bandázni akarsz? – elzártam a vizet, és
megtöröltem a kezemet. A papírt galacsinná gyűrve dobtam a szemetesbe. – Bocs
csajszi, de nekem ez nem fekszik! – fordítottam hátat. – Maradj inkább Novával,
a kétszínűség az ő specialitása! – visszadobtam a táskám a vállamra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Sokan
ölnének a barátságom miatt! – kiabáltam utánam maradásra ösztönözve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Akkor
keresd meg őket, és puncsolj ott, ne nálam! – beintettem, és becsaptam az ajtót
az orra előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Beszálltam
Meredith kocsijába. Hosszú idő óta először kerültem testközelbe az ikremmel.
Szabályosan felkenődött a bal oldali ablakra, és a biztonsági övet feszülésig
húzva távoldott el tőlem. Ha így döntött, hát legyen, később is ráérek
bevasalni rajta az adósságát. Bedugtam a fülesem, hogy kizárjam a külvilágot.
Lehunytam a szemem, hogy a zene teljesen a hatalmába keríthessen. A Bullet for
my valentine együttes dalai kicsit hasonlítottak arra, amit Andyék játszottak.
Az ujjaimmal vertem az ütemet, mikor a csörgés kiszakított az elmélyülésemből.
Alig egy perce jutott eszembe a barátom, erre tessék ő hívott. Igazi boszorkány
vagyok! Óvakodjatok tőlem, muhahaha! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meredith
ki tudnál, kérlek tenni a Francia negyedben? – kérdeztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen,
persze – fordult jobbra az ellenkező irányba. – Andyvel találkozol? –
érdeklődött kedvesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ühüm –
elpakoltam a mobilomat meg a fülhallgatót. Nova a háttérben fájdalmasan
felnyüszített a neve hallatán. – Mondani szeretnél valamit? – küldtem gyilkos
pillantást felé. Olyan hevesen rázta a fejét, hogy vártam a nyakcsigolyái
reccsenést. – Nagyon helyes! – zártam rövidre a beszélgetést. Talán kissé
kegyetlenül viselkedem vele, de a beszari nyuszika nem teszi meg a lépést, én
pedig nem könnyítem meg a dolgát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Egyébként kedvelem azt a fiút a piercingjei meg a tetoválásai ellenére is –
kacsintott rám a visszapillantó tükörből. – Ha úgy hozza a sors, szívesen
segítek megrendezni az esküvőtöket – a nővérem a kezébe temetve az arcát
zokogott fel. – Gilberték, a mai napig sokszor emlegetik a mesés téli parit,
amit az 50. évfordulójukra szerveztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz
Meredith, ez rendes tőled – eddig még a legmerészebb álmaimban sem mertem
elképzelni, hogy engem valaha bárki is az oltár elé fog vezetni. Habos ruhát
viselnék tele szórva kis millió strassz kővel, a koszorúslányok talpig lilában,
és az esemény csúcspontja Andy fekete öltönyben az oldalamon feszítve. Áh, a
puszta gyönyörűségtől a szívem lángra gyulladt, és kiugrás veszéllyel
fenyegetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megérkeztünk – parkolt le a kínai étterem előtt, mivel nem adtam meg pontos
koordinátákat. A pasim innen két sarokkal arrébb van, de egy kis gyaloglás nem
fog megártani, legalább kiszellőztetem a fejemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz
szépen – kiszálltam, és becsaptam az ajtót. Megvártam, míg eltűnnek a látókörömből,
majd felhúztam a kabátom zipzárját, és elindultam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Andy kissé
zavartnak, idegesnek tűnt. Gyorsan belém karolt, és behúzott a legközelebbi
üzletbe, ami egy könyvesbolt volt. Berántott a legbelső hosszú polc mögé, majd
a testével takart el. A gyors szívverését a mellkasomban éreztem, a levegőt
enyhén zihálva vette, és a fejét forgatva tekintgetett körbe. Az ujját a
szájára téve jelezte, hogy ne szólaljak meg. Kezdett eluralkodni rajtam a
pánik, hogy vajon mi lehet az, amitől ennyire óvni akar. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egy
fekete Sub követett idáig – suttogta a fülembe. – Nem akarok paranoiás lenni,
de szerintem Vincent az, és az emberei. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- El
akarnak minket hallgatatni azért, amit láttunk? – a legrosszabb forgatókönyv
pergett le előttem. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs, de próbáljunk meg természetesen viselkedni. Plusz nem hinném, hogy
ekkora társaságban bármit is lépnének – jelenleg valami író tartott előadást az
egyik közeli sarokban. A rajongói szabályosan nyáladzva csüngtek a szavain.
Rólunk pedig azt gondolhatták, hogy egy átlagos szerelmes párocska szeretne el
vonulni, enyelegni kicsit távol a külvilág zajától. Oh, ha csak sejtenék, mi
zajlik valójában a színfalak mögött. Kezdett az egész, egy elbaszott thrillerre
hajazni azzal a különbséggel, hogy a rendező nem közölte előre a szereplőkkel a
történet menetét. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-69426538310524007492016-02-14T10:00:00.003-08:002016-02-14T10:00:46.989-08:0020. rész<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><b><span style="color: red;">A rész erőszakot tartalmaz! </span></b></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><b><span style="color: red;"><br /></span></b></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A Rose rezidencia semmi ehhez a kicseszett kastélyhoz képest.
Szerintem van vagy száz szobájuk, külön foci pálya, uszoda, mozi komplexum meg
még egyéb szórakozást nyújtó objektum. Biztos vagyok benne, hogy két hónap
kevés lenne az egész hely feltérképezéséhez. Több fekete öltönyös fülessel
rendelkező, izmoktól duzzadó testőrt is kiszúrtam, akik ezt a monstrumot
védték. Azt sejtettem, hogy Vincent gazdag, de ennek a palotának az árából
évekig jól lakna az egész éhező harmadik világ. Az érkező vendégek közül szinte
mindenki egy puccos limuzinból szállt ki (a Mustang ócska tragacsnak tűnt
mellettük). Megböktem Andyt, aki szintén nehezen ocsúdott fel a bámészkodásból.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Biztos, hogy be akarsz menni? – nézett rám kétségek között
vergődve. Feszengett, ezt tisztán láttam rajta. Önző módon egy másodpercre se
gondoltam bele, hogy mekkora szívességet tesz nekem a jelenlétével. Ha a
megérzésem nem csal, bárhol szívesebben lenne, mint itt a felső tízezer kellős
közepébe csöppenve. – Ezek kibaszottul
fent hordják az orrukat – bökött a fejével feléjük. - és ha nincs több millió a
számládon, szarba se vesznek – hátra túrta a haját, ami nála a feszültség
levezetésének valamiféle megnyilvánulása. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igazából én is szívesebben tölteném máshol a Szilvesztert, de
egyszerűen a kíváncsiság nem hagy nyugodni – vontam meg a vállam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Természetesen titeket, lányokat részben ez tart életben –
mosolygott. – Szóval, ha valakit kinyírok az este, mert felbassza az agyamat
annak a halála a te lelkeden fog száradni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Vállalom a felelősséget! – bólintottam vigyorogva, majd bele
karoltam a kinyújtott karjába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jössz nekem eggyel, ezt ne felejtsd el! – bökött oldalba
gyengéden. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ha ez az ára, hogy meg tudjam, mit akar Vincent tőlem, akkor hát
legyen! – feleltem határozottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Rettentő drága festmények a falon, értékes szobrok, kristály
csillár a plafonon, aranyozott lépcsőkorlát és ez csak a nappali. Hatalmas
faragott faajtó vezetett a bálterembe. Mellette szmokingos öregúr ácsorgott
(csak nem az inasuk? Valahogy rohadtul nem illett ide, de mindegy nem számít.),
akinek mindössze az a feladata, hogy leellenőrizze rajta vagyunk-e a
meghívottak listáján. Andy újra megpróbált visszatartani, de csak legyintettem.
Egy pillanatra eszembe jutott, hogy mi van, ha ráhallgatok, de gyorsan
elhessegettem a gondolatot. Felöltve a pókerarcom léptem be a puccos
társaságba. (Emlékszem anyának kétszer sikerült elrángatnia ehhez hasonló
eseményre, és én is hasonlóan éreztem magam, mint most Andy. ) A legtöbb ember
csak a filmben lát ehhez hasonlóan pompás luxust. A fényt több a plafonról
lecsüngő gyönyörű csillár szolgáltatta, a márvány padló érdekes alakzatok egész
sorát adta ki. Fehér abroszos négy személyes asztalokat pakoltak egészen
hátulra, az óriási ablakokat vörös damaszt függöny fedte, és kiszúrtam még
néhány óriási tükröt is a falakon. A zenekar vontatott klasszikus zenét
játszott, aminek hallatán a fiúm felvont szemöldökkel ajándékozott meg. Bárgyún
vigyorogtam rá a vállamat vonogatva. Előre sejtem, hogy nem lesz könnyű
maradásra bírnom, de megbirkózok a kockázattal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az nem apád és a felesége? – kérdezte a terem közepe felé
mutatva. Én is azonnal felismertem a családomat. Meredith tojáslikőr színű
csipkés estélyit viselt, apa drága öltönyben feszített. A kezükben pezsgős
pohár. Elmélyedve beszélgettek az est házigazdájával, és feltételezhetőleg az
asszonykájával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Menjünk oda! – mintha csak észrevették volna, hogy figyeljük
őket, és megfordultak. Feléjük biccentettem. – Ígérem nem maradunk sokáig! –
pusziltam meg felpipiskedve a nyugtalankodó barátomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi lenne, ha inkább… - a szót egy colos izmos srác fagyasztotta
belé, aki megkocogtatta a vállát. Focista
alkatnak tűnt, a szmokingja meg szétrepedéssel fenyegetett. A vörös haját
rövidre nyíratta, az apró barna gombszemei Andyre fókuszáltak. Erősen
napbarnított bőre arról árulkodott, hogy valószínűleg az év 365 napjából a
legtöbbet a nap által kibocsájtott, UV sugarak alatt töltötte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Csak nem Andy Biersack? – az akcentusa angol származásáról
árulkodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Isaac Hamilton – szűrte a fogai között a nevét. A srác vagy jó egy
fejjel magasodott fölé, ami nem semmi ahhoz képest, hogy a pasim sem egy kerti
törpe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi van veled, haver? Nem láttalak a gimi óta – elég közlékenyen
viselkedett, amiből azt a következtetetést vontam le, hogy valóban nem
vadidegenek egymásnak. Kicsit értetlenül kapkodtam a fejem közöttük a
magyarázatot várva, hogy mi a helyzet. Andy arca elsötétült és a kék szemei a
gyűlöletet tükrözték, ahogy ránézett. A barátom heves reakciója alapján rossz
előérzetem támadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"> - Mi a faszt érdekel az
téged? – förmedt rá magából kikelve.
Engem automatikusan a háta mögé húzott. – Pokollá tettétek az életemet,
szóval ne most próbálj meg jó pofizni nekem, mert azzal már elkéstél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nyugi, haver! – tette fel a kezét védekezőleg. – Hátrább az
agarakkal! Nem akarlak bántani, csak gondoltam elbeszélgethetnénk a régi szép
időkről – számomra úgy tűnt valóban nem hátsó szándékkal próbál közlekedni
felé. Andy viszont megingathatatlannak látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Baszd meg Hamilton! – a keze automatikusan ökölbe szorult. Az
egész teste megfeszült, mint aki csak arra a pillanatra vár, hogy mikor
ugorhasson rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Látom semmit nem változtál! – csóválta meg a fejét. Gonosz
mosoly költözött az arcára, ami szerint az előbb túl hamar ítéltem meg. –
Ugyanaz az emos köcsög vagy, akit imádtunk szívatni, és nem érdemled meg ezt a
dögös macát sem – mutatott rám. Andy abban a másodpercben pöccent, ahogy
elhangzott a mondat. Tiszta erőből megütötte, amitől a rohadéknak felrepedt az
alsó ajka. Akaratlanul is felsikkantottam a váratlan erőszaktól, és elkaptam a
pasim karját. Természetesen rögtön sikerült felhívnunk a figyeltem, és rengeteg
szempár meredt ránk. Alig pár perce érkeztünk, és máris mi vagyunk a cirkuszi
látványosság, hát ez óriási!<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Még egy szó, és megöllek, te kibaszott fasszopó! – éreztem a megfeszült
izmait, amik felkészültek a lehetséges verekedésre. Nem szerettem volna, ha idő
előtt kidobnak minket, így muszáj lesz hatnom a még megmaradt józan eszére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Gyere, szívjunk egy kis friss levegőt! – igyekeztem visszafogni
a remegésemet. Nem féltem tőle erről szó sincs, csak az adrenalin engem is
felpörgetett. Bevallom legszívesebben, behúznék egyet az öntelt képébe, de a
mostani nem az én harcom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hallgass
a macádra, és menj el szépen! – megtörölte a száját. A kaján vigyorát nehezen
tüntette el, mivel a mostanit győzelemként könyvelte el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Két
gorilla bukkant fel a hátunk mögött felénk tartva a walkie-talkiejukba
motyogva. A vészreaktorom nyomban bekapcsolt, és elkezdtem a kijárat felé húzni
a hevemensen tiltakozó barátomat. Végül szerencsére beadta a derekát, mikor a
biztonságiak alig két méterre voltak tőlünk. Az a tetű meg összefont karokkal
elégedetten bámult minket. Beintettem neki, és Andyt rángatva ott hagytuk (na,
nem mintha lenne esélyem a pasimmal szemben, de az elhatározás nagyúr). <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
fasz volt ez? – kérdeztem a ház udvarán. Oh, mellesleg a kert igazi menyei Paradicsomként
is megállná a helyét. Aranyhalas óriási tó (a tél ellenére nincs befagyva, ezen
meglepődtem), kerub szobor kompozíció, rózsa lugas, csicsás üvegház, minden
ami, csak szem-szájnak ingere. Gyorsan felvakartam az államat a földről, és
Andyre meredve vártam a magyarázatát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Emlékszel meséltem, hogy a sulimban kívülálló voltam – bólintottam. Remegő
kézzel gyújtott rá, és vagy ötödjére túrta hátra a fekete tincseit. – Nos,
Hamilton az egyik a sok srác közül, akik folyamatosan gúnyoltak, megaláztak a
megjelenésem miatt. A legtöbbször próbáltam kizárni őket, de tudod Pindurka, ez
nyomot hagy az emberben… - nagyot sóhajtott, majd mélyen beleszívott a
cigijébe. A vörösen felizzó parázs gyönyörű megvilágításba helyezte az arcát. –
Évek óta nem találkoztam ezzel a seggfejjel, és most, hogy megláttam feltépte a
régi sebeket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh,
akkor már értem miért estél neki… - sejtettem korábban is, de most már teljes a
kép. Őszintén sajnáltam őt a sok szarság miatt, és velem együtt csak kevesen
tudják milyen, a múlt fájdalmával élni. Közelebb léptem hozzá, majd a dereka
köré fontam a karomat. Az állát a fejemre támasztotta, és hallottam a
szívverésén, hogy még mindig az események hatása alatt van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocs,
hogy így kellett látnod… - megsimogatta a hajamat. – Nem haragszol rám, igaz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megértelek, már mondtam – felé fordultam, és azokba a lehetetlenül kék szemekbe
néztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Annak
idején a zenébe menekültem a sok szarság elöl, az mentett meg, és adott erőt,
hogy ne vagdossam fel az ereimet – a bűntudat hullám azonnal elöntött. A
könnyebbik utat akartam választani, gyáván elfutni a gondok elöl, és emiatt
most először éreztem lelkiismeret furdalást. – Nem ítéllek el, soha nem is
tettem – mintha csak bele látott volna a gondolataimba. Felemelte a bal
karomat, és végig húzta az ujjait a hegeken. – Te így küzdötted le a
fájdalmadat, ennyi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Menjünk
vissza! – húzódtam el hirtelen. – Kiderítem, mit akar Vincent, utána lelépünk,
rendben? – kezdett nagyon elegem lenni a helyből, főleg az előbbi incidens
miatt is. És ha átvészeltük felmegyünk hozzá, részegen lelkizünk, és másnapra
kialusszuk az egészet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak ne
tartson sokáig, mert a faszom ki van ettől a háztól! – egyezett bele a száját
húzva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja,
egyet értek! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Hál isten
Isaac nem került újra az utunkba, így könnyebben megközelíthettek Cortezt. Egyedül
maradt, szóval nem kellett az apámnak magyarázkodni Andy kifakadása miatt.
(Bár, szerintem nem fogom megúszni, de emiatt rá érek később is aggódni.) Az
öreg azt tanácsolta vonuljunk félre, és akkor csendesebb környezetben
vitathatjuk meg a dolgokat. Kicsit ideges voltam, de igyekeztem ennek ellenére
is normálisan viselkedni. Némán követtük ki a bálteremből, végig a folyósokon,
és ahogy távolodtunk a puccos társaságtól egyre inkább nőtt a nyugtalanságom.
Andy biztatólag rám mosolygott, jelezve, hogy történjék bármi is ő itt lesz
mellettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hova
tartunk? – szólaltam meg az alagsorba vezető lépcsőknél. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
meglepetésedhez – kacsintott rám Vincent. – Rettentő hálás vagyok, amiért
visszakerült hozzám a kedvenc gyémántom, szóval azzal foglak megajándékozni,
amire a legjobban vágysz – a szavai sejtelmesen hatottak. Honnan a fenéből
tudhatná, egy számomra ismeretlen ember mire áhítozom? Egyre különösebb az
egész, és a bizonytalanság nem hat rám túl pozitívan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ami mi
is lenne? – kérdeztem kíváncsian. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Itt is
vagyunk – torpant meg váratlanul. Biccentett a két gorilla felé, akik egy
hatalmas elfüggönyözött ablak előtt álltak őrt. – Jackson, kérlek megtennéd,
hogy feltárod mi rejlik a vörös bársony mögött? – elégedettnek tűnt. Andy
megfogta a kezem, és láttam rajta, hogy ő is olyan tanácstalan, mint én. Az
agyam egy része azt súgta fuss innen messzire, majd meg se állj hazáig, a másik
maradásra késztetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Természetesen uram! – felelt a morgósan mély hangján. Az aranyszínű madzaghoz
nyúlt és gyors mozdulattal megrántotta. Elsőre semmi különöset nem észleltem.
Hófehérre festett falak, tágas tér, diófa dohányzó asztal és egy férfi a
székhez bilincselve. A harmincas évei közepén járhatott, a szőkés haja erősen
hullott a homlokánál, az arcán az elpattant hajszálerek alkoholizmusról
árulkodtak, a kerek szemüvege mögött szürke szempár ült. Has tájékon eléggé
meghízott, a sötétzöld kötött pulóverét jó néhány helyen cigi csikk okozta égés
nyom díszítette, a fekete cipője megkopott az orránál, a barna nadrágját
viszont élére vasalta. Azt mondanám egy kiélt agglegényre hasonlít, aki az
italba fojtotta a bánatát. Kiüresedett tekintettel bámulta a szemközti falat,
mintha tudná mi vár rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kedves
Heaven – szólalt meg Vincent nyájasan. – emlékszel miről csevegtünk, mikor
először találkoztunk? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt
mondta megkeresi az anyám gyilkosát… - suttogtam remegő hangon. A felismerés hatalmas
súllyal zuhant le rám. A mellkasom azonnal elszorult, a szívverésem a fülemben
dobogott, és automatikusan zihálni kezdtem. – Ugye nem ő… - nehezen formáltam a
szavakat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ölte
meg? – fejezte be helyettem elégedetten a mondatot. – De igen – bólintott. Az
érzelmek olyan hirtelen csaptak le rám, hogy megszédültem, és ha a barátom nem
kap el, összeesek. Anya arca úszott be elém, ahogy puszit ad nekem azon a
végzetes reggelen, a következő pillanatban meg a boncasztalon fekszik három
golyó ütötte sebbel a mellkasán. Azt mondták az első lövés a szívét érte és
azonnal megölte. A jegyzőkönyv szerint ismeretlen tettes követte el a halálos
kimenetelű bűncselekményt. Számtalan narkotikumokkal tele tömött éjszakám azzal
töltöttem, hogy azt tervezgettem, hogyan fogom elkapni azt, aki ingyen belépőt
adott át neki a másvilágra. A bosszú volt az, ami a nehéz percekben vigaszt
nyújtott a számomra. Sokszor ez segített, hogy megőrizzem a józan eszemet.
Sophien a volt szobatársamon kívül soha senkinek nem meséltem róla, milyen
gonosz gondolatok kavarognak bennem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Honnan olyan
biztos benne, hogy ez a férfi tette? – kérdezte Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Frederick az életéért cserébe elárulta a nevét annak, akit megbízott a ház
felkutatásával. Innentől már gyerekjáték volt az egész. Megkerestettem és némi
vallatás után bevallotta. Ja, és ha ez nem lenne bizonyíték, megtaláltuk a
gyilkos fegyvert a hálószobájában – annak idején letagadta, hogy maffiózó volna
most pedig elismerte, hogy az alvilág szabályai alapján dolgozik. A magyarázat
alatt teljesen ridegen festett, és egyetlen arcizma sem rándult miközben
kiejtette a száján a halálos ítéletet. – Jackson – csettintett a gorillának,
mint a kutyáknak szokás. A kopasz pasas zakója alatt a vállára szíjazott tok
egy Magnumot takart. Kihúzta és felém nyújtotta. Hipnotikusan bámultam rá. –
Tied a megtiszteltetés, hogy bosszút állj, és eldöntsd megérdemli-e a kegyelmet,
ez a mocskos féreg! – az oly hőn dédelgetett álmom megvalósult. Én fogom
betölteni a halál angyalának a szerepét. Mindenféle teketóriázás, habozás
nélkül a pisztolyért kaptam, de váratlanul Andy úszott be elém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, nem csinálhatod ezt! – fogta meg a jobb kezemet, ami a pisztolyhoz akart
érni. – Ugyanolyan akarsz lenni, mint ő? Nézz csak rá! – fordította erőszakkal
a fejemet a férfi felé, akinek köszönhetően soha többé nem láthatom viszont, a
hőn imádott anyámat. Teljesen nyugodtan ült, dudorászva, mint aki már elfogadta
a sorsát, és sejti, hogy nem éri meg a következő napfelkeltét. Nem tanúsított
megbánást, semmit az ég adta világon, csak közönyt, ami még jobban felbaszott.
– Neki már mindegy, de előtted még itt áll az egész élet, és ha lelövöd, akkor
talán nem ma, viszont a későbbiekben bele fogsz roppanni miatta. Te nem vagy
gyilkos kicsim! – kedvesen suttogta az utolsó mondatot a fülembe, majd
letörölte az akaratlanul is kibuggyanó könnycseppet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
francba, ezzel a nyáladzással! Ha te nem, majd én! – Vincent kirántotta Jackson
kezéből a Magnumot. Egyetlen tökéletes az üvegen áthatoló lövéssel fejbe lőtte
a férfit. Ijedten felsikkantottam, és elkerekedett szemekkel meredtem, a néhány
másodperce még lélegző ember felé. Éreztem, hogy innentől kezdve, semmi sem
állíthatja meg a feltörő asztma rohamot. Andy azonnal hozzám ugrott és
kétségbeesetten hajolt fölém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szeretlek – fogalmam sincs, hogyan szedtem össze elég erőt a vallomáshoz. Megsimogattam
az arcát, és ezzel elbúcsúztam tőle. Meg sem próbáltam harcolni csak egyszerűen
engedtem a sötétség csábításának. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Pindurka,
ne add fel, kérlek! – parfüm és cigi illat csapta meg az orromat. Valószínűleg
ott fent úgy döntöttek, hogy még nem jött el az én időm. – Szeretlek, hallod? –
elcsuklott a hangja. Kinyitottam a szemem, és az ő elhomályosult kékségébe
néztem. – Csak a kedvemért jó? – a Ventolinomat tartotta a jobb kezében, a
ballal ülő helyzetben tartott. – Háromig számolok, rendben? – bólintottam.
Hosszú, keserves köhögésekkel kísért szenvedésem és négy befújással később, viszonylag
újra normálisan kaptam levegőt. A mellkasom fájt, de tudtam ez annak a jele,
hogy még élek. Megpróbáltam felállni, de az előbbi roham rengeteg energiát vett
ki belőlem. Látva a gyengeségem óvatosan felemelt, és lágy csókot lehelt az
ajkaimra. A zaklatott szívverését hallgatva nyomott el az álom. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-15704304712251660312016-02-06T04:00:00.004-08:002016-02-06T04:00:59.801-08:0019. rész<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Három teljes nap telt el a koncert óta. Andyvel csak telefonon
tudtunk beszélni, mivel folyamatosan túlóráznia kellett, és esténként
hullafáradtan zuhant haza. Rettentően hiányzott az érintése, de megértettem,
hiszen a megélhetéséhez szükséges pénz nem az égből potyog le. Igyekeztem hát
én is lefoglalni magam, így jutottam odáig, hogy besegédkezzek Meredith muffin
üzletébe. Óránként húsz dolcsit perkált érte, szóval befoghattam a számat. Apa
pedig nem győzött hálálkodni, hogy végre elkezdtem építgetni a kapcsolatot a
mostoha anyucimmal. (Nem akartam lelombozni, ergo eltitkoltam előtte az
igazságot.) Természetesen Nova hatalmas ívben került, és ha véletlenül össze is
találkoztunk félúton abban a pillanatban irányt változtatott. Legszívesebben
rárúgnám az ajtót, hogy legalább egy köszönömfélét kierőszakoljak belőle. Viszont
úgy döntöttem ráérek később is behajtani az adósságát, mert nem fogja megúszni
az biztos (szerintem pont, ettől rettegett). Lényegében minden nyugisnak tűnt,
míg nem péntek délelőtt rejtélyes fehér boríték érkezett a nevemre. Izgatottan
bontottam ki, de a mosoly azonnal lehervadt az arcomról. <i>„Vincent Cortez és felesége szeretettel meginvitálja önt, valamint
partnerét a Téli Bálra. Az esemény December 31-én kerül megrendezésre este hét
órától. Belépés csak, és kizárólag ezzel a meghívóval. Üdvözlettel, a Cortez
család.” </i>A míves aranybetűk, és a papír minősége arról árulkodott, hogy ez
nem átverés. Hitetlenkedve forgattam az ujjaim között a meghívót. Többször is
elolvastam, hátha attól megváltozik a szöveg, vagy csak kiderül rossz címre
küldték. Hosszú agóniával telt percekkel később megkerestem az apámat, és
kérdőre vontam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Oh, igen a Téli Bál – sóhajtott vigyorogva. – Sok szép kellemes
emléket idéz fel bennem! – kissé réveteg tekintettel elmélázhatott, mert csak a
köhintésem hozta vissza a valóság talajára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- És én mégis mit keresnék ott? – néztem rá csodálkozóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szerintem szeretné neked személyesen is megköszönni, hogy
segítettél Frederick kézre kerítésében – rágyújtott, majd felém tartotta a
dobozt. Elfogadtam, és tüzet csiholtam az ezüst Zippo gyújtóval. – Elég jól
vagy, ahhoz hogy el gyere? – váltott át apai stílusba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tulajdonképpen igen… - a sebem már nem fájt, csak az olykor bele
nyilalló tompa sajgás adott emlékeztetőt a történtekről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Remek kicsim – szakított félbe hatalmas mosollyal az arcán. –
Kérd meg Mereditht, hogy vegyetek valami szép ruhát a városban – kinyitotta a
bőrtárcáját, és platinum kártyát nyújtott át. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- De… - próbáltam visszakozni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Csináltasd meg a hajad, vagy mit tudom én ilyen lányos
szarságokat, amikre szükséged van – vonta meg a vállát. A telefonjáért nyúlt,
és a részéről lezártnak tekintette a beszélgetést. Azt hiszem, feleslegesen
vitáznék tovább. Végül is furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit akarhat
tőlem Vincent, szóval mi rossz sülne ki belőle? Ajaj, dejavum van! Bár a latin
közmondás szerint: <i>”Dum spiro spero”
(Amíg élek remélek)<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A botox Barbie szabályos ujjongásba tört ki, mikor elmondtam neki
apa tervét. Izgatottan várta, hogy felöltözzek, aztán bezsuppolt a kocsiba, és
indított. Őszintén bevallom, kezdem megkedvelni a csajt, mert lényegében egész
normális. Vajon ez annak köszönhető, hogy kevésbé vagyok antiszociális vagy
csak nyitottabbá váltam a dolgokra? Na, mindegy. Gondolnátok, mennyire imád
vásárolni? Soha, mi? Meg sem merem számolni hányadik üzletbe szédültünk be,
mire megtaláltuk a megfelelő ruhát, és a kiegészítőket. A túrát bezárólag kértünk
időpontot Rodrigez szalonjába, majd ettünk egy közeli kis spanyol étteremben. Elismerem,
hogy elég jól éreztem magam, és ez az én számból hatalmas dicsőség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A későbbi órákban úgy döntöttem meglepem a barátomat. Elbuszoztam
a Noláig, majd leültem az étteremmel szembeni padra. Los angelesi mivoltom
ellenére szép lassan kezdtem hozzá szokni a hideg időjáráshoz. Különösképpen
már nem zavart sem a szállingózó hó, sem az enyhén csípős szél. Kényelmesen
hátra dőltem, és azon gondolkoztam mennyire megváltozott az életem mióta New
Orleansba jöttem. Ugyan még mindig akadnak sötét pillanataim, és a rémálmok sem
kerülnek el, de mindent összefoglalva egész tűrhető a helyzet. Ráadásul itt van
nekem ez a csodás srác, aki bármit megtenne értem, szóval néhány zökkenőtől
eltekintve nem nagyon panaszkodhatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mit keresel itt? – utálatos hang szakított ki az elmélyülésemből.
Elpöcköltem a cigit, és felemeltem a tekintetem. Juliet állt előttem a melle
alatt keresztezett karokkal eléggé felpaprikázva. A vérvörös szoknyájából, meg
a magas sarkú csizmájából kikövetkeztettem, hogy nem véletlenül választás a
kihívó öltözék. Egyértelműen annak a pasinak akart imponálni, akire én is
epekedve vágyakoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Te mit keresel itt? – felálltam, és lesöpörtem a nadrágomra
tapadt havat. Jó egy fejjel tornyosul fölém, de ez nem akadályozott meg abban,
hogy farkasszemet nézzünk. A pumpa bennem is azonnal felszaladt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Andyvel van beszédem nem veled, Pöttöm Panna – továbbra is a
lehető legbunkóbban viselkedett. Azt hiszem nem érezte azt, hogy ugyanabban a
súlycsoportban lennénk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szerintem a múltkor világossá tette a számodra, hogy ne gyere a
közelembe! – nem félek tőle, félre értés ne essék, de valami azt suttogta képes
a végletekig harcolni. Őrültnek tűnt, aki nem adja fel egy könnyen, és ez
kicsit megrémisztett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fogalmam sem volt arról, hogy itt vagy! – őszintének látszott. Úgy
fest a mostani csak egy véletlenül balul sült el találkozás. – Mit szólnál
hozzá, ha itt és most lerendeznénk? – a hirtelen téma váltása meglepett. Az
előbb említett téboly jelent meg a sötét szemeiben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Felőlem – vontam meg a vállam leszarom stílusban. Tartottam
attól, hogy esetleg felszakadhat a sebem, de ha meg visszakozok, akkor gyávának
hinne, azt meg nem engedhettem meg. Mire feleszméltem már hatalmas puffanással
terültem el a földön. A váratlan becsapódás kiszorította belőlem a szuszt.
Gyorsan megráztam a fejemet, és láttam, hogy fölém hajol. Egy másodpercig sem
haboztam, és ököllel orrba vágtam. Éles hangon felsikoltott a fájdalomtól,
engem pedig az elégedettség töltött el. Reszkető kézzel igyekezett felfogni a
kidőlő vért. Andy természetesen ezt a pillanatot választotta a felbukkanáshoz.
Csodás látványt nyújthattunk! Ő két ujjával fogta az orrát, én meg mélyeket szippantottam
az inhalálómból. Sajgott a hátam, és a fejem az eséstől, de nincs az a pénz,
amiért kimutatnám, hogy megsérültem a harc során. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ti meg mi a jó büdös faszt csináltok? – fakadt ki dühösen
kapkodva a tekintetét közöttünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ő kezdte! – vágtuk rá kórusban a másikra mutatva (vicces
orrhangot adott ki, mint aki ép egy súlyos megfázás kellős közepében lenne
benne). <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jól vagy? – fordult előbb felém. Bólintottam. – És te? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A ribansz elbörte az orrobat – alig értettük mit mond. Próbáltam
nem fetrengeni a röhögéstől, mert, az egyértelműen rossz színben tűntetne fel
Andy előtt. Legjobb öröm a káröröm, nem igaz? Velejéig romlott vagyok,
muhahaha! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A rohadt életbe! – ezt csak úgy magának motyogta nem címezte
senkinek. Idegesen bele túrt a hajába, majd rágyújtott. – Be kell, hogy
vigyelek a kórházba, szóval mindketten a kocsiba – észrevette a habozásunkat.
Egyikünk sem igazán akart újra közös légtéren osztozni. – Most! – szólt ránk
erényesebben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Juliet a hátsó ülésen szórta a szitkait, én elől a barátom
mellett. Andy kussban vezetett, és hatalmasakat sóhajtva tekergette a kormányt.
A sürgősségin a kegyetlen időjárás miatt megnőtt a balesetet szenvedettek
száma. A káoszt a Vészhelyzet egyik epizódjához bírnám hasonlítani. A dokik
fejvesztve rohangáltak a nővérkékkel a nyomukban. Erős a gyanúm, hogy a szépen
eltervezett estémet hármasban fogjuk eltölteni a jajgató emberek társaságában.
Köszönjük szépen, Juliet! Lopva felé sandítottam, miközben a papírokat
töltötte, és a bedagadt orra ellenére is öntelten vigyorgott. Eszembe jutott,
hogy ha még jobban megverném, akkor legalább helyben vagyunk, ha ápolásra lenne
szüksége. Gonosz, de egyben émelyítően kellemes gondolatok! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem hagyhatnánk csak, így itt egyszerűen? – vetettem fel az
ötletet a második agóniázással töltött óra után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szerinteb mi vadok ed kivert kuta? – szólt közbe felháborodottan
az érintett személy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A hasonlat tökéletesen megfelel! – vágtam vissza gúnyosan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Felhívom Ashleyt! – fújta ki a bent tartott levegőt vagy
ezredjére. Már átestünk a kiosztásán, és azóta magában fortyogott, szóval
örültem, hogy végre visszatért közénk. – Ha lehet, addig ne nyírjátok ki
egymást! – felkelt és előhúzta a mobilját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem ígérhetek semmit! – vontam meg a vállam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Légy szíves viselkedjetek! – söpörte hátra az arcába hulló
hajtincseit. Kedvesen már-már mézesmázosan kérte, amiből arra következtettem,
hogy rettentően elege lehet belőlünk. – Öt perc és jövök! – sejtem ennyi idő
után, mennyire vágyhatott egy megnyugtató cigire. Megpuszilt, majd felkapva a
dzsekijét a kijárat felé indult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi a fasznak erőlködsz? – végre kiengedhetem a visszatartott
mérgemet. – Évek óta nem vagytok együtt, és mégis úgy viselkedsz, mint ha nem
történt volna semmi – a szemeim valószínűleg villámokat szórhattak. A vékonnyá
préselt ajkaiból sejtettem, hogy belőle is kikívánkoznak az indulatok. – Pont
ugyanolyan szánalmas vagy, mint a nővérem. Tényleg kurva nehéz felfogni a
csökött agyatokkal, hogy vége van, és Andy már tovább lépett? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szeretem őt, és ő is engem! – nagy nehezen préselte ki az
értelmes mondatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hát persze Juliet! Ringasd csak magad ebbe az álomba, és egy
szép nap talán el is hiszed! – lenézően végig mértem, majd további kommentár
nélkül dühösen elcsörtettem megkeresni a barátomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A kijárat melletti falnak támaszkodott nagyban az ég felé eregetve
a füstkarikákat. Egyetlen szó nélkül felém nyújtotta a Marlboros dobozt. A
nikotin ugyan kicsit marta a meggyötört tüdőmet, de ez engem nem igazán hatott
meg. Mellé dőltem, mire rögtön átölelt a hosszú karjával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Honnan szedted ezeket a buggyant tyúkokat? – kérdeztem a
fejemmel az épület felé intve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Azt hiszem, balszerencsés vagyok a párkapcsolatokban –
elmosolyodott. – Persze téged kivéve – egészítette ki gyorsan, megelőzve a
közbevetésemet. – Rólad az első perc óta tudom, hogy különbözöl tőlük.
Elismerem, hogy könnyen szerelembe esek, de tetszett, hogy érted meg kellett
küzdenem. Kihívást jelentettél a számomra, és ez tett vonzóvá többek között a
szépséged mellett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Örülök, hogy aznap este rám találtál – ha már őszinteségi roham
tombol, akkor én sem maradhatok ki. Most először nyögtem ki valami
köszönetfélét, és ez nálam hatalmas előrelépés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Én is – olyan érzelmesen csókolt meg, ahogy csak egy szerető
férfi képes a szíve választottját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Hál isten Ashley befutott úgy jó negyed óra múlva. Kipirult arca,
és borzas haja arról árulkodott, hogy feltételezhetően az ágyból ugraszthattuk
ki. Félre gombolta az ingét, és kb. két napos borosta feketéllet az állán.
Viszont Juliet láttán rögtön kipattantak a véreres szemei, majd
villámsebességgel megigazította a ruháját. Kezdtem rájönni mi állhat a
rajongása hátterében… reménytelenül szerelmes a lányba. Értetlenül megböktem a
barátom válaszra várva mi a fene ez, de megvonta a vállát, hogy ő sem tudja.
Oké, egyelőre akkor jegeljük a témát. Mivel a némbernek most már akadt
társasága, így nem kellett tovább babysitterkedni felette, ergo végre
távozhattunk a megtört szívek klubjából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Nem sokkal később már egy cuki kis olasz étteremben ültünk a
Francia negyedben. Spagettit rendeltünk ő kólával, én vörös borral. A várakozás
közben meséltem a meghívómról, és hogy szeretném, ha velem tartana. Nem
repesett az örömtől, mert mint kiderült utál öltönyben flangálni, mert az
mindig a gimis éveire emlékezteti, ami pedig nem idéz fel benne túl kellemes
érzéseket. Ha már témánál voltunk megkérdeztem, hogy ennek ellenére, mégis az
utált ruhadarabot viselte, a megismerkedésünk napján. Az édesapja szülinapját
ünnepelték, és gondolta akkor egyszer más ember látszatát fogja kelteni. Végig
néztem rajta, és az első benyomás alapján egy agyontetovált, piercinges
rockernek tűnt helyes pofival, meg lenyűgöző kék szemekkel. Engem minden esetre
már az első másodpercben elkápráztatott, szóval ennyit az előítéletekről. A
vacsora után haza fuvarozott, és holnap este hétre beszéltük meg, hogy értem
jön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Reggel örültem, hogy megúsztam a rémálmokat, szóval már jól indult
a napom. Lemásztam a konyhába, és meglepődve tapasztaltam, hogy síri csönd van
az egész házban. Megvontam a vállam, majd kényelmesen elhelyezkedve
elfogyasztottam a nikotin, és a koffein adagomat. Mellőztem a főzőcskézést, de
éheztem, így fahéjas müzli meg tej mellett döntöttem. Bedugtam a fülesem, és
végig táncolva az üres folyosókat ugrándoztam vissza a szobámba. Annyira
elmerültem a vidám dallamokban (na jó bevallom, Britneyt hallgattam, de psszt
erről senkinek egy szót sem), hogy szabályosan infarktust kaptam, mikor
megcsörrent a mobilom. Andy képe villódzott fel, amitől megdobbant a szívem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szép jó reggelt, Pindurkám! – szólt bele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Neked is – pihegve rogytam le az ágyamra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Drágaságom, megtennéd, hogy beengedsz? Kb. 20 perce itt fagyoskodok az ajtó előtt –
kissé idegesnek tűnt. Oopsz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"> - Ja, persze. Ne haragudj!
– válaszoltam szórakozottan. Felkapva a lila köntösöm lerobogtam a lépcsőn. A
kezemmel lesimítottam az elaludt szénaboglyát, és mosollyal az arcomon
fordítottam el a kilincset. – Szia! – a nyakába ugrottam. Irtó dögösen festett,
mint mindig. Sötét farmert, fekete pulóvert viselt, az elmaradhatatlan motoros csizma
mellett. Mélyen beszívtam a fűszeres parfümjét, és már a puszta jelenléte
beindította a libidómat. – Kerülj beljebb! – kaptam észhez, majd arrébb léptem.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hoztam reggelit! – mutatta fel a barna kissé zsíros
papírzacskót. Nem akartam eltiporni a kedvességét, szóval eltitkoltam, hogy már
ettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszi szépen, ez aranyos tőled! – felpipiskedve cuppanósat
nyomtam a hidegtől kivörösödött arcára. A borotvaszesz illata arról árulkodott,
hogy valószínűleg nem rég borostamentesített. A konyhába kísértem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Van kávétok? – kérdezte leülve a fekete márvány konyhapulthoz.
Ledobta a kabátját, és feltűrte a pulóvere ujját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ühüm. Megmelegítsem? – a porcelán kiöntő alján még néhány korty
lötyögött. Válaszul bólintott, így bögrébe töltöttem, és beraktam a mikróba.
Megvártam a pityegést, majd kivettem. – Cukor? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kettő – rágyújtott közelebb húzva a kerámia hamutálat. – Nincs itthon
senki? – kémlelt körbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem hiszem – letettem elé a bögrét. Lehuppantam mellé, és
kibontottam a zacskót. A rózsaszín mázas kerek fánkok ínycsiklandóan
kacsintottak rám, szóval nem hagyhattam ki. – De bunkó vagyok! Kérsz te is? –
kérdeztem lenyelve egy nagyobb falaltot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem, edd meg nyugodtan! – mosolygott rám. Hát, nem kellett
kétszer mondania. Szinte pillanatok alatt eltüntettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Egyébként minek köszönhetem a látogatásodat? – a cigis dobozához
nyúltam. – Szabad? – biccentett. A Batmanes gyújtóját használtam, amit tőlem
kapott karácsonyra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ma nem dolgozok, és túl korán keltem a kicseszett ébresztőórám
miatt, szóval gondoltam benézek – leverte a hamut. – Elvigyelek valahova? –
bele kortyolt a kávéjába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Rodrigeznél a fodrászomnál van jelenésem 11:30-kor, szóval igen,
azt megköszönném. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Rendben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Akkor megyek is öltözni – pattantam fel. Kidobtam az üres
zacskót, kezet mostam, és megint cuppanósat nyomtam az arcára, mikor elhaladtam
mellette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pindurka! – szólt utánam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tessék – fordultam meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Változatlanul borzalmas a hangod! – vigyorgott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Bekaphatod! – beintettem, majd felrohantam a lépcsőn. Istenem,
hogy én mennyire imádom ezt a pasit futott át az agyamon, miközben a
szekrényemben kutattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A nap hátralevő része viszonylag hamar elröppent. Andytől délután
búcsúztam el a készülődésre hivatkozva. Lefürödtem, szőrtelenítettem, málnás
testápolóval kényeztettem a testem, majd leültem sminkelni. Magamhoz mérve is
rettentő sokáig pepecseltem. 18:55-kor elégedetten szemléltem a tükörképemet,
és nem akartam elhinni, hogy ez tényleg én vagyok. A rókavörös hajam
lágyhullámokban omlott a hátamra a megfelelő helyeken eltűzve. Az aprócsepp alakú
gyémánt fülbevaló (anyu utolsó karácsonyi ajándéka. Szerinte minden lánynak
szüksége van egy ilyenre, hiszen Marilyn Monroet idézve: <i>„Diamonds are girls best friends”</i> ) ragyogott a neon lámpa fényére
reagálva. A bokáig érő sötétlila mellrésznél fodrozott selyemruha kiemelte a
sápadtságom. A strassz kövekkel díszített szandál jó tíz centivel emelte meg a
magasságomat. A karomon levő sebhelyek láthatóak maradtak, de úgy döntöttem nem
rejtegetem őket, és büszkén felvállalom, hogy igenis voltak rossz időszakok az
életemben. Végül vastag vattacukor illatú parfümfelhőbe burkolóztam, majd
letipegtem a földszintre. Andy másodpercre pontosan érkezett, és ugyanazt a
fekete öltönyt viselte, mint mikor megismertem. A piercingjeitől meg a nyakán levő
indiánfej tetoválástól eltekintve úgy festett akárcsak egy vérbeli
szívdöglesztő modell. Mosolyogva nyújtottam felé a kezemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Gyönyörű vagy! – mért végig alaposan. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszönöm – feleltem vigyorogva. A kocsijához kísért, és úriember
módjára kinyitotta előttem az ajtót. Beindította a motort, és kifarolva a
beállóról elindultunk a bálra, ami valószínűleg meglepetések egész sorozatát
tárja, majd elém. <o:p></o:p></span></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-13301366475526371822016-02-02T10:25:00.000-08:002016-02-02T10:25:06.844-08:00Problémák...Sziasztok!<br />
Tudom, hogy mostanában elég rendszertelenül frissül a blog, és ne haragudjatok érte. Sajnos az élet nem könnyű, ezt gondolom nagyon jól tudjátok. Nos, a problémák, amik korábban fent álltak nálam még mindig nem oldódtak meg. Elárulom nektek, hogy nehezen látom a kiutat. Viszont a sok szarság ellenére, ha időm jut rá, és persze marad is energiám akkor dolgozok a folytatáson. Jelenleg is folyamatban van az új rész, és ha mást nem annyit megígérhetek, hogy a héten valamikor közzé is teszem, de ha mégsem sikerül se csüggedjetek, mert nem adom fel. :) Én azért minden jót kívánok nektek!<br />
Puszillak benneteket,<br />
Evangeline<br />
<br />
U.I.: Ha eddig nem tették meg akkor szívesen venném, ha támogatnátok egy kommentel. :) Persze nem muszáj, nem kényszerítek rá senkit, de jól esne ezekben a nehéz időkben, hogy legyen miért kitartanom...Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-71071276260675964982016-01-26T08:11:00.000-08:002016-01-26T08:11:01.329-08:0018. rész<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Ashley is felbukkant a színen. Régi ismerősként üdvözölte azt a
némbert. Hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcára. Leesett állal figyeltem a
jelenetet. Mi a fene történik? Egy párhuzamos univerzumba kerültem, ahol ez a
Juliet faszomat se érdekel kicsoda átvette a helyemet? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hiányoztok te meg a banda – vinnyogott a füléhez közel
duruzsolva. – Olyan jókat buliztunk régen együtt – mintha itt sem lennék, és ha
Andy nem húz szorosan közel magához, azt hinném ez valami elbaszott rossz
rémálom. – Viszont mióta én meg nyuszi szakítottunk már semmi sem a régi… -
sóhajtott eljátszva a szomorú lánykát, akit illik sajnálni a sanyarú sorsa
végett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nyuszi? – vontam fel a szemöldököm megemelkedett hangsúly
kíséretében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A tetoválás – mutatta fel a bal kezét. White rabbit, ez állt
rajta. – Nyuszinak is van – csak nem a Dragonfly? Oké, szóval ekkora volt a
szerelem, hogy maradandó jelet kellett hagyniuk a másikon. Megyek és rávarratom
a homlokomra a nevét csak, hogy ne lógjak ki a sorból. Szánalmas!<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Már le akartam szedetni – szólalt meg a barátom. Idegesen
megdörgölte hátha lejön, mint a gyerekrágókban levő műmatrica. – Egyébként mit
keresel itt? Megegyeztünk, hogy tartjuk a távolságot, nem emlékszel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Innen nem messze adok koncertet, és gondoltam beugrok elcsevegni
a régi dolgokról – kitolt csípővel próbált jó benyomást tenni rá, meg sem
említve, hogy a melleit a kibukkanás veszélye fenyegette. – Nyuszi, egy szóval
sem említetted viszont, a kis barátnődet – úgy nézett rám, mint más a talpára
ragadt kutyaszarra. Az undorát nehezen bírta leplezni, és nem is akarta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Rendben – törtem meg a hallgatásom. – Játsszuk le csak te meg
én! – sikerült bepöccentenie a fasz ki van veled gombomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven, nem kell semmit sem bizonyítanod! – kapta fel a fejét a
pasim. Vajon szándékosan kerülte a becenevemet? Bár, egyszer-kétszer
előfordult, hogy így szólított, mikor bepöccent rám. Csak, nem megint erről van
szó? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tévedsz, kedvesem! – mosolyogtam rá negédesen megsimogatva az
arcát. – Be kell bizonyítanom, hogy jobb vagyok, mint ez a dagadt ribanc!
Tudod, ez ilyen becsület baromság! – kacsintottam rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hát, ez oltári! – szólt közbe Ashley. Vigyorgott, mint a kis
kölykök, akik Halloween után fedezik fel mennyi cukorkát sikerült
összekalapolniuk. – Van egy haverom, aki iszapbirkózásokat rendez sutyiban –
már láttam rajta, hogy az egész forgatókönyvet előre megírta. – Mi lenne, ha
ott rendeznétek le? A babaképű is imádná, igaz haver? – teljesen fellelkesült,
és türelmetlenül várta, hogy valaki megerősítse a felvetésében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Felejtsd el, seggfej! Nem egy kicseszett leszbi vágyálmod fog
valóra válni, pláne nem Pindurkával a főszerepben! – hurrogta le Andy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nekem nincs ellenemre, mivel szétrugdosom a Pöttöm Panna seggét!
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Álmodik a nyomor, mi? – válaszoltam hasonlóan kedvesen. – Ashley
rendezd el! – adtam ki az utasítást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ugye tudjátok, hogy az iszapbirkózás rettentő megalázó a női
mivoltunkra? Alkohol mámoros gőzben egy szál bikiniben parádézunk a szexre
kiéhezett férfiak előtt. A feministák erősen tiltakoznak, hogy véget vessenek
az efféle eseményeknek – kikerekedett szemekkel bámultunk az újult bátorságra
kapó Carolinera. – Szerintem találjatok valami mást, amiben megmérkőzhettek,
mert ezzel saját magatokat tiporjátok a sárba! – teljes mellszélességgel
vállalta a véleményét mi, meg az állunkat vakargattuk fel a padlóról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Gyere csak! – ragadta meg a kezem Andy, és húzott el a
többiektől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, hol a babképű? – CC nem messze állhatott tőlünk. A nagy
hangfal betakart minket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pindurkával most nyomnak le egy menetet! – röhögött Ashley. –
Hé, haver húzz gumit, mert nem szeretnénk, ha még egy kis seggfej szaladgálna
belőled. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pofa be! – szólt kifelé fordulva. – Belőled még egy is sok! –
beintett, majd nekem szentelte a figyelmét. A vállamra tette a kezét. –
Carolinennak igaza van! Nem engedem, hogy felizgult puncira éhes pasik előtt
játszd meg az erős kiscsajt! Elképzelni is borzalmas, hogy utána esetleg rád
verjék ki a szobájuk sötétjében– a szemembe nézett. A gyönyörű arca az
aggodalmát tükrözte vissza.– Különben is minek szállsz vitába, Juliettel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mit tudom én? – vontam meg a vállam. – Féltékenység? – néztem rá
kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jaj, Pindurka olyan aranyos vagy, mikor így viselkedsz! – szoros
ölelésbe vont, és megpuszilta a homlokomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ühüm – bólintottam. – Nem haragszol, hogy eljöttem? – váltottam
témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem repesek a boldogságtól, de azt hiszem, kezdem megérteni,
hogy téged senki és semmi nem állíthat meg, ha egyszer elhatároztál valamit! –
mosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Énekes nélkül elég nehéz koncertet adni, nem gondolod? – CC
dugta be a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ja, persze – kapott a fejéhez Andy. – A lépcsőn oldalt menjetek
le, így elkerülitek a tolongást! – kacsintott rám, majd megcsókolt. – Utána
beszélünk, rendben? – válaszul bólogattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, kiscsaj! – bökött oldalba a zilált hajú dobos. – Megsúghatok
neked valamit? Andy barátnői közül te vagy a kedvencem – vigyorgott kivillantva
az összes fogát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igazán? – sikerült elérnie, hogy elpiruljak. A szívemet melegség
töltötte meg a kedves szavaitól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igazán – pacsira nyújtotta a kezét, én pedig felpipiskedve bele
csaptam. (A ritka alkalmak egyike, mikor viszonzom valakinek a felém irányuló
gesztusát. ) Igaz eddig nem sok alkalmunk nyílt megismerkedni, de ezzel a
mondatával elnyerte a bizalmam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A koncert pont olyan, ha nem jobb volt, mint az előző, amin jártam.
A rajongók szabályosan megőrültek a színpadon szereplő fiúktól. A tömeg
üvöltése, üdvrialgása, dobogása szabályosan megremegtette az egész épületet.
Valószínűleg a tulajdonos nem ekkora befogadó képességre tervezte az épületet.
Mély a bensőmből feltörő rettegés töltött el, ahogy a bárpultnál sorban lehulló
üvegeket figyeltem. A fekete krétával teleírt tábla a csapost fejbe találva
zuhant a földre. Hát, senki nem veszi észre, hogy valami szörnyű dolog van
készülőben? Carolinet elragadta a fangörcs, és Andy is a teljes figyelmét a
közönségnek szentelte. A mellkasom szorítása kezdett felerősödni, ami a
feltörekvő pánik számlájára írható. Nem fog semmi rossz történni, próbáltam
mantrázni magamnak, az idegeim megnyugtatása végett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszönjük New Orleans, hogy itt voltatok! Imádunk titeket, és
találkozunk legközelebb! – pont, mikor kezdett felőrölni a hisztéria utolsó
fázisa, mondta be a mikrofonba Andy a búcsúszöveget. A csodás rock angyal
lesétált a színpadról a banda kíséretében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Basszus, túléltük! – motyogtam a lábaimhoz beszélve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Micsoda? – ordított a fülembe Caroline. Teljesen felpörgött, és
kis majom módjára végig fel-aláugrált fejből énekelve a dalokat. Vajon hányszor
járhatott már a koncertjükön, és tényleg csak én vettem észre, hogy a kóceráj a
darabjaira akar hullani? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Semmi, semmi – ráztam meg a fejem. Próbáltam kilábalni a
sokkból, ami félelemmel töltötte el a szívemet. – Keressük meg a fiúkat! –
karoltam belé elindulva a lépcső felé. Ha nem tűnt fel neki, akkor nem fogom
felvilágosítani, milyen közel is álltunk a halálhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A backstageben sokkal nagyobb felfordulás uralkodott, mint
korábban. Ismeretlen emberkék szaladgáltak fel-alá végezve a munkájukat. Andyt
nem láttam, de Julietet kiszúrtam. Lazán támaszkodott a falnak, és nagyban
magyarázott Ashleynek, aki szabályos transzba esve itta a szavait. Esetleg
előfordulhat, hogy a hős csábító, szerelmes a züllött lánykába? Remélem
kölcsönös a vonzalom, és lekattan az exéről. A franc essen bele, hogy nekem
folyamatosan ilyen dolgokkal kell foglalkoznom! Mi van, ha a férfi ribancon
keresztül igyekszik újra a barátom bizalmába férkőzni? Ugyan már Heaven, ne
légy paranoiás! Biztosan csak legjobb barátok vagy valami ilyesmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, Pindurka minden rendben? – váratlanul bukkant fel. – Úgy
festesz, mint aki most találkozott egy kísértettel – aggódva mért végig.
Ennyire látszana rajtam a korábbi rémület? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igen, persze – műmosolyt erőltettem az arcomra. – Csak ez a
rengeteg rajongó kicsit kiborított, ennyi az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Láttad mennyien eljöttek? – lelkesedett, mint egy kisgyerek. A
szemei a valódi boldogságtól csillogtak. Azt hiszem az álma valóra vált, szóval
per pillanat, semmi jogom bele rondítani. – Szólok Maxnek, hogy keressen másik
helyet. Ha, így megy tovább lassan egy egész csarnokra szükségünk lesz –
szerintem már fejben előretervezett, és el kell ismernem tényleg csodálatos,
amit a színpadon művelnek. A zenéjük segít rajtad, legyen akármilyen rossz
hangulatod is, ez pedig fantasztikus. Hé mindenki, a jövő reménységei állnak
előttetek, szóval készüljetek fel még nagyot fognak robbanni, és arról nem
akartok, majd lemaradni! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nuszi, gratulálok! – az idegesítő nőszemély ismét bekapcsolódott
a társalgásba. – Sikerült megrengetnetek, ezt a lepukkant helyet! – undorodva
nézett körbe, mintha csak valami narkó tanyán volnánk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem húznál el? – gyorsan Andy mellé ugrottam. – Ashleyn kívül
senkit nem érdekelsz, nem tűnt fel? – Novával együtt képesek másodpercek alatt,
bedurrantani az agyamat. – Ki a jó büdös franc vagy egyébként? Mire vered, így
magad? – igyekeztem a lehető legbunkóbb előadásomat nyújtani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Híres énekesnő és szerepelt a The Voiceban – kotyogott közbe
Caroline szégyenlősen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pontosan – önelégült vigyorra húzta a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Most boruljak le Őfelsége előtt, vagy jó lesz később is? –
gúnyolódtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Te kis… - emelte ütésre a kezét, de Andy megakadályozta a
becsapódást. Satuba szorította a csuklóját. Bár, igazából milyen pasi lenne, ha
nem védené meg a barátnőjét a zakkant spinétől, aki rá akar támadni? Az
őrangyalom akcióba lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ne merj hozzá érni, megértetted? – láttam Julieten a pánikot. Nehezen
dolgozta fel, hogy a fiú, akiért egykor oda volt, most erőszakot alkalmazott
rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nyuszi én, szeretlek… - kósza könnycsepp gördült le az arcán.
Vajon őszinte vagy ez is csak a színjáték része? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Megértetted? – figyelembe se vette az előbbi vallomást. Lángoló
szemekkel magasodott fölé, és fogalmam sincs, mekkora önuralomra van szüksége,
hogy ne vigye tettlegességig a dolgokat. Jézusom, remélem ő nem olyan pasi, aki
szereti fitogtatni a tesztoszteron kirohanását a gyengébbik nemen! Micsoda
balga gondolat, sosem tenne ilyet! A kis ördögöm azt suttogta a fülembe: hiszen
alig ismered… honnan tudhatnád? – Ha egy hajszála is meggörbül, én megesküszök…<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Elég! – szakítottam félbe a vállára téve a kezemet. –
Feltételezem, hogy halálra rémítetted! – a némber nyüszítve igyekezett
szabadulni. Megsajnáltam, és akkor mi van? Igen, egy hülye ribanc, aki még
mindig a pasimra pályázik, de jelenleg csak egy kétségbeesett kislánynak tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Menjünk! – engedte el. A lendülettől hajszál híján hanyatt
vágódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Még nincs vége, ezt ne felejtsd el! – kiabálta utánunk a
sértettségét leplezni igyekvő Juliet. Azt hiszem egy játszmát megnyertem, de a
megérzéseim azt súgták, még koránt sincs lezárva a téma. Talán mostantól
rettegve kell majd az utcán járnom, azzal a teherrel a hátamon, hogy bármelyik
pillanatban lecsaphat rám az egyik sötét sarokból. Ő másnak, sokkal
elszántabbnak látszott, mint a megszállott nővérem. Andynek igaza van, hagynom
kellene a fenébe, és az iszapbirkózás tényleg nagy baromság. Habár a
legszívesebben beverném az öntelt liba képét, ám félő hogy a sérülésem miatt
hátránnyal indulnék. Rendben, egyelőre engedem leülepedni az egészet, és ha
szerencsém lesz Juliet is erre a döntésre fog jutni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A klub előtt megköszöntem Carolinennak a fuvart, és elbúcsúztam
tőle. Andy rögtön haza akart vinni, de megkértem, hogy inkább ne, helyette üljünk
be valahova kajálni vagy csak rendeljünk pizzát. Az utóbbit választotta. Beültünk
a kocsijába. Hosszú másodpercekig nem is igazán tudtam, mivel kezdjem a
beszélgetést, és vártam, hogy ő szólaljon meg először. Valószínűleg nagyon
szúrós szemekkel szuggerálhattam, mert hatalmas sóhaj kíséretében megtörte a
csendet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Juliet és én a gimi utolsó évében találkoztunk. Szerelem volt
első látásra, ahogy mondani szokták. Az érettségi előtt hatalmas lehetőségekkel
kecsegtették, ha az angyalok városába költözik. Bekerült a Voiceba, és onnantól
kezdve beindult a karrierje. Mindenféle pasikkal járkált a bulikba, ahova
meghívták, esténként meg úgy esett haza, mint ha mi sem történt volna. Két évig
jártunk, és egy nap besokalltam, majd az első géppel visszarepültem ide. Ennek
már több mint, öt éve. Röviden, ennyi – balra kormányzott. A sztorit monoton
hangon, szinte csak magának motyogva mesélte el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Akad még pár ilyen levakarhatatlan exed? Csak szeretnék
felkészülni rá a közel jövőben – nem akartam, de támadólag csattantak rajta a
szavaim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Zűrös a múltam, mint láthatod – végre rám emelte azt a gyönyörű
szemeit. – Sajnálom, rendben? Nem szándékoztam kellemetlenségeket okozni neked.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jó, felejtsük el! – semmi energiám összeveszni vele. – Tényleg felajánlották
a lemezszerződést? – tereltem más irányba a beszélgetést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tegnap felhívott valami csávó Los Angelesből. Szeretné, ha
elvinném néhány dalunkat, mert esélyesnek látja, hogy befussunk a rock világba –
szárazon közölte a tényeket, mint ha az újságból olvasná. Hová lett a korábbi
kitörő ujjongása? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az szuper, nem? – a pasim, mint híres énekes? Kicsit
megbizseregtem a puszta gondolattól is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Valami olyasmi – vonta meg a vállát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi a baj? Nem erre vágysz? – nem értettem a reakcióját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- De csak egyelőre túl gyors a tempó, és még a fiúk sem biztos,
hogy készen állnak rá – zavartság látszott rajta, és a hajába túrva igyekezett
leplezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Van még időd bőven, nem szabad elsietni! – biztatólag megsimogattam
a karját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pontosan – végre elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A lakásukban a sötétség uralkodott, amiből kikövetkeztettem, hogy
Ashley még biztosan nagyban fűzögeti valahol a következő numeráját. Valahogy
nem is bántam a hiányát, mert nem tetszett az a bizalmas jelenete Juliettel.
Oké, semmi közöm hozzá, de akkor is baszta a csőrömet. Ő elment fürdeni nekem
meg kiadta a feladatot, hogy hozassak kaját, és etessem meg a macskát.
Említettem már mennyire nem szívelem ezeket a doromboló négylábúakat. Nos, úgy
fest a szimpátiánk kölcsönös Fionával is. Árgusan figyelt, miközben a
konzervjét bontottam. Szerintem kínjában nem bírta eldönteni, hogy kaparófának
használja a lábam vagy csak egyszerűen odadörgölőzzön. Tettem a cicában dúló
viharra, és odalöktem a tálját. Vernyogott egy köszönetfélét, majd disznókat
megszégyenítő módon túrta bele a pofáját a marhás löncsbe. Felhívtam a pizza futárt, majd bekopogtam a
fürdőbe. Azt mondta mindjárt jön, és addig helyezkedjek kényelembe. Picit
csalódottan roskadtam le a kanapéra, mert azt vártam hátha beinvitál. Jó,
biztosan szüksége van most a magányra, hogy agyalhasson a történteken, de én
akkor is megsértődtem picit. Bekapcsoltam a tévét, és unottan szörfözgettem a
csatornák között. Pár perc múlva bukkant elő egy szál fekete boxerban. A nyál
is összefutott a számban tőle. Lehuppant mellém, majd mindenféle előzetes
bevezetés nélkül lesmárolt. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">-Nagyon fáj a sebed? – kérdezte két puszi között. Megráztam a
fejemet. – Fasza! – felkapott és becipelt a hálóba. Szép lassan kibújtatott a
ruháimból, és folytatta az egész testemet beborító csókok áradatát. Ha egy
percig is haragudtam is rá, az szeretkezés közben elmúlt. Bele feledkeztem a
gyönyörbe, és sikerült minden korábbi problémámat messzire száműznöm. <o:p></o:p></span></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-61414869349914081822016-01-18T08:11:00.001-08:002016-01-18T08:11:20.497-08:0017. rész <div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Kibaszott kórházak! A frászt hozzák rám kezdve a fertőtlenítő
szagától, bezárólag a sokszor idegesítő nővérkékig. Ha ide hoznak, annak szinte
sosincs jó jel, nem is említve az esetleges végkimenetelt. Én ismételten itt
találtam magam. Infúzió csöpögött a bal karomba, az orromban cső, a mellkasomon
kötés. Gyorsan sikerült összeraknom a történteket, és kikövetkeztettem, hogy az
első útjuk velem, ide vezetett. Szerintem elég lett volna néhány öltés, de azt
hiszem, a golyó miatt nem akartak kockáztatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kicsim, hát felébredtél? – az ágyam melletti széken olvasgatott.
Az inge meggyűrődött, a szeme alatt sötét karikák, de legalább felvidult. Az
éjjeli szekrényre rakta a Times egy agyon olvasott példányát. A szemüvegét a
zsebébe süllyesztette, és láttam rajta, hogy legszívesebben rágyújtana. Vegyes
érzelmek kavarogtak bennem, és nem igazán tudtam, hogyan kezdjem a
beszélgetést. – Jól vagy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fogjuk rá – megvontam a vállam. Kicsit feljebb csúsztam. –
Kérhetek egy kis vizet? – köszörültem meg a torkom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Persze – kiszolgált az odakészített kancsóból. Igyekeztem nem
rögtön ledönteni az ízetlen folyadékot, és inkább kortyolgattam. – Biztos
rengeteg kérdésed van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Te loptad el a gyémántot? Miattad halt meg anya? – szinte
egyetlen szusszal hadartam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Frederick világ életében egy alattomos simlis féreg volt, akit
nem bírtam lerázni – a szekrényhez támasztott aktatáskájáért nyúlt. Átlátszó
mappát vett elő, majd az ölembe helyezte. – Eredetileg Vincent bízta meg, hogy
menjen el az aukcióra – kihúztam a papírokat. Az árverés hivatalosan
dokumentált adás-vétel szerződését tartottam a kezemben. Az irat szerint a kő
új tulajdonosa Vincent Benedict Cortez, a megbízó Frederick Montgomery, a
teljesítő a Karlston & Laurens cég. – Az a gennyláda lelépett a gyémánttal
együtt, és mire észbe kaptunk bottal üthettük a nyomát. Három héttel később
találtunk rá Mexikóban. Nora pedig a tűzharc közben halálos lövést szerzett.
Frederick a mai napig engem hibáztat, holott én önvédelemből cselkedtem –
próbáltam kiszúrni a hazugság legapróbb jelét, de úgy tűnt igazat mond. - Ha
nem hiszel nekem, szívesen felhívom Vincentet, hogy alátámassza a tényeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem szükséges – visszaadtam a papírokat. Nem is igazán tudtam,
hogyan reagáljak, de azt hiszem valami most megtört bennem. Korábban úgy tűnt
rendeződni látszódnak a dolgok, viszont ez egyre bonyolultabb. Anya halála
körül a rejtély sokkal ködösebbé vált, és remélem fény fog kiderülni arra, mi
is történt valójában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Andy nincs itt véletlenül? – tereltem más vizekre a témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Korán kellett ma munkába mennie, de azt üzeni, talán ebédidőben
el bír szakadni – ismételten automatikusan a cigis dobozához nyúlt. – Egyébként
nagyot nőtt a fiú a szememben – felkaptam a fejem. A múltkori kis jelenetük
rettentően meghatott, ám nem dőlök be könnyen. – Az eltűnésed után rögtön
felhívott. Azt mondtam innentől intézzük – aprócska mosoly jelent meg a szája
sarkában. – Andrew ragaszkodott hozzá, hogy velünk tartson. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hidd el, nekem jó srác! – újabb kortyot nyeltem el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Olyan mintha kicserélték volna, mióta együtt vagytok. Korábban
borzasztóan irritált, mikor Nova körül legyeskedett, de mindenkinek megadatik a
második esély, nem? – rám nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Végül is igen – hiába tűnik úgy, hogy nagy az egyetértés
közöttünk, ezen az apa-lány kapcsolaton még rengeteg javítgatnivaló akad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hagylak pihenni, kicsim! – állt fel. Megpuszilta a homlokomat. –
Meredith is halálra aggódta magát! – megvontam a vállam, mert nem igazán
érdekelt. – Második esély, kicsim. Emlékszel? – kacsintott rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ja-ja persze – bólogattam. Per pillanat a mostoha anyucim a
legkisebb problémám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Később benézett a kezelő orvosom. Szerinte piszok nagy szerencsém
van, ugyanis a golyó két bordám között hatolt be, és távozott is a hátamnál. A
műtét során összeöltötték a sebet, és maradandó sérülés nélkül megúsztam. Azt
mondta ma még bent fognak megfigyelésre, de holnap már haza mehetek. Az
ügyeletes nővérke kicserélte a kötésem, majd simán leragasztotta. Hozott a
reggelinek csúfolt fél szelet pirítósból, meg a kis darab vajból. Az egész
leöblítéséhez mindössze egy pohár natúr joghurtot mellékeltek. Köszönjük szépen,
amerikai közegészségügy! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Andy – vidultam fel rögtön, mikor pár óra múlva felbukkant. Nem
az étterem egyenruháját viselte, szóval feltételeztem, hogy mára már végzett. A
szívem rögtön nagyobb tempóra kapcsolt, mikor megláttam. Félre pakoltam a
húsgombócos ragut meg a zöld zselét. Inkább marad az éhínség, mint ez az
ebédnek, vagy minek csúfolt ragacsos moslék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szia, Pindurka – cuppanósat nyomott a számra. Megfogtam a
nyakát, és közelebb húztam. Arrébb fészkelődtem, így szűkösen elfértünk az
ágyon. (Valószínűleg ellenkezik a szabályokkal, viszont hol izgat ez engem?) A
fejem a mellkasára hajtottam, és a szívverése ütemes dobogása megnyugvással
töltött el. – Hogy vagy? – gyengéden kisimította az arcomba hullott vörös
tincseimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Most, hogy itt vagy sokkal jobban – a kezemmel benyúltam a
szürke pulóvere alá. Apró köröket írtam le a köldöke környékén. – Apa szerint,
azonnal siettél a megmentésemre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Soha nem hagynálak cserben! – közelebb húzott magához. –
Egyébként hihetetlenül bátran viselkedtél, és a tetejébe még Novát is kihoztad.
Honnan merítettél ekkora erőt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ösztönösen cselekedtem, ennyi az egész – vontam meg a vállam. –
Azt hiszem az élni akarásom győzött – feljebb csúsztattam a kezem. – Plusz mi
lenne veled, nélkülem? – elmosolyodva néztem fel a meseszép kék szemeibe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Keresnék valaki mást, aki boldogíthat – bele csíptem az oldalába
segítségül hívva a körmeimet. – Csak vicceltem – vigyorgott. – Mikor engednek
ki? – váltott témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Holnap – sóhajtottam. Feljebb csúsztam az ágyon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kár, mert este koncertet adunk… - félbe hagyta a mondatot. A
váratlanul kitáruló ajtó szakította félbe. Az ügyeletes nővérke sétált be és
összehúzott szemekkel, vékonnyá préselt szájjal mérte fel a helyzetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fiatalember ez egy kórház, ha nem tudná, nem pedig hotel – az
idegesítő öregasszony kategóriába sorolnám, aki rosszul van, ha nem
kommentálhat valamit. Biztosan ti is ismeritek az ilyen típust. – Különben is
vége van a látogatási időnek! – csípőre tett kézzel próbált hatást adni a
szavainak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Később hívlak, rendben? – felkelt, és megpuszilt. Válaszul
bólintottam, és átkoztam a zsarnok nagyit, mert félbe szakított minket. – Amúgy
neked hoztam – emelte fel a szekrény mellől a papírzacskót és tette az ölembe.
– Anya csomagolt kaját, mikor meghallotta mi történt. Mellette meg egy kis
ajándék tőlem – oh, megöl a kíváncsiság! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszönöm – mosolyodtam el. Ebben a pillanatban döntöttem el,
hogy lelépek innen, és ha törik, ha szakad, ott leszek a koncerten. Talán nincs
ott rám szüksége, de ennyit megérdemel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Fapofával tűrtem a banya kioktatását, és visszanyeltem a káromkodás
sorozatot, ami kikívánkozott belőlem. Megvártam, hogy eltűnjön, majd gyorsan
befaltam a paradicsomos csirkét. (Mellesleg kis plüss pingvint találtam az étel
mellett.) Megkerestem a mobilom, és tárcsáztam Caroline számát. Tömören
összefoglaltam mi a helyzet, miért szeretnék megpattanni. Először vehemensen tiltakozott,
de a jó meggyőző képességemnek hála, azt ígérte, úgy egy óra múlva itt lesz.
Csak nem, ma van a szerencse napom? Felöltöztem a szekrénybe pakolt ruháimba.
Oh, a francba! A bebarnult vértócsa változatlanul a lila színbe ékelődve
virított. Eltakartam a kezemmel, és a recepcióhoz sunnyogtam. A lehető
leghalkabban közöltem a nagyban kérődző pasival, hogy a saját felelősségemre
távozok, ha hajlandó volna, odaadni az aláírandó papírokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az ügyeletes orvos beleegyezése szükséges hozzá – közölte monoton
hangon, fel sem pillantva a monitorról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Oké, leszarom – még mielőtt kommentálná vagy visszatartana,
gyorsan eltűztem onnan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Az épület előtt dideregve topogtam. A lélegzetem apró felhő
pamacsokat rajzolt körém. A hőmérséklet a fagypont alá süllyedt szóval, ha a
barátnőm nem siet élő hóemberré dermedek. A mellettem elsétáló emberek felvont
szemöldökkel bámultak meg. Gunyorosan rájuk vigyorogtam, és beintettem.
Elismerem, hogy ismételten nagy faszságot csináltam, de ez van, és nincs az a
pénz, amiért visszamegyek. Basszus Caroline hol a fenében vagy? Elég volt csak
rágondolnom a kocsija már is bekanyarodott a sarkon. Szabályosan feltéptem az
ajtót, mikor leparkolt előttem. Feljebb tekertem a fűtést, és a kicsapódó hővel
igyekeztem felmelegíteni, az elgémberedett ujjaimat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Andy meg fog ölni, ugye tisztában vagy vele? – láttam rajta
mennyire húzza a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igazad van, hagyjuk a fenébe! – kiszálltam. A szél hatalmas
erővel fújt át rajtam, és ismételten az vetődött fel bennem, mekkora baromságot
művelek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven, tüdőgyulladást fogsz kapni! – hajolt ki a kormány mögül
tovább járatva a motort. – Legalább engedd meg, hogy haza vigyelek! – én
nyertem. Nem így terveztem, de megteszi. Elégedetten ültem vissza. A kis
műsorom segített a célom elérésében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Megkérhetlek, hogy ne oktass ki? Semmi kedvem veszekedni… -
hátra dőltem az ülésben. Mérhetetlen fáradtság zuhant rám, amit köszönhettem a
belém diktált bogyóknak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Legalább elárulod miért kerültél kórházba? – kérdezte egérke
hangon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az apám kétes üzleteket folytat, és miatta szarba kerültem.
Hőssé váltam, golyót kaptam, és ennyi – zártam rövidre a mondókámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Na, melletted sem unatkozik az ember lánya! – nézett rám
megdöbbenve, kikerekedett szemekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Valami olyasmi – kieresztettem a bent tartott levegőt, és
próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Mi lenne, ha csak pár másodpercre engednék
a sötétségnek? Úgy sem sikerül elaludnom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven, megérkeztünk! – az érintésétől automatikusan
összerezzentem. Oh, a picsába! Még is csak elszunyókálhattam. Mennyi idő
telhetett el? A műszerfalon levő digitális óra 13:46-ot mutatott. Hatalmasat
nyújtózkodtam, és éreztem, hogy még bőven szükségem lesz a pihenésre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kösz a fuvart! – nyomtam el az ásítást. – Este 19:30-kor értem
jössz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Úgy festesz, mint akibe hálni jár a lélek. Nem kellene inkább… -
mért végig aggódva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- 19:30 – ismételtem meg erőteljesebben. – Vagy te, vagy a busz,
választhatsz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jól van, 19:30 – biccentett. Szerintem legszívesebben elküldene
a halál faszára, de igyekszik toleráltan viselkedni. Valószínűleg nála is kiverem,
a frász kerülget tőled faktort, viszont türelmesen tűri, ergo jár a piros pont.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszi – elmosolyodtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Vigyázz magadra! – sóhajtott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Itthon nem hiszem, hogy bármi baj történne, de ha még is hívlak!
– sikerült megint a sápadtságot előhoznom belőle. – Vicceltem! – böktem oldalba.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pocsék a humorérzéked! – ütött vissza vigyorogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Te vagy az első, aki ezt mondja – nevettem. Kiszálltam a
kocsiból, és meg vártam, míg látható távolságon kívülre kerül, majd átsétáltam
a kapun. A lábtörlő alatti kulcsot használva jutottam be a házba, és hálát
adtam az égnek, hogy senkivel nem találkoztam a szobámba menet. Ledobáltam a
ruháimat, lehalkítottam a telefonom, és szabályosan bezuhantam az ágyba. Szinte
azonnal álomba merültem, mihelyst a kis párnámhoz ért a fejem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Este hat is elmúlt, mikor verejtékben úszva riadtam fel. Ismét
azok a régi képek kísértettek a temetőből, és most a tetejében Frederick is
megjelent, egyenként lelőve a szeretteimet. A kurva életbe! A szekrényen levő
Ventolinért nyúltam, és mélyeket szippantottam belőle. Megdörgöltem a
halántékom, majd felkeltem. Az oldalam sajgott, de biztosan találok
fájdalomcsillapítót, ami segíthet. Bevánszorogtam a fürdőbe. Viszonylag gyorsan
lezuhanyoztam ügyelve a kötésre. Megszárítottam a hajam, és tanakodva
ácsorogtam a nyitott gardróbom előtt. Hosszas tépelődést követően világos farmer,
sima fekete pulóver és fekete bokacsizma mellett döntöttem. Feldobtam némi
sminket, hogy elfedjem a szemem alatti sötét karikákat. A végeredmény nem lett
tökéletes, de az elfogadhatóval is beértem. Lesattyogtam a konyhába, majd csináltam egy
szendvicset. Kicsit furcsállottam, hogy a ház változatlanul üresen ácsingózik. Puszta
megérzésből ránéztem a telefonomra. 26 nem fogadott hívást, és 12 SMS-t
jelzett. Ooops! Megoldódott a rejtély: mindenki engem keresett. Rohamtempóban
pötyögtem az üzeneteket, hogy ne riadóztassák a kommandót, mert jól vagyok,
csak időközben haza jöttem. Pont mire elkészültem érkezett meg Caroline is.
Felkaptam a kabátom, és kisiettem a házból. Szerencsémre kissé hipochonder a
barátnőm, így mindig tart magánál néhány bogyót, vészhelyzet esetére. Bekaptam
egyet, és némi vízzel leöblítve vártam a varázslatos hatását. Lepisszegtem,
mikor arra hívta fel a figyelmemet, hogy mennyire nyúzottnak tűnök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Csak el akarok jutni a koncertre. Megoldható lenne, hogy közben
ne viselkedj úgy, mint egy basáskodó nagymama? – az oldalamra szorított kézzel
a fogaim között szűrtem a szavakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Miért vagy ilyen makacs? – sóhajtott. Beindította a motort, és
kifarolt a kocsibejárónkról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Csak úgy – vontam meg a vállam. Bekapcsoltam a rádiót. Igyekeztem
nem megint elmerülni a hívogató sötétségbe. Az ügyeletes Dj hangja legalább
ébren tartott. Boldoggá teszem a barátomat, és remélem immáron sokadjára is
megbocsátja a hülyeségemet, ez lebegett a szemeim előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Nem emlékszem rá, hogy legutóbb is ekkora tömeg lett volna a
Siberia előtt. A sor egészen az utca közepéig kígyózott, és senkit nem érdekelt
a cudar időjárás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Lemaradtam valamiről? – fordultam a barátnőm felé. – Ingyen van
a citromos süti? Bevették a bandába Justint Biebert? Mi a szart keres itt,
ennyi ember? – intettem a több ezernyi rockker, emo meg faszom se tudja milyen
irányzatú nép felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A legutóbbi videójuk a Youtube-on hatalmas nézettséget termelt.
Azt rebesgetik, hogy lemezszerződést ajánlanak nekik – kissé idegesen
vakargatta az állát. Mellesleg ő is kiöltözött, és nem törődve a mínuszokkal
miniszoknyát húzott. – Viszont, ha ez megnyugtat, még mindig bevihetlek a
titkos úton – kacsintott rám megspékelve egy 500 Wattos mosollyal. Rossz
előérzetem támadt, de elhessegettem a gondolatot. Mi baj történhetne? Ránk
szakad az épület? Kizárt dolog, mivel nem egy elbaszott katasztrófa filmben
játszunk főszerepet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A hátsó bejárathoz furakodtunk elengedve a fülünk mellett a durva
káromkodásokat. Leküzdöttem a feltörekvő pánikrohamomat, és azt sugalltam
magamnak, hogy minden rendben lesz. Említettem már a borzalmas tájékozódási
képességemet, igaz? Na, ennek hála ismételten hallgattam Carolinera, és megint a
backstageben lyukadtunk ki. Szerintem a múltkor is szándékosan vezetett ide, de
nem említettem meg, mert most örültem, hogy nem az őrült rajongók közé
préselődtünk. A tekintettemmel rögtön Andyt próbáltam felkutatni. A barátnőm
hűen követett, miközben körbe-körbejárkáltam. Két hatalmas hangszóró mögül
különös beszélgetés ütötte meg a fülemet. <i>„Értsd
már meg, hogy nem vagyunk együtt… elhagytál a karriered miatt… mégis mi a faszt
vársz tőlem?.. tovább léptem, és már nem létezik olyan, hogy te meg én.” </i>Csúnya
dolog hallgatózni, de hasznos főleg, ha a pasid az egyik fél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pindurka? – váratlanul lepleződtem le. Andy ott állt velem
szemtől-szemben. Az arcáról egyértelmű megdöbbenés tükröződött vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ki ez a picsa? Valami rajongód? Küld el, nem vagyok rá kíváncsi!
– szólalt meg a mellette álló 20 körüli csaj. Oldalt felnyírt rövid szőkésbarna
haj, enyhén duci termet, kb. 175 cm, sötét szemek. Az erős smink meglepően
illett a szakadt pólójához, a fekete kalapjához, és a rojtos szoknyájához.
Életemben nem találkoztam nála ellenszenvesebb lánnyal, és engem méregetett
lángoló tekintettel, csípőre tett kézzel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kit nevezel te picsának? – fakadtam ki viszonozva az előbbi
kedvességét. Andy megérezve a levegőben pattogó feszültség szikrákat kapkodta a
fejét közöttünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nyugi Pöttöm Panna! – nevetett rajtam. Oké, kezdi bepöccenteni
az agyamat! – Nem megmondtam, hogy tűnj
el? – váltott vissza az előbbi stílusába komolyra véve a figurát. Fenyegetőleg
előre lépett. Ökölbe szorult kézzel indultam meg felé. A pasim mellettem
termett, és átölelte a derekam. Tudta, ha nem avatkozik közbe, akkor újabb
cicaharcba fogok keveredni. Caroline ijedt nyusziként húzódott a háttérbe. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven ő itt a volt barátnőm, Juliet – szólalt meg. – Juliet, bemutatom
Heavent – az illedelmes kézfogás elmaradt. Újabb vernivaló, hülye ribanc a múltjából.
Óriási! Nem elég, hogy el kell viselnem Nova rohamait, a tetejébe még, itt van
ez a némber is. Ölni tudnék tekintettel viszonyultunk egymáshoz. Nem
megmondtam, hogy rossz előérzetem támadt? <o:p></o:p></span></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-31176872723087034742016-01-16T03:22:00.001-08:002016-01-16T07:09:44.833-08:00Frissítés<b><span style="color: red;">Sziasztok!</span></b><br />
<b><span style="color: red;">Ismételten nem frissült lassan két hete a blog. Igen, tudom hetente szokott folytatás érkezni. Sajnos jelenleg sok gondom van, és nem tudom, mikor lábalok ki belőle. Komolyan igyekszem, de annyira tele van a fejem a problémáimmal, hogy egyszerűen nem megy. Viszont előbb vagy utóbb jönni fog az új rész, mert megígérem, hogy nem adom fel. Kérlek értsetek meg...</span></b><br />
<b><span style="color: red;"><br /></span></b>
<b><span style="color: red;">Minden jót kívánok nektek!</span></b><br />
<b><span style="color: red;"><br /></span></b>
<b><span style="color: red;">Puszillak benneteket,</span></b><br />
<b><span style="color: red;">Evangeline</span></b>Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-39365423056691231142016-01-04T08:05:00.000-08:002016-01-04T08:05:19.248-08:0016. rész <div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><b><span style="color: red;">A rész néhol erőszakot tartalmaz, szóval +18-as kategória ismét (de nem vészesen) :) </span></b></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><b><span style="color: red;"><br /></span></b></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Az intézetben az első dolog, amit megtanulsz: történjék bármi is,
egyedül vagy. Köthetsz barátságokat, lehetsz kedves, vagy egy hülye picsa, ez
nem változtat semmin. Az első néhány nap a legnehezebb, viszont ha sikerül
átvészelned, talán esélyed nyílik a gyógyulásra. Persze nincs garancia arra,
hogy normális emberként térsz vissza, hiszen a depresszió és a magány örökre a
sírig kísérteni fog. Magamhoz térve úgy éreztem, megint ott vagyok a végtelen
kínok börtönében, ahol a démonok könnyen elragadathatnak, ha óvatlan vagy. A
fejem zúgott, a szám kiszáradt, és a rettegés szép lassan kúszott felfelé az
agyamba. Próbáltam üvölteni, de a hangom elnyelte valami, amit az ajkaim közé
préseltek. A sötétségben az orromig nem láttam, és ez fokozta bennem a pánik
érzetét. A mellkasom összeszorult, a levegő apró kortyokban áradt a tüdőmbe.
Oh, kérlek bármit csak egy asztma rohamot ne! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">-Lám, lám felébredtél! – váratlanul vakító fény gyúlt a szobában.
A szemem csak hosszú másodpercek alatt tudott alkalmazkodni. Végre felmérhettem
a terepet. Fa székhez kötöztek, előttem összekaristolt faasztal, aminek a
végében egy ismeretlen faszi üldögélt, összekulcsolt ujjakkal. A termete
alapján elég magasnak tűnt, a fekete haja őszült a halántékánál, a bőre kissé
megsárgult, az orrát valószínűleg párszor már eltörhették. Ezüst keretes
szemüveget, drágának látszó halszálka mintás öltönyt viselt. A korát negyven és
ötven közé tippelném. – Üdvözöllek a köreimben, Heaven. Biztosan nem emlékszel
rám, hiszen hosszú évek teltek el az utolsó találkozásunk óta – a hangja
kellemes, picit érdes. Benyúlt a bal zsebébe, majd rágyújtott. Szándékosan rám
fújta a füstöt, ami nem sokat segített a megkínzott légútjaimnak. Köhögni
próbáltam, de a rongy nem engedte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"> Kinyílt az ajtó, és újabb
férfi lépett be rajta, a hóna alatt egy sárga mappával. Feltételezhetően a
szteroidot az anyatejjel együtt pumpálták a szervezetébe, ugyanis hatalmas
izmai miatt a ruhája szétpattanással fenyegetett. A kopasz fején megcsillant,
az erős neon fénye. A bal szeme alá három könnycseppet tetováltak. Jézusom, ez
azt jelenti, hogy már ölt embert! Bár abban egy percig sem kételkedek, hogy a
kezétől származó erős ütés, azonnal beroppantaná a koponyámat. Ki a fene ez a
két ember, és mit akarnak tőlem? – Milyen udvariatlan vagyok – köszörülte meg a
torkát. – Frederick vagyok, Frederick Montgomery, a társam pedig Richard Root –
biccentett felém udvariasan. - Kérlek,
eltávolítanád a kis hölgy szájából a pecket? Biztosan szeretne már, néhány szót
váltani velünk – negédesen mosolygott rám. Ösztönösen megéreztem, hogy
vigyáznom kell vele, mivel többre képes, mint amennyit felfed magából. A
gorilla hozzám sétált, majd kioldotta a tarkómon levő csomót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mégis, mi a szarért vagyok itt? – nyögtem ki, miután elmúlt a
köhögésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Richard – csettintett, mire varázsütésre ott termett a fickó. –
Gondolom, szomjas lehetsz – az nem kifejezés mennyire. Viszont, ha
meghunyászkodom előtte és elfogadom az italt, azzal csak a gyengeségemet
fejezem ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ha az apám megtudja, hogy fogva tart… - ugyan még mindig csak
halvány sejtésem van arról, hogy mivel foglalkozik, de szerintem másokat
megszégyenítő hatalommal rendelkezik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Oh, kicsikém! – nevetett fel félbeszakítva a mondatomat. A hideg
futkosott a hátamon tőle. – Szerinted ki miatt kerültél ide? – a hirtelen
visszavágásom bennem rekedt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi a faszról beszél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Először is le kell szögeznem, hogy nem vagyok az ellenséged. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igazán? Akkor miért vagyok megkötözve? – rángattam meg dühösen a
húsomba maró köteleket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az csak elővigyázatosság! – vonta meg a vállát. A gorilla
Supermant megirigylő sebességgel közlekedhet, mivel a következő pillanatban egy
dobozos Coca-Colával tűnt fel. Kibontotta, és szívószálat dugott bele, majd a
számhoz emelte. Tiltakozni akartam, de iszonyúan szomjaztam néhány kortyra, így
feladtam a makacsságom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi a faszt akar tőlem? – ismételtem meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az apád ellopott tőlem valami nagyon fontosat. Te biztosan
tudod, hol van, igaz? – kinyitotta a mappát. – A feleségemé volt, akit
Christopher meggyilkoltat, hogy megkaparinthassa az ékszert. Egyértelműen
érzelmi szálak fűznek hozzá – az arca megváltozott, a gyász és a kapzsiság
tükröződött benne. Nem sokat értek a kövekhez, de azt megállapítottam, hogy a
képen látható gyémánt, rettentő drága lehetett. A kék színe csak fokozta a
ritkaságát a gyűrűnek. – 16 millió dollár a mai árfolyam szerint az értéke.
Hónapok óta keresem, és a legjobb tippem az volt, hogy Beverlynél rejthette el.
Az emberem átkutatta az egész házatokat, viszont sajnálatos módon az édesanyád
rajta kapta, így meg kellett halnia. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Maga ölette meg? – a vér kifutott az arcomból, a szívem pedig a
torkomban dobogott. Az előbbi szorítás a mellkasomban visszatért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Biztosan ismered azt a latin mondást: Quid pro quo, valamit
valamiért – becsukta a mappát. A bűntudat legapróbb jele sem látszott rajta,
sőt mintha élvezte volna, ezt olvastam le róla. A méreg rögtön elöntött, és
éktelen haragra gerjedtem. Elkezdtem rángatni a szoros köteleket, és addig
ügyeskedtem, míg fel nem borultam. A szék egyik karfája eltört, a fejem
hangosan koppant a betonon, de legalább ki tudtam szabadítani a karomat. Villám
gyorsassággal oldottam ki a béklyóimat, míg ők csendesen figyelték a műsoromat.
Nem érdekelt, ha esetleg odaveszek a harc során, viszont az anyámat meg kell
bosszulnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Természetesen, mivel nem kétszáz kilós súlyzókat emelgettem a nap
24 órájában, így alul maradtam a küzdeni akarásom ellenére is. Richard egyetlen
mozdulatával satuba fogta a nyakamat, aminek a hatására partra vetett halként
szenvedtem meg az oxigénért. A filmekben a hősnő ilyenkor jól irányzott ütést
mér az ellenfél (már ha férfi) tökeire, és puff már győzött is, és szaladhat a
naplemente felé lobogó hajjal. Sajnos, én nem vagyok Lara Croft, szóval alul
maradtam, hiába erőlködtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ne öld meg, szükségünk van rá! – sétált közelebb a fő gonoszunk.
Újabb cigaretta lógott a szája sarkában. – Christopher kárpótol minket a
veszteség miatt, ha már a gyémántom, elveszítettem – a felesége nem is számít.
Micsoda csodálatos ember! – Szerintem 16 millió dollár tökéletesen megfelelő ár
érte. Mit gondolsz, barátom? – nézett a gorillára, akinek cseppet sem esett
nehezére a fogva tartásom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Legyen inkább húsz – a lehelete tömény mentolos Tic-Tac szagot
árasztott. – Elengedjem, főnök? Kezd lilulni a kicsike – fekete pontok
táncoltak a szemem előtt, és a sötétség kerülgetett. Remélem, ha felébredek,
kiderül, hogy ez csak egy rossz álom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A hideg víz térített észhez, ami az arcomba csapódott. Enyhén
szólva is kellemetlenül ért. Hatalmasat csalódtam, ugyanis a maffiás
történetekbe, illő esemény sorozat, igaz. Oh, a faszba! Viszont most legalább
nem kötöztek meg, és a kezeimben újra működhetett a vérkeringés. Kinyitottam a
szemem, és kis híján visszaájultam. Velem szemben a széken a keservesen síró,
gúzsba kötött nővérem ült. Teljesen összetört a megpróbáltatásoktól, és láttam
rajta, hogy legszívesebben ordítana az őt ért inzultációtól. Nova valóban nem a
szívem csücske, ez kész tény, de a fene egye meg, akkor is a testvérem, még ha
hisztérika is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Azonnal engedjék el! – keltem ki magamból, és már pattantam fel.
A vérnyomásom újra az egekbe ugrott, az adrenalin szabályosan felpörgetett.
Richard a vállamra kifejtett nyomással kényszerített vissza a székbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Oh, annak is el jön az ideje, hamarosan – mosolygott kegyetlenül
a fő fasszopó. – Először viszont szeretném, ha meghallgatnád a mesémet, ami
idáig vezetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Leszarom a süketelését! – üvöltöttem az arcába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pedig érdekelni fog, hidd el, kedvesem! – újból rágyújtott.
Talán nyerhetnék pár percet, és kieszelhetnék valami tervfélét, míg pofázik.
Úgy döntöttem megpróbálkozom Lara Croft szerepével, vállalva az esetleges felmerülő
veszélyt. Az embernek az életében általában csak néhány lehetősége jut arra,
hogy eljátszhassa a szuperhőst, aki megmenti a napot. Mind szeretnénk azok
lenni, de a bukás veszélye, és a veszteség mindig ott lóg a levegőben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Rendben – sóhajtottam kényszeredetten, fintor kíséretében. A
magán akció kockázata fent áll. Vajon hagyjam, hogy megoldódjon a dolog vagy,
vegyem a saját kezembe az irányítást? Ránéztem Novára, és ösztönösen tudtam,
hogy minél több időt tölt itt, annál mélyebbre fog süllyedni. Egyáltalán van
olyan állapotban, hogy megszökjünk? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az apád és én, egy neve nincs poros, kis városban nőttünk fel –
közben bele kezdett az ősrégi történetbe. – A legjobb barátok voltunk… - mi a
francot csináljak? Richard a nagyobb ellenfél, először őt kellene kivonni a
forgalomból. – Az egyetemen, pedig megismerte Beverlyt – hirtelen kaptam fel a
fejem az említésére. Kiesett néhány számomra lényegtelen mondat, de ez a része
felkeltette a figyelmemet. – A kiemelkedő szépségével, hamar rabul ejtette
Christophert, és a szerelem elvakította a józan ítélőképességét – ökölbe szorult
a keze. – Ekkor tájt piti üzletekből igyekezett pénzt összevakarni, és fizetni
a tandíját. Vincent természetesen hamar felfigyelt a tehetségére, majd munkát
ajánlott neki New Orleansban. A szerény személyem a háttérbe szorult, és mikor
megkérdeztem vele tarthatok-e teljesen kikelt magából azt ordítva, hogy nincs
jogom elszúrni az ő nagy kitörését a szürkeségből – bla, bla, bla… öntelt fasz.
Mi a szart csináljak? Az agyam hihetetlen sebességre kapcsolt, és latolgatta a
végkimeneteleket. Természetesen benne van a pakliban, hogy a hülyeségemnek
köszönhetően mindkettőnket elragad a korai halál. – A feleségem, Nora nagyszerű
asszony volt, és olyat tett, amit ezelőtt senkinek nem sikerült, megolvasztotta
a szívemet – milyen romantikus! Menj a picsába! Cseppnyi együtt érzést sem
bírok mutatni felé, holott jól ismerem milyen, ha örökre elhagynak minket, és
soha nem térnek vissza. – A gyémántot a születésnapjára vettem egy aukción… -
oké, ismét lényegtelen információk. Vajon Richard hord magával fegyvert? Azzal
kitörhetnénk! Jogosan merül fel a kérdés, hogy tudom-e kezelni. Igen, ugyanis
anya egyik exe (a sok közül) rendőrként dolgozott, és párszor elvitt a lőtérre
gyakorolni. Persze fent áll a kockázata, hogy lábon lövöm magam, de tán csak
nem vagyok olyan béna. – Christopher betört
a házunkba, és végzett Norával, majd szabályosan letépte az ujjáról a gyűrűt,
és eltűnt – kissé hihetetlennek tűnt a sztori, de igazából alig tudok valamit
az apámról, szóval lehet valóság alapja. – Viszont te és a testvéred kemény 40
millával kárpótoltok, majd a fájdalmamért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pénzért nem vehet boldogságot – szólaltam meg. Fent tartottam a
pókerarcot, kimutatva, hogy milyen higgadt maradtam. Azt hiszem örököltem némi
színészi tehetséget, ám Oscar egyelőre még, nem jár az alakításom mellé. – az nem
gyógyír a múlt sebeire. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igaz, de nekem, így tökéletesen megfelel – vonta meg a vállát.
Rettentően irritált a fazon, a beképzeltsége meg pluszba emelte a tétet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem teheti, ezt csak, mert az apám elkövetett valamit, amihez
nekem, és Novának semmi közünk – újra lejátszottam a korábbi jelenetet. Ha
elbaszom legalább elmondhatják rólam, hogy a harctéren elhullva üdvözöltem a dicső
Kaszást. Felugrottam, és dühösen hátra rúgtam a széket. Richard újból közbe
lépett, pont, ahogy számítottam rá. Ösztönösen cselekedtem, és mikor magához
akart rántani benyúltam a zakója zsebébe. Bingó! Fekete fél automata P90-es,
tizenhat golyóval a tárban. Az ujjaim rögtön rákulcsolódtak a markolatra, és
egyetlen másodpercig sem habozva, lábon lőttem a szteroid királyt. Rögtön
elöntött a bizakodás, de hamar csalódnom kellett, mert a sérülése ellenére is
megindult felém. – A faszomat! Hány golyó kell beléd, hogy megállítson? – a vállát
vettem célba, és ismét meghúztam a ravaszt. Nem akartam megölni, de ha kínok
között fetreng, az nekem már megfelel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Vedd már el tőle a pisztolyt! – fakadt ki kétségbeesetten
Frederick. Megkövült, és nem mert megmozdulni. Szerintem a legrosszabb rémálmaiban
sem gondolta volna, hogy kitörök. Sejtem mennyire átkozza a percet, hogy nem kötözött
vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Először is – fordultam Richardhoz ráfogva a fegyvert. –ha még
egyszer megmoccansz a fejed következik. A kicseszett Supermanen, és a Farkason
kívül senki nem éli túl, ha fejbe durrantják, ergo nyugodj meg szépen! –
igyekeztem tartani a hideg vérem, de a felpörgetettségnek és az izgalomnak
köszönhetően a tüdőm rohamtempóba váltott. – Másodszor: azonnal oldozd el
Novát, különben úgy jársz, mint ő – intéztem a szavaimat Fredericknek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ugyan már kislány nem vagy elég tökös ahhoz, hogy… - ki sem
vártam a mondandója végét, már céloztam. A kezétől néhány centire csapódott be
a lövedék. Hatott a fenyegetésem, ugyanis kapkodva eloldozta a nővéremet. Nova
megszeppenve tekintgetett körbe, pont, mint Alice, mikor kimászik a nyuszi
gödréből. Tanulság! Soha, de soha ne kövess egy cuki állatkát, különben betépve
végzed Csodaországban. Oké, elkalandoztam! Vissza a valóságba! – Semmi esélyetek!
<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ne merj mérget venni rá, te öntelt szemétláda! – Nova remegő
léptekkel indult meg felém. Nem lankadhat a figyelmem, különben elvesztünk. –
Kocsi kulcsokat, most! – fogalmam sincs, hol lehetünk, de autóval gyorsabban
kijuthatunk, mint gyalog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Az erősítés már úton van, szóval csúnyán megbánod, ha nem ülsz
vissza! – időközben Nova mellém ért, és kétségbeesetten belém kapaszkodott.
Hangosan zokogott engem meg az fenyegetett, hogy a szorításától elhal a
keringés a karomban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven! – visított fel a testvérem a fülsiketítő hangján. Nem
számítottam rá, hogy Fredericknél is lehet fegyver. A bal oldalamba éles
fájdalom nyilallt, amitől kis híján megint, majdnem összecsuklottam. Nem, most nem adhatom fel, hiszen a szabadságtól
mindössze pár lépés választ el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tűnjünk el! – néztem Novára, majd elkezdtem húzni a kijárat
felé. A fő gonoszunk folyamatosan tüzelt, de a hihetetlen szerencsénknek hála
nem kaptunk be újabb golyót. – Segíts! – szóltam rá a körmeit már tövig rágó
ijedt kis nyuszira. Sikerült felmérnem, hogy valamiféle raktárban lehetünk,
vagy elhagyatott gyárban. – El kell torlaszolnunk az ajtót! – a nehéz fém
gerenda meghaladta az alig ötven kilómat. Ketten viszont nyögvenyelősen, de
odaemeltük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem festesz túl jól… - szólalt meg, miközben erősen fogva kezét
húztam kifelé. A hideg szél átjárta az egész épületet, a kitört ablakok semmit
nem fogtak fel a kint tomboló hóviharból. A kabátom a Toniqueban maradt, és
Nova sincs éppen az időjáráshoz öltözve a vékony kis blúzocskájában. Szuper, ha
esetleg nem a golyók nyiffantanak ki, akkor a hipotermia öl meg minket zárós
időn belül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Még is mi a faszt vártál? Rám lőttek, miközben a seggünk
megmentésén fáradoztam – mi lenne, ha itt hagynám? Hiányozna valakinek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven… - suttogott elhalóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fogd be, hallok valamit! – éles fékcsikorgás, majd hangos ajtócsapkodások.
Oh, Istenem, kérlek, add, hogy ne az ő emberei legyenek! Nem kockáztathatunk,
el kell rejtőznünk. Gyorsan berángattam két hatalmas láda közé, és onnan
pipiskedve kukkantottam kifelé a célra tartott P90-el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kik azok? – kérdezte vinnyogósan. Esküszöm én ölöm meg, ha
lebuktat minket! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Maradj lent! – rivalltam rá visszanyomva a fejét a fedezékbe. Ha
egy filmben lennénk, őt nyírnák ki először, mert a szabály azt diktálja, hogy
egy hülye nem győzheti le a gonosz nagyhatalmat. Na, jó néha igen, ha kibaszott
mázlisták!<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Heaven, Nova! – ismerős hang csendült fel visszhangot verve a
falakon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Apa! – az arca teljesen fellelkesült. A biztos győzelem
reményében rohant ki. nem bírtam visszafogni, és egyenesen a frontvonal
közepébe csöppent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A golyózápor váratlanul kezdődött szinte minden irányból. Ha
Novában nem lenne meg a túlélés ösztöne, akkor a vére már új színnel fedné be a
poros betont. A földön fekve, a fülét befogva jajveszékelt. Én jobbnak láttam,
ha meg sem mozdulok, és nem fedem fel a rejtekhelyemet. Úgy gondolom épp eleget
tettem már, és itt az ideje megfújni a csendes pihenő fanfárját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Azt hiszem sikerült megint elájulnom, mert hosszú képszakadás
történt. Melegség, az út zakatolása, és kellemes parfüm illat vett körbe.
Kinyitottam a szememet, és legnagyobb meglepetésemre az őrangyalom óvó
karjaiban feküdtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mit keresel te itt? – kérdeztem kiszáradt torokkal erőtlenül
suttogva. A gyönyörű kék szempár egyenesen engem nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Jöttelek megmenteni – mosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Kösz, Batman – kifújtam az eddig bent tartott levegőt.
Kényelmesen elfészkelődtem, és visszaaludtam. Most, hogy itt van mellettem, már
semmi baj nem történhet, igaz? <o:p></o:p></span></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-12967411813081822562015-12-28T07:56:00.001-08:002015-12-28T07:56:15.230-08:0015. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">A rész +18-as jelenetet, és néhol durva beszédet tartalmaz! Olvasása, csak saját felelősségre! ;) </span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Gondoltam
megérdemel egy kis kényeztetést a sok aggódás miatt, amin keresztül ment az
utóbbi időkben. Benyúltam a pólója alája, és cirógatni kezdtem a mellkasát. Az
ujjaimmal apró köröket írtam le, hosszasan eljátszadoztam az apró szőrcsíkkal,
ami a mennyek birodalma alá vezetett. Kinyitotta a szemét, és felém fordult.
Édesen mosolygott jelezve, hogy nincs ellenére a dolog. Hamar fölé kerekedtem,
majd elővarázsoltam a mélyből a szex istennőmet, és vadul, szenvedélyesen
megcsókoltam. A nyelvünk hamar rákapcsolódott a másikéra, megalapozva a közelgő
erotikus élmények alapjait. Kibújtatott a pólómból, és magához rántva rácuppant
a nyakamra. A kezemmel egyre erősebben martam, masszíroztam a bőrét. A
körmeimmel végig szántottam a hátát, aminek a nyoma feltételezhetőleg a
későbbiekben, vékony csíkokként fognak virítani rajta. Bekapta a bal bimbómat,
én pedig halkan nyögdécseltem. Visszahanyatlottunk, és gyorsan megszabadultunk
az intim tájékainkat jelenleg feleslegesen fedő alsóneműktől. Feszülésig tárva
a combjaimat vártam, hogy végre belém hatoljon. Tovább csigázva a
szenvedélyeket mászott be a forrón lüktető alfelemhez, majd a nyelvével gyors
tempót diktálva kényeztette a gyönyörforrásomat. Az ajak piercingje gyakran
hozzám ért, a fém érintése érdekesen hatott rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gumi –
pihegve, levegőért kapkodva szólaltam meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugi,
Pindurka nem felejtettem el! – benyúlt az éjjeli szekrénye felső fiókjába.
Aranyszínű Durex óvszert nyomott a kezembe. – Feltudod, húzni? Csináltál már
ilyet korábban? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen –
bólintottam. Tizenhat múltam, mikor az akkori legjobb haverommal túlestünk a
szexualitás kezdetei kurzuson. Eric rettentő ügyetlen volt, akárcsak én, de azt
szokták mondani a második mindig jobb, és ez pontosan így igaz. Gyakorlott
kézzel kibontottam a csomagolást, majd lassan görgetve nehogy véletlenül
kiszakítsam, felhúztam a nemesebbik testrészére. – Készen állsz? – hülye
kérdés, hiszen az égnek meredő hímvesszője már válaszolt helyette is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És te? –
meg sem várva a feleletemet, ismét a számnak esett. A jobb kezével óvatosan
bevezette a farkát a nedvtől már tocsogó puncimba. A lábaimat a dereka köré
kulcsoltam, ő pedig egyetlen erősebb lökéssel már bennem is volt tövig. – Hogy
szereted? Legyek gyengéd, vagy pornó színészeket megszégyenítő vadállat? –
nézett a szemembe a gyönyörűségen kék szemeivel. A fekete tincsei az arcába
hullottak, és én ismételten nem hittem el, hogy mekkora szerencsém van vele
kapcsolatban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak add
önmagad! – mosolyodtam el. Tökéletesen ráérzett a ritmusra, amivel sikerült még
inkább fokoznia az amúgy is felhevült libidómat. Próbáltam nem észveszejtően
sikongatni az extázistól, és elkerülni, hogy ne hallja az egész ház, hogy éppen
az élvezés határán lebegek. A nyögdécseléséből, meg a szapora légvételeiből
leszűrtem, hogy ő sem járhat messze. Csókkal tapasztotta be az ajkamat, mielőtt
bekopogtattam volna az isteni orgazmus díszes ajtaján. – Bassza meg, ez kurvára
tetszett! – nagy nehezen zihálva formáltam a szavakat. Szétvetett végtagokkal
terültem el, a puncim mlüktetett az előbbi aktustól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ennek
örülök – vigyorgott. Utánam alig pár másodperccel később, sikerült neki is
elérnie a gyönyört kiváltó mámort. Lehúzta a gumit, és az ágya melletti
szemetesbe hajította. Az inhalálómért nyúltam, és kétszer befújtam a biztonság
kedvéért. Felvette a bokszerét, nekem meg odadobta a pólómat és a bugyimat.
Rágyújtott, majd visszabújt mellém. A karjával átölelt, én meg a mellkasára
hajtottam a fejem. – Mikor vesztetted el a szüzességedet? – kérdezte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tudod,
mi jutott eszembe? – tértem ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na? –
megkínált, így én is füstöltem. – Van az a szám<i>: „ Sometimes, something beautiful happens in this world… You don’t
know how to express yourself… So just gotta sing…” – </i>zendítettem rá. <o:p></o:p></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<i>- „I just had sex, and it feel so good… A
woman let me put my penis </i><i><span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">I just had sex and</span></i><i><span style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 13.5pt;"> </span></i><i><span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">I'llnever go back to the
not-having-sex ways of the past</span></i><span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"> – tiszta tüdőből ő is
énekelni kezdte Akon és a The Lonely Island közös számát. Iszonyú idióta az a
két srác, és ez a dal nagyon ott van, ha kellőképpen viszonyulsz a paródiához.
– Milyen bolond vagy, Pindurka! – nevetett. A hülyeségben, az a legjobb, hogy ha partnerre
lelsz benne, akkor a forrás elapadhatatlan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Te is énekeltél, szóval… - böktem meg vigyorogva. – Ericnek
hívták – tértem vissza a kérdéséhez ismét komolyra véve a figurát. – Két éve
történt. A legjobb haverom volt, de ő másként tekintett rám, így mivel
mindketten túl akartunk esni rajta, egy nála töltött este után megtörtént.
Kezdeményezett, megbeszéltük, lenyomtunk két menetet, és ennyi. Soha többet nem
tudtam úgy ránézni a történteket követően, megváltozott bennem valami –
megvontam a vállam. Eric totálisan belém zúgott, és naponta zaklatott az
SMS-eivel, a házunkhoz járkált, míg nem össze nem jöttem Zacharyvel, aki végleg
leállította. Igen, ezek után valahogy nem igazán hittem többé a fiú-lány
barátságokban. Esetleg, ha akkor utat engedek az érzelmeimnek, és adok neki egy
esélyt… de nem akartam, ergo rövidre zártam a „kapcsolatunkat”. Bunkó, húzás
volt tőlem, de akkor így éreztem helyesnek. – Nálad, mi a helyzet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Oh, ez hatalmas sztori – fülig ért a szája a puszta
felidézésétől. – 15 múltam, mikor megismertem a lányt, ő 19. Hazudtam neki a
koromról, és hozzá adtam plusz három évet. Mindig olyanokkal jött, hogy miért
nem veszek magamnak cigit, vagy sört, én meg állandóan letereltem. Hat hónap
múlva végre felvilágosítottam, mire rögtön dobott – nem tűnt szomorúnak, szóval
mára már csak szép emlék maradt a számára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Kopogtak, majd benyitott Ashley. Úgy fest csak félig sikerült
elsajátítania az illemszabályokat, de legalább tanult valamit. Bár azt hiszem,
nincs sok remény, hogy valaha is megváltozzon. Egyszerűen rá kell vennem a
barátomat, hogy szereltessünk zárat az ajtóra, az ilyen esetek elkerülése
végett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, haver szerintem be kéne vennünk ezt a számot a repertoárba.
Kicsit megrockosítjuk, némi dobszóló, és a közönség imádni fogja – nehezen
fogta vissza a röhögését. Megfogtam a legközelebbi párnát, és hozzá vágtam, ő
meg ügyesen kitért előle. – Nem csak törpe vagy, hanem borzalmas célzó is –
vihogott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A faszért kellett bemozdulnod? – beintettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ég a ház? Megszökött a macska? Élet-halál forog kockán? – nézett
rá dühösen Andy. – Vagy mi a szarért jöttél megint? <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- A srácok várnak a
Toniqueban. Meg kell ünnepelnünk, hogy negyedszázados lettél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Születésnapod van? – kerekedett ki a szemem. Oh, a francba! Nem
vettem neki ajándékot, meg kellet volna lepnem valamivel! Bár, azt se tudtam,
hogy most ünnepli, szóval ez talán mentségül szolgál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Aham – bólintott. – Utálom a Toniquet! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ott a legolcsóbb a pia, plusz a felszolgáló csajok irtó dögösek…
- megnyalta a száját a puszta gondolattól is. – A múltkor, akit ott szedtem
fel…<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Köszönjük, de nem kérünk Ashley Purdy: Megbasztam című
regényéből részleteket – Andy kibújt a takaró alól. – Mellesleg lemerném
fogadni, hogy Nova is ott lesz, mivel tavaly is odahívtatok meg. Semmi kedvem
megint találkozni vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ne aggódj, majd letereljük! – kacsintott. – Van 20 percetek
elkészülni, mivel indul a buli vonat – totálisan túlpörgött, pedig a mai nap
nem róla szól. – Sihuhuúúú – meghúzta a képzeletbeli kallantyút. No, komment! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Hál isten, pakoltam a bőröndömbe szexisebb ruhákat is. Egészen világos
koptatott farmer, ejtett vállú csillogós ezüst szálakkal szőtt lila pulóver,
fekete top, a fülemben hatalmas karikák, fekete tűsarkú bokacsizma.
Megfésülködtem, dobtam fel némi sminket, és kész is. Andy halálfejes fehér
pulóvert, bőrdzsekit, motoros csizmát húzott. Ismételten a padlóról kellett
felvakarnom az állam, és erős késztetést éreztem, hogy ne essek neki ebben a
szent minutumban. Jó, rendben elismerem, ami a szexuális vágyaimat illeti, a
nimfomániás szó tökéletesen leírja a meghatározást. Hatalmas sóhajt
eresztettem, és elhessegettem a gondolatot. Helyette az utolsó születésnapom jutott
az eszembe. Anya azt akarta, hogy a tizennyolcadik különleges legyen, így
titokban meghívta az összes barátomat a házunkba. Tortát rendelt nekem, és
mindent elrendezett, majd lelépett. Este elvitt a kedvenc éttermünkbe, én pedig
egy szál hófehér liliommal leptem meg (a kedvenc virágja volt), mint minden
évben, hiszen nem csak engem ünneplünk ilyenkor. Soha többet nem láthatom őt,
vagy ehetek a félre sikerült néhol megégett vaníliás palacsintájából. Nem, nem
szabad most ilyeneken agyalnom! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Mi az? Valami baj van? Olyan szomorúnak tűnsz – bökte meg a
vállam, kiszakítva ezzel az emlékek áradatából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ja, semmi – kényszeredetten elmosolyodtam, hogy meggyőzzem. Nem
fogom elrontani a hangulatát, szóval elűztem a fellángoló depresszió hullámot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">A Tonique, a Francia negyed szélén található, egy hosszú tömbház
közepébe beágyazva. A berendezésében semmi extra nincs, viszont az ital
választékok sora rettentő hosszú. A faltól falig érő bárpult fölé írták ki az
összes ital nevét krétával, a fekete táblára. Előre eldöntöttem, hogy a
múltkoriból tanulva mellőzöm az összes alkohol tartalmú italt, vagy nagyon
minimálisra csökkentem a mennyiséget. Pláne nem szállok be Ashley „ki bír
többet inni” játékába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Andynek igaza volt, ugyanis Nova valóban felbukkant, az oldalán
egy hasonló tini ribanccal. Rendesen kicsípték magukat, és mindketten
szabályosan ragyogtak, mikor beléptünk a kocsmába. Az arcomról azonnal
lehervadt a mosoly, akárcsak a barátoméról. Próbáltuk nagy ívben kikerülni
őket, de ismeritek a nővéremet, milyen lerázhatatlan. Rögtön Andy nyakába
borult, majd hatalmas cuppanósat nyomott le neki, és színes papírba csomagolt
dobozkát nyújtott át. Rettentően viszketett a tenyerem arra, hogy lecsapjam,
mint egy illetéktelenül behatoló idegesítő legyet, aki idegesítően zümmög a
füled mellett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Rendes vagy, hogy eljöttél – a pasim igyekezett kedvesen
viszonyulni hozzá. – Köszönöm az ajándékot – eldugta a zsebébe, és ki sem
bontotta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Beköszöntél, szóval, viszlát, testvérkém – öleltem át Andyt,
szándékosan felkavarva a kedélyeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Ő lenne Heaven az ikred? – szólalt meg a szőkére mellírózott
hajú lány. Kb. velünk egy magas, a sminkje művészien elkészítve, a cipőjén kis
milliónyi strasszkő, a topja pont takarta a köldökét, a szeme szürkés színben
játszott. A napbarnítottságát a tél ellenére is fent tartotta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igen – feleltem helyette. – És te ki a faszom vagy? – nem tehetek
róla, de azonnal előtört a bunkó énem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Michelle – nyújtott kezet udvariasan. Gyorsan leejtette, mikor
nem viszonoztam a gesztust. – Elloptad a pasiját – az arckifejezése teljesen
megváltozott. A méreg pillanatok alatt átvette felette a hatalmat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, seggfej! Gyere már, hagyd a csajokat bájcsevegni! – az egyik
hátsó bokszból CC kiabált előre. Úgy festett az üres poharak számából, hogy ők
már a megérkezésünk előtt megalapozták a hangulatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Megleszel? – kérdezte tőlem Andy. Felvont szemöldökkel vizslatta
a két némbert. Szerintem titkon legszívesebben lecsapná mindkettőjüket, de
úriember nem üt meg lányokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Persze – felpipiskedtem, és szájon csókoltam. Természetesen, ezt
is szándékosan csináltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szuper! – elsétált a már messziről is zajos banda irányába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fogalmam sincs Nova, mit hazudozott neked – sóhajtottam. Először
a józan eszére kell hatnom, ha az nem működik, akkor jöhet a bekeményítés. – Én
meg Andy, azután jöttünk össze, hogy ők szakítottak. Igaz, gonosz ribanc
vagyok, de arra nem vetemednék, hogy lenyúljam más tulajdonát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Tudod nagyon jól, hogy még mindig érte dobog a szívem, és ez
kölcsönös – csatlakozott be újult erővel. Kezdtem sejteni, mire megy ki a kis
színjátéka. – Elvetted tőlem! – megint azt a fülsértő oktávot ütötte meg,
amitől a kisagyadban érzed a dobhártyád lüktetését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Látom, nővérkém, nem volt elég a múltkori – megropogtattam az
ujjaimat. Ösztönösen a barátnője háta mögé hátrált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Szóval te voltál – úgy fest benne több a spiritusz, mint a
beszari Novácskába. Talán adok neki egy hatalmas piros pacsit, már ha
megérdemli. Fenyegetőleg lépett előre, és azt hitte, majd beijedek, de óriásit
kell csalódnia!<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Igen, és újra megteszem, ha tovább folytatja! – tartottam a
szemkontaktust. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Váratlanul Ashley robogott be a színre, amin kicsit meglepődtem.
Lehet a levegőben pattogó feszültség szikrák hívták fel a figyelmét? A BVB
teljesen lefoglalta Andyt, aki épp a születésnapi cupcakekről fújta el a
gyertyát. Kezdtem egyre inkább begurulni, ami annyit jelent, hogy ha tovább
folytatódik a dolog, ki fog törni a cica háború. Ha az igazam be
bizonyosításához az kell, hogy kitépkedjem a libuska műhaját, akkor megteszem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Hé, csajok miért nem csatlakoztok hozzánk? – a lehelete az olcsó
sör szagától bűzlött. Alig értünk ide, de ő máris felöntött a garatra. –
Kivételesen téged is szívesen látunk – nézett szánalmasan Novára. Korábban már
hallottam miként nyilvánul meg róla, ergo most sem döbbentem meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Fizetitek a piát? – csillant fel Michelle szeme. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Simán – bólogatott, mint az a kiskutya a kocsi hátsó ülésén. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Még nincs vége, megfizetsz, mindenért! – durván meglökte a vállam
a ribanc, mikor elhaladt mellettem. A szavait úgy intézte, hogy csak én
halljam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Neked lesz véged, ha még egyszer hozzám mersz érni! – erősen megragadtam
a karját. –Megértetted? – uralkodtam magamon, de nem hagyhatom megjegyzés
nélkül a dolgot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Nem félek tőled! – ejha, milyen bátor aprócska oroszlán. A
harcias tűz ott égett a szürke szemében. Csak nem, ellenfélre találtam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">- Pedig, jobban tennéd – elengedtem. A lendülettől hajszál híján
hanyatt vágódott, amit cseppet sem bántam.</span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;">Befurakodtunk a fiúk közé, és még mielőtt a nővérem beelőzne,
gyorsan Andy mellé dúrodtam. Átölelte a vállamat, majd megkínált sütivel. Nem
reggeliztem, a cukor meg telíti a gyomrot, legalábbis bizonyos ideig. Tartottam
magam a korábbi ígéretemhez, és csak alkoholmentes koktélokat rendeltem. Ashley
persze hevesen tiltakozott, de Andy fejbe kólintotta, szóval visszavett az
erősködésből. Michelle egész végig gyilkos pillantásokat küldött felém, viszont
cseppet sem hatott meg. Nova pedig, továbbra is igyekezett a barátom közelébe
férkőzni, ám Jinxx folyamatosan elterelő hadműveleteket dolgozott ki, amiért
rettentő hálás vagyok.</span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 12pt;">A sok elfogyasztott koktél viszonylag hamar megtette a hatását,
így felkerestem a női mosdót. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy
borzasztóan balszerencsés vagyok, ami a nyilvános illemhelyeket illeti. A
legutóbb Jinxx támadott le, most pedig egy idegen alak várakozott rám. Először
nem tűnt gyanúsnak, útba igazítást kért tőlem. Elfordultam, és a következő
másodpercben szúró fájdalom nyilallt belém. A sötétség elborította az agyamat,
és hiába kiabáltam segítségért, egyetlen hang nem jött ki a torkomon. Az
álmomra emlékeztetett…</span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="verse" style="line-height: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 12pt;"><b><u>Az epizódban elhangzott zene linkje:</u></b></span></div>
<div class="verse" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Calibri, sans-serif;"><span style="font-size: 14.6667px; line-height: 16px;">https://www.youtube.com/watch?v=D8lZxb-cgss</span></span></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-49391794605499643842015-12-21T09:37:00.000-08:002015-12-21T09:39:49.862-08:0014. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Emlékeztető!
Soha, de soha többet ne szállj be Ashleyvel „a ki bír többet inni” játékba. A
csávónak a mája, valami hihetetlen sebességgel dolgozza fel az alkoholt,
egyfajta szivacsként funkcionálva. Sejtettem, hogy rá fogok baszni, de
pofázhatott hozzám a másik két srác, én tökös csaj akartam lenni. A hülyeségemnek
köszönhetően végig hánytam a fél éjszakát, és sajnáltam Amyt, hogy a finom
vacsorája alászállt a bűzös okádékom kíséretében. Andy rakott be az ágyba
miután rávett némi frissítő zuhanyra. A fejem a párna közelségére azonnal
reagált, és lehanyatlott. Remélem, a pasim tudott tőlem aludni, mivel
feltételezhetően, végig horkoltam a mély kómaszerű órákat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jó
reggelt, Napsugaram! – Andy hangja úszott be a távolból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hagyj,
meghaltam! – morogtam, átfordulva a másik oldalamra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Két
választásod van: egy, felkelsz magadtól – lehúztam a fejemről a takarót, és őt
néztem. Istenem, milyen helyes! Az ujján mutatta a számot. – kettő: én,
rángatlak ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz a
kedvességet, de a harmadik opció jobban tetszik, alszok még kicsit–
elmosolyodtam, és visszagömbölyödtem magzatpózba. Éreztem, hogy mellém fekszik,
majd lerántja rólam a takarót. – Gonosz vagy! – felültem, és durcásan
beintettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kimásztam
a konyhába. Édes húzás tőle, hogy kikészített két szem aszpirint a kávé mellé. Ashleytől
üzenet fogadott a hűtőre ragasztva: „Pindurka, bocs a tegnapiért. Mellesleg
Jinxx-szel leléptünk a barátnőjéhez. Puszika, a kedvenc seggfejetek.” Remek!
Csak, nem végre kettesben lehetünk? Oké, per pillanat nagyobb gondom is van
ennél, ugyanis a fejem széthasadással fenyeget. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
rémlik a tegnap estével kapcsolatban? – ült le velem szemben az asztalhoz.
Rágyújtott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fasza
csaj akartam lenni, és bebizonyítani, hogy bírom a piát. Közben meg kurvára
nem, és mindet kirókáztam. Na, innentől némileg homályosak a dolgok… - haboztam. A
halántékomat dörzsölgettem remélve, hogy ezzel sikerül előhívnom az
eseményeket. – lefektettél az ágyba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nos,
Pindurka nem csak te ittál túl sokat… - sóhajtott. – Rád másztam, és szó
szerint letepertelek, ami ellen cseppet sem ellenkeztél. Csúnya kimondani, de
kihasználtam az alkalmat, majd megdugtalak. Megértem, ha most lelépsz, mert igazi
fasz voltam, és nem akarom, hogy így ítélj meg… - őszinte megbánás tükröződött
a gyönyörű kék szemeiben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Használtál gumit? – kérdeztem fapofával. Nem akartam bunkónak tűnni, de nagyon
úgy csapódott le. Az agyam hátsó traktusából kezdett néhány kép elő, elő
bukkanni. Valóban ő kezdeményezett, és én ribancként éltem a lehetőséggel. Hogy
is szokták mondani? Kettőn áll a vásár! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs – tárta szét a karját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A kurva
életbe, Andy! – káromkodtam. Na, most verte ki nálam a biztosítékot. – Nem
szeretnék, 18 évesen a Tini Mamik Klubjához csatlakozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remélem,
rád fog hasonlítani – viccelődött mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bassza
meg! – elvettem egy újabb szálat a dobozából. Kissé remegő kezekkel tartottam
az öngyújtó lángjához. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugodj
meg, nincs semmi baj – megfogta a karomat. – Ha szeretnéd, a biztonság kedvéért
vehetünk esemény utáni tablettát a gyógyszertárban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Úgy
hallottam, hogy nem nyújt teljes biztonságot, és 26% esély marad arra, hogy nem
működik. Tudod, mit? Inkább várok pár napot vagy hetet, és idővel elválik, hogy
megfogant-e bennem egy új élet e vagy sem – gyors elhatározásra jutottam.
Természetesen megrémített a kisbaba puszta gondolata is, hiszen még saját
magamban sem bízhatok, pláne nem, hogy felelősséggel tartozzak valaki más iránt.
Igaz, anya is a tinédzser korának utolsó éveiben hordott ki minket, de én nem ő
vagyok, nem tudnám végig csinálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben,
a te tested, a te döntésed – bólintott. Kicsit meglepődtem, hogy nem erősködött
jobban, mert még ha nekem nem is, de neki lassan itt az ideje, hogy belépjen a
büszke szülők táborába. Na, többek között, itt is érvényesül a korkülönbség
dilemmája. Egyelőre lezártnak tekintem a témát, és a későbbiekben, majd ráérünk
még ezen töprengeni, ha bekövetkezne a baj. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Visszafekhetek? Nem vagyok túl jól… - a rosszullét váratlanul fogott el. Úgy
éreztem az egész világ forog körülöttem. Rögtön mellettem termett, és a kezét a
homlokomra rakta. – Szerinted a másnaposságom következménye lehet? – az eszembe
sem jutott, hogy esetleg megbetegedhettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Dőlj le
egy kicsit, szeretném, ha megmérnénk a lázad – átváltott az aggódó őrangyal
szerepébe. Betámogatott a szobába, és jó alaposan betakargatott. – Nincs hányingered?
– megráztam a fejem. Leült mellém, és hőmérőt dugott a nyelvem alá. – 37.2 az
nem vészes. Pihenj egy kicsit, addig hozok valami kaját a boltból, rendben? –
ismét bólintottam. – Később, ha jobban vagy megnézhetnénk a karácsonyi
felvonulást az Earhart sétányon. Mit szólsz hozzá?- kisimította a hajamat az
arcomból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remekül
hangzik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Nemsokára jövök – megpuszilt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Nem
akartam, de akaratlanul is elnyomott az álom. A cirógatására ébredtem lövésem
sincs hány órakor. Felültem, és hatalmasat nyújtóztam. A fáradság elmúlt, de
úgy éreztem, mintha egy elefánt ülne a mellkasomon. Úgy döntöttem a háttérbe
szorítom az egészségem (oké, elismerem hatalmas faszság, de nem szerettem
volna, hogy tönkre tegye a boldogságát. Most az egyszer nem lehetek önző!), és
hazudtam, mikor megkérdezte javult-e a helyzet. Felöltöztem, és tudtam nem a
legjobb ötlet feltételezhetően betegen kimozdulni a lakásból, viszont per
pillanat nem érdekeltek az aggodalmaim. (Igen, sejtettem, hogy a másnaposságnak
már messziről semmi köze az egészhez.) „Megreggeliztem” valamivel később, és
neki vágtunk a gyönyörű hóborította városnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Los
Angelesben is hatalmas hangsúlyt fektetnek az ünnepekre, de New Orleans
fényévekkel felülmúlja. Három teljes utcát zártak le a rendőrök segítségével,
hogy biztosítsák a rendezvény akadálytalan működését. Óriási tömeg gyűlt össze,
és szinte a család összes tagja képviseltette magát a legkisebbektől a
legnagyobbakig. Azok, akik nem szándékoztak szardíniákként összepréselődni, a
meleg lakások nyújtotta biztonságot választották, derékig kilógva az
ablakokból. El kellett ismernem, hogy a szervezők munkája meghozta a
gyümölcsét. A résztvevő színészek vagy éppen beöltözésre vágyó személyek
szemkápráztatóan díszes jelmezekben vonultak fel. Akadtak vicces figurák, mese
szereplők, híres színészek, angyalok, ördögök, krampuszok, manók és vagy száz
különféle Mikulás. A guruló színpadokat külön dicséret illette annyira
aprólékosan lettek elkészítve. A kedvencemnek a hó gömbökkel tele zsúfolt
kompozíciót szavaztam, aminek a középpontjában gyerek kórus énekelte a Jingle
Bellst. Érdekes, pöppet giccses, de nekem valamiért elnyerte a tetszésemet. Andy persze lehurrogott, viszont nem
tántoríthatott el (mellesleg neki a rock&roll angyalok összeállítás jött
be). <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
menjünk haza? Úgy fest nem mondtál igazat, és rohadtul aggaszt a szinte
folyamatos köhögésed – hosszú percek óta rohamszerűen tört fel belőlem.
Próbáltam nem figyelni rá, de egyre nehezebben sikerült elterelni a figyelmem a
szorításról, és a sípoló tüdőmről. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- El fog
múlni – legyintettem, mikor végre elég levegőhöz jutottam, hogy sikerüljön
szavakat formálnom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, halálra rémisztesz… - látszott rajta mennyire félt engem, és rájöttem
mekkora baromságot követtem el, mivel tapasztaltam párszor mennyire képes
aggódni értem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Sajnálom
– az egész testemben megremegtem a következő hullámtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt,
hogy idiótaként viselkedtél? – lesütött szemekkel néztem fel rá, majd
bólintottam. – Fasza! Irány a kórház! – mindenféle tiltakozásom ellenére durván
lökdösődve kitört a tömegből, és betaszigált a kocsiba. Elővettem az inhalálót,
de nem sokat segített. Sikerült arra ösztönöznöm, hogy padlóig nyomja a pedált
azzal fenyegetve minket, hogy bármelyik másodpercben egy korlátnak ütközünk, a
csúszós utakon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy,
nem kell kinyíratni magunkat csak, mert rohamom van – elfehéredett ujjakkal
kapaszkodtam az ülésbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
akarlak elveszíteni, érted? – kétségbeesettnek tűnt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
fogsz, megígérem, sem most, sem később – megsimogattam az arcát. Elfojtottam a
köhögést, és tiszta erőmmel harcoltam a sötétség ellen. Érte megéri, hogy ne
adjam fel! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Szerencsémre
sürgősségi ellátást kaptam, és persze az is közre játszott, hogy Andy kiverte a
balhét, mikor kb. az ötödik orvos haladt el mellettem anélkül, hogy segítene rajtam.
Néhány vizsgálatot követően kiderült, a hideg és az itteni klíma túlságosan
megviselte a tüdőmet. Lényegében semmi komoly, csak rengeteget kell pihennem.
Felírtak pár erősebb gyógyszert, és az orromban levő csövön keresztül tiszta
oxigént pumpáltak belém. Pár óra múlva haza engedtek, és mivel rettentően
kimerültem, szinte azonnal elaludtam az ágyában. Mellém bújt, és úgy ölelt,
mintha egy aprócska törékeny madárka lennék, aki a megfelelő gondoskodás nélkül,
örökre elveszne a kegyetlen nagy világunkban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Fel sem
ébredtem másnap reggelig. Egy szál bugyiban, és pólóban másztam ki a konyhába.
A pasim Ashleyvel beszélgetett hevesen gesztikulálva. Oh, a francba el is
felejtettem, hogy ő is itt lakik. Természetesen nem kerülhette el a tekintetét
a szegényes öltözékem, és alaposan végig gusztált. Gyorsan vöröslő fejjel siettem
vissza, felkapni egy sortot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Cuki
pingvinek – jegyezte meg az a seggfej, mikor visszatértem. – A hat éves
unokahúgom irigykedve könyörögné le rólad – röhögött, mire Andy vállba bokszolta.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Neked,
nem a gépen kellene lenned? – elengedtem a fülem mellett a megjegyzését. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Felhívtak a szüleim, és azt mondták, hogy inkább maradjak itthon, és később,
majd meglátogatom őket – újabb falatot kapott be az evőpálcikával a kínai kajás
dobozból. – Szóval hova megyünk ma? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurkának szigorú pihenést írtak elő, ergo sehova – felelte Andy szigorúan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jobban
vagyok – próbálkoztam. A mellkasom fájt egy picit, de ez csak a tegnapi
utóhatása. – és szeretnék kimozdulni – kávét töltöttem, majd leültem mellé.
Bevetettem az ellenállhatatlan boci szemeket, amiktől még a szőrős szívűek is
elolvadnak. – Légy szíves… - szándékosan elnyújtottam, hogy még hatásosabbá
váljon a könyörgésem. Kis cica módjára hozzá dörgölőztem. – Ígérem, szólok, ha
nem érzem jól magam, és te hős Batmanként megmenthetsz – némi szempilla
rebegtetés nem árthat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Baszd
meg! Előző nap még alig kaptál levegőt, és ha nem érünk be időben a kórházba,
ma nem lehetnél mellettem – mérgesen az asztalra csapott, amitől
összerezzentem. Pont az ellenkező hatás értem el. Ismételten feldühítettem.
Pocsék barátnő vagyok! - Vedd komolyan,
amit az orvosok mondtak, és maradj ágyban a kurva életbe! – megijesztett a
viselkedésével, holott jogosan gurult be rám. Néhány órával ezelőtt még halál
közeli állapotban voltam, most meg úgy csinálok, mintha nem történt volna,
semmi különös. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy… -
éreztem, hogy elszorul a torkom, és a könnyek marták a szemem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
haragudj! – rögtön észrevette, hogy a heves reakciója a szívemig hatolt.
Átölelt, és magához húzott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
babaképűnek igaza van! – szólt közbe Ashley. – Az egészséged mindennél fontosabb,
és nem szarhatsz rá nagy ívben! – a felállás kettő az egy ellen, erőfölénybe
kerültek. El kell ismernem a veszteségemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Később?
– azért nem adom fel teljesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Talán,
ha megbizonyosodom róla, hogy minden rendben – egyezett bele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A reggeli
után bevettem a felírt gyógyszereket, amik ismét álmossá tettek, szóval
ledőltem egy picit. Ismét ott álltam abban a temetőben, de a barátom helyett
most én feküdtem az üveg koporsóban. Számomra ismerős, és ismeretlen emberek
lehajtott fejjel gyászoltak, a frissen kiásott gödör körül. Láttam anyut a
sírástól feldagadt szemekkel, Andy vállán zokogva. Ott feküdtem, érzékeltem
mindent, de képtelen voltam megszólalni, vagy bármit is jelezni a külvilág
felé. Iszonyúan féltem, körül zárt a sötétség, és hiába ordibáltam, senki nem
hallotta, csak a fejemben játszódtak vissza a sikolyaim. Rettentően féltem, és
tudtam most az egyszer, nem sietnek a megmentésemre. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
– a messzi távolból érzékeltem a hangját. Próbáltam kijönni a fény felé, de
húzott magával lefelé, és nem akart elereszteni. – Ébredj! – a rázogatása
túlságosan élethűnek tűnt, közben meg, még sem. Az álom és a valóság határán
lebegtem. – Itt vagyok, kicsim, hallasz? – egyre kétségbeesettebbé vált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy? –
a szemem hirtelen pattant ki. Sípolt a tüdőm, a pólóm úszott az izzadságtól, a
hideg kegyetlenül marta a testemet. Rémülten kapkodtam körbe a tekintetemet, és
hosszú másodpercekig nem bírtam beazonosítani hol is vagyok pontosan. – Anya
hol van? – néztem rá szomorúan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsim,
ő már nincs velünk – kedvesen végig simított az arcomon. – Oh, a faszba! –
káromkodott. – Tűzforró vagy! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
igaz, láttam őt… - kezdtem elbizonytalanodni. – Anya! – kiabáltam tiszta erőmből.
Nem érkezett válasz, ezért ledobva a takarómat szabályosan kiugrottam az
ágyból. Szédültem, a látásom elhomályosult, de legbelül már tudtam, hogy Andy igazat
mondott. Az emlékek villámgyorsasággal törtek be az elmémbe. Az utolsó reggel, mikor
elbúcsúztunk, a teste a kloroform bűzös halottasházban. Az agyam egy része
érezte, hogy valami nincs rendben, de a másik továbbra is kétkedett benne.
Emlékszem kis koromban mindig csokis palacsintával vidított fel, ha rossz
kedvem volt, és soha nem felejtette el a számomra fontos dolgokat. Ha az
Oroszlánkirályt akartam hatszáz ezredjére is végig ülni, ő ott ült mellettem és
vigasztalt minden egyes alkalommal, mikor sírva fakadtam Mufasa halálán. Istenem,
annyira hiányzik… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsim,
meg kell nyugodnod, nem szeretném, ha egy újabb rohamba hajszolnád magad –
megfogta a karomat, és a szemembe nézett. – Mérjük meg a lázad, rendben? – a
hátamat cirógatta. A mellkasába fúrtam az arcomat, majd utat engedtem a
könnyeimnek. – Nincs semmi baj, én itt vagyok – levegőért kapkodtam. Próbáltam
nem pánikolni, mert az csak ront a helyzeten, de higgyétek el nem könnyű. A
fejemben továbbra is kavarogtak a gondolatok, és még mindig küszködtem a
realitás érzékemmel. Felkapott, mintha csak pehelysúlyú lennék. Visszavitt az
ágyba, majd lázmérőt dugott a számba. Rettentően fáztam a vastag takaró
ellenére is, és a térdemet átölelve igyekeztem a maradék levegőmet is
szabályozni, hogy ne ájuljak el az oxigén hiánytól. – 38, 5 – vette ki pár perc
múlva. Felkelt, majd egy fehér pirula, némi víz és az inhalálom kíséretében
tért vissza. – Nincs gyógyszer allergiád, igaz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
tudok róla – válaszoltam remegve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szuper!
– belém diktálta a pirulát, és néhány kortyot, hogy lecsússzon. A spray pár
fújás után segített ellazítani a hörgőcskéimet. Megvárta, míg újra rendesen
kapok levegőt, miközben végig kedvesen, megnyugtatóan beszélt hozzám. Bebújt
mellém, majd szorosan átölelt, mintha csak az életem, múlna rajta, ami részben
igaz. – Én, mindig itt leszek neked, ezt soha ne felejtsd el! – megpuszilta a
homlokomat. Szép lassan ismét engedtem a sötétségnek, habár kicsit féltem
lehunyni a szememet. Legbelül tudtam, hogy ha Andyn múlna, soha nem esne
bántódásom, és sokszor, főleg a nehéz percekben ez a megváltást jelentette a
számomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Fogalmam
sincs, mikor ébredtem fel, de a nap már magasan vakított az égen. Mellettem
szuszogott, ami békével töltötte meg a lelkemet. Szorosan hozzá bújtam, és most
én sugdostam megnyugtató szavakat a fülébe. Hál isten a tegnap estéhez képest
rengeteget javult az állapotom, a fejem is kitisztult. A rémálmok gyakran olyan
helyekre vihetnek téged, ami rohadtul kikészíthet, ha nem vagy elég erős a
túléléshez. Viszont, ha van valaki a túloldalon, aki fogja a kezedet, akkor
sokkal könnyebb a visszatérés, és van esély a gyógyulásra.<o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-23531653757299373372015-12-18T11:51:00.003-08:002015-12-18T11:51:45.515-08:00Új rész<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Sziasztok! </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Tudom, hogy egy ideje nem frissítettem a blogot, de nem felejtettem el. :) Beteg voltam, az időjárás nagyon megviselt, és emellett rengeteg dolgom akadt, amit nem halaszthattam el. Esténként fáradtan zuhantam az ágyamba, és agyaltam egy kicsit a folytatáson, még ha gép közelbe nem is nagyon jutottam. :) Szóval jó hírrel szolgálhatok, mivel már írom a következő részt, és hamarosan közzé is teszem. :D</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"> Viszont, ha itt jártok szeretném, ha támogatnátok egy kommentel, hogy tudjam érdemes-e folytatnom, van-e rá érdeklődő vagy sem (egy sima itt jártam baszd ki is megfelel. XD) Az utóbbi időben a megjegyzések egyre kevesebbek, és ez szinte minden íróban, így bennem is kétségeket szül. Jó-e, amit csinálok, érdemes-e csinálnom, számít valakinek? Egy szóval nagyon hálás lennék, ha egy-két sor erejéig szánnátok rám időt, ha kérhetek ilyet. :) Ha, megteszitek azzal boldog, perceket szereztek nekem, és higgyétek el, ez nagyon fontos, mivel ösztönzésként szolgál a számomra. </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Puszil benneteket, </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Evangeline</span></b></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-30783956338528797182015-12-07T10:30:00.004-08:002015-12-07T10:30:45.026-08:0013. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, azt hiszem, neked kell vezetned – mondta a kocsiban. – Van jogsid,
ugye? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát, az
nincs… - megvakartam az államat. –de anya, párszor átadta nekem a kormányt,
szóval nem fogunk fának hajtani – próbáltam viccesnek beállítani a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Baszd
meg! Ha lemeszelnek a zsaruk, nem is tudom, melyik a jobb az, hogy te papírok
nélkül vezetsz, vagy, hogy engem bemér a szonda – rágyújtott, majd letekerte az
ablakot a füst miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Így is
úgy is börtönbe megyünk, szóval szarni bele! – fő a pozitív gondolkodás. Bár
abban biztos vagyok, hogy belőlem csicska lesz, de ő még szép karriert futhat
be egy apuci oldalán. No, komment!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Hatalmasat fogunk kerülni, de nincs más választásunk – beindította a motort. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Várj,
mielőtt elindulunk, oda szeretném adni az ajándékodat! – bele nyúltam a
táskámba, és kihúztam a kis fekete masnival átkötött dobozt. – Nem egy nagy
szám, viszont remélem, tetszik – átnyújtottam. Kibontotta, és gyermeki mosoly
ült ki az arcára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Imádom!
– sokat agyaltam rajta, mit is válasszak neki. Végül egy ezüst Batman logós
gyújtó mellett döntöttem, amibe bele gravíroztattam a monogramját. – Köszönöm
szépen – megpuszilt. Megnyugodtam, hogy megérte egész héten a Mikulás
manójaként dolgozni. – Remélem, a tied is tetszeni fog! – pici rózsaszín,
fényes zacskó került elő a kabátja belső zsebéből. Hosszú arany lánc, rajta
díszes kulcs medál. – Tudod, ez ilyen jelképes dolog, hogy a szívem kulcsa
nálad található – a nyakában lógott a medál párja, egy lakat. Kivette a kezemből,
és bele illesztette a zárba, ami ki is kipattant. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Soha nem
fogom levenni – segített bekapcsolni a csatot. – Köszönöm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A családja
New Orleans kül, vagy ha úgy jobban tetszik, kertvárosában lakik. Ohioból
költöztek ide, hogy megnyissák az éttermet, amit egy honlapon kínált eladásra
nevetséges összegért, és felújítás költségeinek fejében. A házuk teljesen
átlagos, pont ugyanolyan, mint a velük szemben levő vagy, olyan, ami mellett
naponta százszor is elsétálsz. A dekoráció viszont nagyon édes, Mikulás a
szánján, hóember a tetőn, és a fénysor füzér szinte másodpercenként váltogatta
a színét. Sokkal inkább éreztem már csak kívülről is a szeretet, mint nálunk az
áruházi giccs maszlaggal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Biztos,
nem fogok zavarni? – kérdeztem meg sokadjára. Pofátlanságnak tartottam pont, az
ünnepekkor „betörni” az otthonukba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kb.
ezredjére is, nem, nem zavarsz, plusz felhívtam őket, hogy jössz, szóval nem
mondhatod le, csak úgy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi van,
ha nem kedvelnek? – a cipőm orrával a havat túrtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bolond
vagy, Pindurka – felém fordult és megfogta az arcomat. – Még, ha nem is hiszed
el, de érted mindenki rajong – váratlanul kapott el, majd megpörgetett. – Köztük
én a legjobban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, jó
most az egyszer, talán igazad van… - elmosolyodtam. A nyaka köré fontam a
karomat, és megcsókoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A házuk
belülről is ünnepi díszbe öltözött, a karácsonyfa a sarokban szinte a
mennyezetig ért színes gömbökkel és égősorral tele pakolva. A kandallóban
pattogott a tűz, felette zoknik kiakasztva, dugig tömve apró meglepetésekkel.
Az asztalon gőzölgött az arany barnára sült pulyka, mellé gyömbéres süti, húsos
pite, krumplipüré, kukorica saláta és áfonyaöntet. Gazdagon elkészített lakoma
az éhes gyomornak. Igaz, hogy életemben most járok náluk először, de a szívem
rögtön átmelegedett az egész helytől. A szülei meg nagyon rendesek, és szinte
azonnal családtagként kezeltek. Chris mackós alkatú, jó két méter magas, őszes
rövid hajjal. Régebben egy bandában dobolt, de feladta a dolgot a fia születése
után. Amy apró asszonyság kb. velem egy magas, festett szőke hajú, szemüveges.
Az éttermük főszakácsa, és a szabadidejében a bolha piacokat járja, újabb
kincsek után kutatva. Mindketten hívő katolikusok, ami meglepett, hiszen Andy
nem tűnt olyan típusnak, aki Istenhez imádkozna a megváltásért. A választ hamarosan
meg is kaptam miért, keresztény középiskolába járt, de viszonylag hamar rájött,
hogy a vallás nem áll igazán közel hozzá, így a mai napig ateistának tartja
magát. Kicsit érdekes az ellentét, de ez legyen a legkevesebb, ha megértik a
másikat. Szerencsés srác, hogy ilyen családban nőhetett fel. Nem mellesleg, az
anyukája tündéri nőszemély. Rögtön úgy viselkedett velem, mintha ezer éve
ismernénk egymást, és néhány perc múlva már a családi fotóalbumot mutogatta.
Meg kellett állapítanom, hogy Andy elragadóan, bájos kisbaba volt a hatalmas
kék szemeivel, és alig pár naposan már nagyban mosolygott a világra. Láttam őt
büszke kisiskolásként egyenruhában, lázadó kamaszként emo korszakát élve, de a
hosszú hajával meg a bőrszerkóival, nem tudtam megbarátkozni, ami egy kemény
heavy-metalos benyomását keltette. A harmadik vastag album után szólt közbe
Chris, hogy ő is rajong a képekért, de ha így megy tovább, rövid időn belül az
éhhalál küszöbére kerül. Andy rám kacsintott, és én kedvesen eltoltam az újabb
fotókat, hogy később ráérünk még gyönyörködni bennük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mondd,
csak csillagom neked, hol vannak a szüleid? – kérdezte tőlem Amy mosogatás
közben. Amúgy az étel isteni finom volt, és nem mintha a seggnyalás lenne a
célom, de nem győztem dicsérni a menyei falatokat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Apa, otthon a mostohaanyámmal és a
nővéremmel, anya meg… - nehezen találtam a megfelelő szavakat. - egy jobb
helyen – egészen eddig a pillanatig sikerült megfeledkeznem róla, de a
felidézése emlékeztetett a fájó űrre, amit a szívemben hagyott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, sajnálom,
kincsem – megsimogatta a hátamat. Ösztönösen összerezzentem a szeretetteljes
mozdulattól. – Valami baj, van? – vizslatott aggódó szemekkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem…
csak… - leraktam az eltörölt tányért. – levegőznöm kell egy kicsit – hadartam
el. Szerintem a frászt hoztam rá, de ez nem az ő hibája. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A fogasról
lekapva a kabátomat siettem ki az ajtón. Leültem a hideg hólepte lépcsőre,
átöleltem a térdemet, és hiába próbáltam visszatartani a könnyeimet, nem
sikerült. Tudtam, hogy nehéz lesz nélküle, de azt nem, hogy ennyire. Soha
senkinek nem kívánom azt a fájdalmat, amin keresztül kell mennem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka,
gyere, menjünk be, mert meg fogsz fázni – Andy hangja ütötte meg a fülemet.
Kedvesen szólt hozzám, ahogy mindig szokott, ha látja, hogy a szomorúság kezd
maga alá temetni. Felálltam, és a nyakába borultam. A mellkasába fúrva az
arcomat sírtam tovább, hiszen rajta kívül nincs senki, aki megértene. – Vagy
inkább menjünk hozzám? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Los
Angelesbe akarok menni – szipogtam. – Virágot vinni a sírjára, és… - teljesen
eldugult az orrom, és a tüdőm is egyre jobban szorított. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kitalálunk valamit, rendben? – próbált megnyugtatni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az
anyukád nagyon aranyos, és mond meg neki, hogy sajnálom. Tönkretettem a családi
karácsonyt – akadozva beszéltem, de ennek ellenére sikerült értelmesen
megfogalmaznom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
tettél tönkre semmit – mosolygott, és megsimogatta az arcomat. – Ülj be a
kocsiba, mindjárt jövök én is – bólintottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Borzalmasan
éreztem magam, és hogy eltereljem a gondolataimat bekapcsoltam a rádiót. Hiába
tekergettem az adókat, mindenhol ünnepi zenék szóltak. A Jingle Bells és a Last
Christmas különféle feldolgozásokban csendült fel. A csönd per pillanat rettentően
zavart, szóval ha valami szól a háttérben, az jelenleg a legjobb. Halkan
dudorászva ütögettem a ritmust, és nem törődtem azzal, hogy ha valaki esetleg
erre jár, hülyének nézhet. Andy pár perc múlva tért vissza. A hátsó ülésre
néhány ételhordót, meg két alaposan becsomagolt dobozt pakolt be. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Minden
rendben? - beült és beindította a
motort. A hangulatingadozásaim még engem is kiakasztottak, és csodálkoztam, ő
hogyan képes elviselni a rohamaimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogjuk
rá! – megvontam a vállam, és lehúztam a lábam a műszerfalról. Leporoltam azt a
részt, ahol összekoszolta a cipőm. – Nem énekelsz velem? – néztem rá boci
szemekkel. Az én hangom borzalmas, de az övé kárpótol a fars szólamokért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Dehogynem
– odahajolt, és megpuszilt. Hihetetlen, hogy ez a pasi képes rá, hogy mindig
mosolyt varázsoljon az arcomra, legyen akármilyen szar kedvem is. A klasszikus
dalokból hamar rockosított slágerek születtek, és üvöltve adtuk tudtára
mindenkinek, hogy mennyire jól szórakozunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Duót
kellene alapítanunk – lökte meg a vállam viccesen a liftben. – Hidd el nekem,
vennék a lemezünket! – nevetett tiszta szívéből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja,
képzelem – végre elmúlt a szomorúságom. – főleg, ha engem lehúznak, és te
kerülsz a középpontba. A tini lányok megörülnének érted, és az orgazmusig
sikoltoznák a nevedet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugyan
már Pindurka, ha más nem, legalább a borítón dögösen mutatnál – vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szóval,
azt mondod, szar a hangom? – háborodtam fel jogtalanul, mivel ez az igazság. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsit,
de ne aggódj, ha más nem én imádom! – bele csípett a fenekembe. – Bocs, ezzel
tartóztam a múltkori után! – a manós fotó elkészültére utalt. Mihelyst kinyílt
a lift, már neki is estem. Csikiztem, ahol értem, ő meg alig talált bele a
kulcslyukba. – Rossz emberrel kezdtél ki, édesem! – felkapott, én meg visongva
kapálóztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
menjetek szobára! – Ashley alakja rajzolódott ki előttem, fejjel lefelé. Pár
centire tőle a fasztarisznya Jinxx állt. Mindketten Mikulás sapkát viseltek, és
feltételezhetően tojáslikőrt ittak, rénszarvasos műanyag pohárból. Andy gyorsan
letett, így normál nézetből megállapítottam, hogy rettentő röhejesen festenek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Lelépett
a Télapó titeket, meg itt hagyott, hogy riogassátok szegény gyerekeket? - kérdeztem gúnyosan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, nem szabad, így beszélned, különben kizárnak a Manók Tisztességes
Egyesületéből – vágott vissza Ashley. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Manó? –
nézett rá furcsán Jinxx. Ashley előkapta a mobilját, és sejtettem, hogy az
áruházi képet mutogatja fülig érő szájjal. – Oh, már értem! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
faszt kerestek itt? – szólalt meg Andy. A háta közepére nem kívánta ezt a két
vadbarmot, ez tisztán látszott rajta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jinxx
összeveszett a barátnőjével – sóhajtott. - megint. A repülőjáratokat, meg
lefújták a hóvihar miatt, szóval itt ragadtam – tárta szét a karját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szuper,
akkor mi lépünk le! – fogta meg a kezem Andy és húzott az ajtó felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
bajotok van? – kérdezte értetetlenül Ashley. Őt nem hibáztatom, de az a
fasztarisznya ezek szerint, nem csak engem irritált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi
azon kívül, hogy a múltkor rám akartál mászni – válaszoltam, dühösen
visszafordulva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
haragudj, kérlek! Ha iszom, egy seggfej vagyok, ezt ti is tanúsíthatják! –
megerősítést várva, nézett a két barátjára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Amúgy is
egy fasz vagy, de akkor még nagyobb – bólintott Ashley. Lehúzta a maradék
likőrt, és újra töltötte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Viszont,
tudom, hogyan tehetném jóvá! – szólt közbe Jinxx. Lerakta a poharát, és
rágyújtott. – Segíthetek, a barátnődnek – bökött a fejével felém. – Ashley
mesélte, hogy elveszítetted az édesanyádat…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Soha,
nem bírod tartani, azt a lepcses pofádat, mi? – szidta le Andy a barátját. A
nagy nőcsábász csak megvonta a vállát, és egy hajtóra lehajtotta az italát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi
közöd hozzá – rivalltam rá mérgesen. Nagy nehezen sikerült kivernem a
gondolatát, erre ez a fasztarisznya megint emlékeztet rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Segíthetnék, neked, ha meghallgatnál… - próbálkozott tovább kedvesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz, de
nem kérek belőle! – feleltem szinte ordítva. Éreztem, hogy a mellkasom megint
elkezd szorítani, és a könnyek szorították a torkomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kb.
ugyanennyi idős voltam, mint te, mikor meghaltak a szüleim – nem is figyelt
rám. - Rosszul szigetelték a házunkat, és a széndioxid mérgezés az álmukban
végzett velük. Nem tudtam felébreszteni őket, miután egy átbulizott éjszakát
követően estem haza. A mentősök szerint szerencsésnek mondhatom magam, de a mai
napig úgy érzem, ha akkor nem megyek el, megelőzhettem volna a tragédiát. Évek
kellettek hozzá, hogy megtanuljam legyőzni a bűntudatomat, de ma már jól vagyok
– az arca szenvtelennek tűnt, de tapasztalatból tudom, mekkora fájdalommal jár.
Nekem is megfordult a fejemben, hogy mit tehettem volna, ha aznap én is ott
vagyok anyuval. Talán engem is vele együtt megölnek, de mi van, ha sikerült
volna segítséget hívnom? Ezerszer lejátszottam már a lehetséges
forgatókönyveket, de természetesen ezek csak hiú ábrándok, hiszen a múltat nem
változtathatjuk meg. – Menjünk le a parkba, és mutatok valamit, amitől könnyebb
lesz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Óriási
tévedésben vagy, ha azt hiszed, megyek veled bárhova is, miután úgy letámadtál
– továbbra is ellenségesen viselkedtem. Meghatott a története, de ennek
ellenére a szimpátiámat és a bizalmamat még nem nyerte el. Azért picit furdalta
az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mi olyat tehet értem, amitől
elviselhetőbb lesz a gyászom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Természetesen, hozhatod a babaképűt is – intett Andy felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
engem se hagyjatok itthon! – nyúlt a kabátjáért Ashley. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egy
próbát, megér nem? – nézett rám a barátom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Talán… -
egyeztem bele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Négyesben
sétáltunk végig a kihalt utcákon. Ilyenkor mindenki a családjával ünnepel a
meleg lakásában, vagy ha mégsem az ítéletidő, akkor is a négy fal közé, száműzi
az embereket. A hóvihar csípte az arcunkat, szaggatta a ruhánkat, és hamar a
tüdődig hatolt a hideg. A fáztam az enyhe kifejezés, mivel konkrétan készültem
hó angyallá változni. Senki nem beszélt a másikhoz, és kivételesen a két idióta
sem húzta egymást. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Itt
tökéletes – torpant meg Jinxx két szomorúfűz között. Bele nyúlt a zsebébe, és a
legnagyobb megdöbbenésünkre egy piros leeresztett lufit húzott elő. Nem
kommentálta a dolgokat, csak felfújta és aranyszínű madzaggal kötötte be a
végét. A szél erősen tépázta a pehelysúlyú általában parti kellékként szolgáló léggömböt.
– A lufi jelképezi azt a lelket, akit elveszítettünk, és ha el tudod engedni,
az-azt jelenti, hogy képes vagy tovább lépni, és élni az életedet – átnyújtotta
nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Baromság! – ciccegtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Akkor
miért nem ereszted el? – kérdő tekintettel meredt rám. Hosszú másodpercekig
csak hipnotikusan bámultam, és elsőre ugyan nem hittem benne, de kezdett egyre
elkeseredettebbé válni a helyzet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyerünk,
kicsim, meg tudod csinálni! – Andy átölelt hátulról, és édesen súgott a
fülembe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem… - a
látásom homályossá vált, az akaratlanul is kibuggyant könnyektől. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én
hiszek benned! – biztatott, mint mindig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szeretlek anya, és soha nem foglak elfeledni történjék bármi is! – az ég felé
néztem. – Emlékszel? A holdnál és a csillagoknál is jobban… – elengedtem, majd
Andyhez bújtam a mellkasába fúrva az arcomat. - Soha nem foglak elfeledni…-
ismételgettem halkan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Pár órával
később sokkal oldottabb lett a hangulat. Ashley kitalálta, hogy rendezzünk
saját karácsonyi partit. Haza fele menet, bevásárolt egy éjjel-nappali
italboltban és vígan dalolva vezette a menetet. Persze a másik két bandatag nem
bírta ki, és alapos fürdetésben részesítette, a ház melletti hatalmas hókupacban.
Jót aszaltam rajtuk, míg ki nem találták a szívassuk a kicsit dolgot, és én sem
úsztam meg, hogy ne ázzon el még a bugyim is. Iszonyú jó kedvvel léptünk be a
lakásba, majd a Szentestét pizzával, és töménytelen alkohollal zártuk. Kellemes
karácsonyt anya! Tudom, hogy mindig velem vagy, még ha nem is láthatlak téged,
mindig a szívemben leszel örökkön-örökké.<o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-25407721573764675722015-11-30T12:11:00.002-08:002015-11-30T12:11:55.502-08:0012. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Hétfőn a
suliban rögtön letámadtam Carolinet. Elkezdtem faggatni, hogy tud-e valamilyen
részidős munkát, amivel lehetne pár dollárt szerezni az ünnepekre. Teljesen
belelkesedett, ugyanis ma megy jelentkezni a Wall martba, és úgy hallotta az
egyik lány lemondta, szóval beugorhatok a helyére. Elfogott a kíváncsiság vajon
mit kell, majd csinálni, de ő titokzatosan annyit felelt, hogy tetszeni fog.
Hát, pasi téren egyezik az ízlésünk, szóval talán nem csalódok akkorát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Oké,
megölöm a barátnőmet! Beszervezett, hogy legyek én is egy a Mikulás manói
közül. Roppantul nem találtam viccesnek, pláne miután bele néztem a tükörbe.
Zöld ruha, kimerevített fodros szoknya résszel, piros-fehér csíkos harisnya,
zöld csilingelős sapka, és pörge orrú csengettyűs zöld manó mamusz. Az, hogy
idiótán festettem enyhe kifejezés, ahhoz képest, ahogy éreztem magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az áruház hatalmas többszintes épület tele
ajándékokért rohangáló emberekkel, de biztos vagyok benne, hogy nem kerülöm el
a megaláztatást. Ismételten nem tévedtem, ugyanis a műszak vége felé, két
ismerős alak sétált a karácsonyi falucska felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kiszaladok a mosdóba, addig tartsd a frontot! – súgtam oda Carolinenak. A mi
feladatunk a Mikulás széke mellett állni. A fényképezkedés, valamint a cukorka
kiosztás után, pedig bájologni, néhány szót a gyerekekkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Alig tíz
perce voltál kint – épp egy szőke tündérbogárnak gügyögött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az a sok
kóla, nem tett jót a hólyagomnak… - próbálkoztam idegesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi bajod
van? Csak nem megláttál valakit, és bujkálni akarsz előle? – a tömeget
pásztázta ismerős arcok után kutatva. Egyébként tökéletesen leszűrte a
kétségbeesésem forrását. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka! – a hang, amit pont most nem akartam hallani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bassza
meg! – káromkodtam. Szívesen elrejtőznék a csicsás díszletek meg a játékok
közé, de ehhez már elkéstem, ugyanis lebuktam. Andy és Ashley közeledett felénk
csomagokkal megpakolva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, már
értem! – kuncogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka
olyan kis cuki vagy, és ez a ruha bizonyítja, hogy tényleg egy manó veszett el
benned – Ashley nem bírta ki megjegyzés nélkül. Legszívesebben kihúznám az
egyik műanyag cukorka rudat, és fejbe vágnám vele, de feltételezhetően akkor
kirúgnának. Plusz a kicsik egy egész életre kiterjedő lelki traumát
szenvednének. A Mikulás segítői agyon csaptak valakit! Igazi horror filmbe illő
jelenet!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
seggfej arra céloz a maga bunkó módján, hogy imádnivaló vagy – mosolygott a
barátom. – Te is Caroline – kacsintott rá kedvesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszi,
Andy – fülig pirult, és megint az a hipnotikus tekintet uralkodott el rajta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
szerintetek, bele ülhetek a Télapó ölébe? – mindannyian szemöldök felvonva
bámultuk Ashleyt. – Áh, nem hiszem! – most tényleg, komolyan gondolja? –
Viszont helyette fotózkodhatunk a manókkal, ami sokkal jobb, igaz Andy? – bökte
meg a haverját röhögve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hány
éves vagy? Hat? – kérdeztem tőle. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Öt, de
fejlettebb a korosztályánál – felelt Andy. Odaballagott a kamerát kezelő kis
fekete csajhoz, aki idegesítően csámcsogott a rágóján, és rettentő unott képpel
viszonyult mindenhez. Súgott neki valamit, és a bige meg bólogatott. Visszasétált hozzánk és engem meg Carolinet
behúzta a karja alá. Ashley rögtön felvette a pózt szorosan hozzám bújva. –
Mondjátok, hogy csíz! – vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ugye nem
fizetted le, Amyt? – néztem rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugi,
Pindurka nem teszem nyilvánossá a képet, de karácsonyi képeslapnak tökéletes
lesz! – megölöm! Amy elkattintotta a kioldó gombot, én meg rögtön utána,
iszonyú nagyot csíptem az oldalába. – Na, ezt miért kaptam? – dörzsölte a fájó
pontot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igaza
van, olyan édes volt tőle! – olvadozott Caroline áhítatos szemekkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Köszönjük a közbevetést, az Andy Biersack rajongói klub elnöknőjétől! – csúnya
pillantást lövelltem felé, amitől picire összehúzta magát. – Mert képes voltál
fizetni a képért – válaszoltam neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, ha
emiatt aggódsz egy fillért sem kért tőlem. Igaz, Amy? – szólt hozzá
hangosan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pontosan
szépfiú – cuppantott felé csábosan. Oh, hát mégis csak van valaki, aki képes
kirángatni a leszarom a világot stílusából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Caroline, Heaven vissza a munkához, még van húsz perceteket a műszakból! – a
morcos Télapó fellépett a színre. Mellesleg a szakáll, és a kitömött vatta has
alatt, egy csont vékony borostás férfi rejtőzött, név szerint Lou. Valószínűleg
neki is tele van a töke az áruházi Mikulás szereppel, de ez jutott a szezonra,
a pénz meg mindig jól jön. – Fiúk, tűnjetek el, és ne zargassátok a lányokat! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fél óra
múlva a török étterem előtt – súgtam oda Andynek, majd megpusziltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Lényegében
az egész hetem, így telt. Nappal iskola, délután robotolás a new orleans-i
Északi Sarkon, majd vacsora Andyvel az egyik kajáldában. Apa próbált rávenni,
hogy segítsek Meredithnek a karácsonyi parti szervezésében, de nemet mondtam a
meló miatt. Nova kérlelt, hogy hadd ne kelljen, megint neki elviselnie a hiszti
rohamait, miközben a sarkában liheg, bőszen jegyzetelve. A sok nyaggatás után
beleegyeztem, hogy az utolsó simításokban besegédkezem. Igyekeztem a lehető
legjobban elterelni a gondolataimat, az ünnepek közeledtével jelentkező
depressziómról. Folyton csak anya járt a
gondolataimban, és hogy mennyire imádta a karácsonyt. Mindig együtt
választottunk fát a közeli piacról, haza hoztuk és a végén a rengeteg dísztől
iszonyú giccsesen nézett ki. A boltban vettünk pár doboz sütit, majd Szenteste
átmentünk az ajándékokkal együtt Richardhoz. Richard volt az a pasi, aki
valamilyen szinten állandóságot jelentett, mint férfi a csonka családunkban. (Anyával
hivatalosan soha nem alkottak egy párt, de közmegegyezéssel mégis valamiféle
kapcsolat alakult ki közöttük.) Pulykát sütöttünk, és körbe ültük az asztalt a
lakásán. Másnap meglátogattuk Cassandrát, aki olyan fogadott nagynéniféleként
funkcionált nálunk. Anyával a „Boldogan, míg nem…” forgatásán találkoztak, és
elválaszthatatlan barátnők lettek (egyébként haláli nőszemély, a humorától meg
a hasadat fogod, annyira zseniális). Így teltek az ünnepek, majd minden
visszatért a régi kerékvágásba. A jelenlegi helyzet szerint együtt kell lennem
az apámmal, a nővéremmel, a mostohámmal meg számtalan idegen emberrel, és
édesen bájolognom velük. Legszívesebben, bárhol máshol lennék, csak nem a luxus
sugárúton, a személyes börtönömbe bezárva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
December
23-án az utolsó műszakot húztuk le Carolinennal, és mindketten kikészültünk a
sok gyereksírástól, meg a hatalmas rohamtól, ami a kölyköket illette.
Megkértem, hogy ha van, még ideje ugorjunk be néhány üzletbe, hogy megtaláljam
a tökéletes ruhát az estére. (Igazából Andyt is meghívtam, de ma megint
fellépnek, szóval passzolnia kellett.) <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én
szívesebben mennék hozzátok, mint hogy Peter bácsit, meg az idióta
unokatestvéreimet hallgassam órákon keresztül – mondta a barátnőm a próbafülke
előtt várakozva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hajrá,
nem tartalak vissza! – elhúztam a függönyt, és kiléptem. – Na, milyen? –
királykék, hosszú oldalt hasított ruha, strasszos övvel a derekán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A pezsgő
színűre szavazok – utalt a kettővel ezelőttire. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben,
az nekem is jobban tetszett – bólintottam rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kifizettem
a kisestélyit, és Carolinet haza küldve még benéztem egy-két üzletbe, hogy
teljes legyen az ajándék listám. Hulla fáradtan szálltam fel a villamosra, ami
elvitt a kínok házába. Bő negyed óra múlva szálltam le, és elpöfékeltem egy
cigit, azon morfondírozva, hogyan pattanhatnék meg. Mielőtt belépnék a poklok
házába felhívtam Andyt, hogy legalább halljam a hangját, ha már nem lehet itt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia,
Pindurka – a háttérben a tömeg hangosan ordibált, és alig értettem a szavait. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia, mi
a helyzet? Biztosan nem bírsz elszakadni? – sóhajtottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsim,
szerintem feltűnt, hogy a családod nem igazán kedvel engem, kivéve Novát
természetesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Leszarom
őket, gyere el miattam… - nyaggattam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Talán,
később benézek, így jó? – gondolom, valóban nagy erőfeszítésébe telik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ahogy
érzed – egyáltalán nem haragudtam rá, hiszen részben jogosan kerülte a
családomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kitartást, Pindurka! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Valami
olyasmit – leraktam a telefont. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A házat
ünnepi hangulatba burkolták, de olyan műnek tűnt az egész, mint az áruház, ahol
egész héten güriztem. Tökéletesen feldíszített fa aranyszínű gömbökkel, vastag,
csillogó girlanddal. A lépcsőkorláton, hasonló kompozícióban, arany szalag
futott végig. A műanyag poharakból kirakott, pezsgővel töltött kreálmány külön
adta az ívet a puccnak. A pincérek frakkban szaladgáltak körbe-körbe és
szolgálták fel az italokat. Hosszú hófehér abroszos asztalok dugig tömve
különféle ételekkel, olyan mennyisében, amitől az egész éhező harmadik világ
jól lakna. A vendégek meg úgy öltöztek be, mintha a kicseszett operabálon
lennénk. A pezsgő színű ruhámban, a tíz centis tűsarkaimon, igyekeztem a lehető
legtávolabbi sarokba eltűnni, a tojáslikőrömet dédelgetve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Áh, végre
itt vagy! – a francba, botox Barbie kiszúrt. A hosszú méreg drága estélyijében,
simán felkonferálhatná az Oscar díjat is. A sok sminktől meg kb. egyidősnek
tűnt velem, nem is említve a gyémánt szettet rajta, ami túlragyogta az izzó
égősort a falak mentén. – Gyere, szeretnélek bemutatni pár embernek! – hiába
húztam a számat, ő nem törődve vele, belém karolt, mintha csak a legjobb
barátnők lennénk.</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kb. a
tizenötödik vendég után elvesztettem a fonalat ki-kicsoda, bár nem is izgattam
magam, hogy megjegyezzem a nevüket. A legtöbben a sajnálatukat fejezték ki anya
miatt (utálom, mikor vadidegenek tesznek úgy, mintha ismerték volna, közben meg
le se szarják), és azt mondták rettentően hasonlítok rá. Műmosoly kíséretében
megköszöntem a „kedvességüket”, és jó kiskutya módjára bólogattam mindenre.
Andy hol vagy? Ments meg tőlük! Egyfolytában a bejáratot figyeltem, hogy mikor
bukkan fel, de csalódnom kellett, mivel helyette mindig mások tűntek fel
bekapcsolódva a számomra erőltetett buliba. Oh, mikor lesz már vége? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Drágám,
bemutatom a főnökömet, és egyben a legjobb barátomat, Vincent Cortezt – immáron
apa oldalán díszelegtem. – Vincent ő a lányom, Heaven. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Üdvözöllek – nyújtott kezet. 50 körüli, jól fésült, magas halszálka mintás,
öltönyös férfi. Az akcentusa, alapján talán olasz lehetett. Tipikusan olyan
szilárd jellemű embernek tűnt, akivel nem szívesen akasztod össze a bajszodat,
és félelmet kelt benned. Szivarozott, aminek a füstje eléggé marta a torkomat.
– Őszinte részvétem az édesanyád miatt! – hajtott fejet a tisztelet jeleként.
Monoton hangon immáron sokadjára köszöntem meg. – Ne aggódj, megtaláljuk a
gyilkosát, és csúnyán megfizet, majd azért, amit tett! – ökölbe szorult a keze
a dühtől. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
rendőrség sem jutott semmire, magának miért sikerülne? – kicsit szemtelenül
viselkedtem, de kezdtem besokallni a ma estétől. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kedvesem, mögöttem sokkal többen állnak, mint azt te eltudnád, képzelni – a
mosolyától a hideg futkosott a hátamon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak nem
a maffia tagja? – tartottam a szemkontaktust. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven,
add meg a tiszteletet! – szólt rám az apám szigorúan. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Semmi
baj, Christopher – fogta meg a barátja vállát. – Válaszolva a kérdésedre pedig,
nem, csak sok helyre elér a kezem – idegesítően kedves maradt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Értem –
meg sem lepődtem. Az apám feltételezhetően mocskos ügyeket intéz, de addig,
amíg ez engem nem érint, nem érdekel. – Most, ha megbocsátotok, felmegyek a
szobámba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Menj
csak, kicsim! – apa szeretetteljesen megsimogatta az arcomat. Némi álszentséget
éreztem a mozdulatában, de bevallom jól esett. – Jó éjszakát! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jó
éjszakát! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
szobámban megszabadultam a ruhámtól, lezuhanyoztam, és lefeküdtem. Lentről
beszűrődtek a társalgás zajai, és az alkohol hatására mindenki egyre jobb
hangulatba került. Bedugtam a fülesem, és szerencsére hamar elnyomott az álom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Megint
rázogatásra keltem. Most komolyan, ez a heppje, mindenkinek? Az oldalamra
fordultam, és próbáltam ignorálni a nővéremet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven,
ébredj! – mellém mászott, és úgy lökdösött. – Andy van itt. Ha nem jössz le, én
fogom helyetted szórakoztatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hol? –
kezdett kitisztulni a tudatom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Lent
beszélget apával. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oh, a
faszba! – lerúgtam a takarómat. Papucsba bújtattam a lábam, és zombiként
követtem le a lépcsőn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Nem akartam
hinni a szemeimnek, így kétszer is megdörzsöltem, hogy nem álmodom-e.
Mindketten a kanapén ültek, ordibálva sörrel és cigivel a kezükben. Nem egymást
ölték, hanem valami foci meccset néztek. A megdöbbentem, az enyhe kifejezés,
mivel szabályosan leesett az állam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A kurva
életbe, ez a McHiggins mekkora egy balfasz, simán bevihette volna a
touchdown-t, de helyette elbaszta. Most szólj hozzá! Ki a fasz szerződtette le,
ezt a gyökeret? – apa nyomdafestéket nem tűrően káromkodott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia,
Pindurka! – kelt fel Andy. Oltári helyesnek találtam a fekete farmerjában és
fekete-szürke csíkos pulóverében. A haja kuszán hullott az arcába, amitől külön
elolvadtam. – Öltözz, és indulunk! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andrew
elkért téged az ünnepekre, és mivel ilyen rendesen viselkedett, nem bánom, ha
nem velünk töltöd ezt a pár napot. Igaz, hogy ez az első karácsonyod velünk,
szóval, ha szeretnéd, maradhatsz is – olyan kedvesen, és mézesmázosan
viselkedett, hogy hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is
mehetek Andyvel? – lelkendezett Nova magából kikelve. A nyuszi mintás
pizsamájában kicsit röhejesen festett, de valahogy egyszerre imádnivalóan is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem –
vágtam rá gyorsan. Pár másodpercig elgondolkoztam mi lenne a helyes döntés, és
mivel Andyhez húzott a szívem… - Biztos, nem baj? – kérdeztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsim,
nem szeretnélek, erőszakkal itt tartani – újabb cigire gyújtott rá. Közelebb
sétáltam hozzá, és életemben először átöleltem őt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszönöm
– motyogtam könnyes szemekkel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szeretlek, drágám – simogatta meg a hajamat. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is
téged, apa – elhúzódtam tőle. Azt hiszem, végre sikerült áttörnünk azt a kemény
képzeletbeli falat, amit a hosszú évek emeltek közénk. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-57099199772268847102015-11-26T07:55:00.000-08:002015-11-30T13:52:51.228-08:0011. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Másnap
reggel megnyugvással töltött el, hogy nem csak álmodtam az előző estét.
Szabályosan rám kulcsolta az egész testét én meg az aprócska termetemnek
köszönhetően szinte eltűntem a karjaiban. Elmosolyodtam, és megsimogattam a
karját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szép jó
reggelt, Pindurka! – szólalt meg. Sikerült megijesztenie, hiszen azt hittem még
nagyban húzza a lóbőrt. – Elég régóta fent vagyok, de nem akartalak felkelteni,
mert olyan békésen aludtál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszike
– szembe fordultam vele. Az ujjaimmal bele túrtam a hajába, és habár még mindig
hihetetlennek tűnt, hogy itt van mellettem, az érintésekkel próbáltam
realizálni a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyönyörű
vagy, ugye tudod? – mélyen a szemembe nézett. Most, hogy ilyen közelről
figyelhettem meg tűnt fel a két pici anyajegy az álla közelében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ha azt
felelem igen, akkor beképzelt leszek tőle? – az ujjaimmal a hasán írtam le
néhány kört. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Egy kis
egészséges önbizalom sosem árt – elmosolyodott. – Amúgy, szeretnél valamit,
vagy csak úgy játszadozol? – leesett az állam a megdöbbenéstől. Gyorsan
átfutott az agyamon, mit is válaszoljak. Adjam elő a sértődöttet, megüssem a
pofátlan beszólásért, vagy esetleg valami mást…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért te
szeretnél valamit? – kérdeztem vissza csábosan. Ismét a ribanc énem tört ki
belőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hidd el,
szívesen feküdnék le veled, sőt kérned sem kellene, de per pillanat még túl
korainak érzem. Ugye nem baj? – nem értettem a reakcióját. Nem talál vonzónak?
Na, jó az előbb bókolt nekem, de ez puszta női logika.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogd be,
és simogass kicsit! – rendben beismerem, egészen felizgatott. Szerintem nem sok
erőlködésembe tellene, hogy rá vegyem, tegyen a magáévá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nyugi,
kicsim, hamarosan… - megpuszilta a homlokomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kérlek…
- bevetettem a boci szemeket, és lebiggyesztettem a számat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak
simi, rendben? – oké, félig már beadta a derekát. Haladás! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham –
bólogattam örömömben. Gyorsan fölé kerekedtem, és a lábaimat szétdobva ráültem.
Benyúlt a pólóm alá, majd végig futatta az ujjait a gerincemen. Kis cica
módjára doromboltam kifejezve a tetszésemet. Leutánozva a mozdulatait az
oldalát cirógattam, a mellkasán körözgettem. Magához húzott, és hevesen
megcsókolt. Éreztem, hogy a dagadó férfiassága a fenekemnek nyomódik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem –
engedett el hirtelen. – nem akarom, hogy azt higgyék, az a srác vagyok, aki pár
randi után megfekteti a csajt, aztán meg büszkén veri a mellkasát – hátra túrta
a haját. – Ez inkább Ashley reszortja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mióta
érdekel téged mások véleménye? – nem hagytam abba a kényeztetést. Mélyen a
szemébe néztem. – Kívánlak, és az érzés kölcsönös, szóval… - a boxere feletti
vékony szőrcsíkot birizgáltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igazad
van! – megragadta a derekam, és maga alá fordított. Felhúzta a pólómat, majd a
nyelvével a bal bimbóm kezdte el nyalogatni, a gerincem ívbe hajlott a
gyönyörtől. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
haver! – az ajtó váratlan csapódott ki, mire Andy gyorsan visszarántotta a
takarót rám. – Oh, baszd ki csak nem zavartam meg valamit? – cseppet sem tűnt
úgy, mint aki bánná a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A kurva
életbe Ashley, nem tudsz kopogni? – gurult dühbe a pasim. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
megyünk le a Műjégpályára? – figyelembe se vette, mit kérdezett tőle. Teljesen
természetesen viselkedett. – A tegnapi szöszi ott dolgozik, és ingyen be tud
minket vinni. Pindurka, van kedved hozzá? – egyszer, s mindenkorra
levakarhatatlan marad a becenevem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ha,
előbb bemoshatok egyet, szívesen – grimaszoltam. Nem bocsátom meg egy könnyen,
hogy félbeszakított minket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Később
is dughattok – vonta meg a vállát. – de ez soha vissza nem térő alkalom. Plusz
megnézheted, hogyan rúgom szét a babaarcú seggét hokiban – vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Pindurka?
– sóhajtott Andy belátva, hogy Ashley nem fogja feladni. – Szeretnél jönni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tök
mindegy – vontam meg a vállam durcásan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szép
volt, faszfej! – bokszolt bele keményen Andy a vállába, és tőlem is kapott,
mikor elhaladtam mellette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A kávé és
cigi után Ashley már tűkön ülve sürgetett minket. Nem terveztem haza menni, így
megkértem, hogy adjon kölcsön valamit, amit felvehetek. Röhögve nyújtotta át a
Batman lógós fekete hosszú ujjú pulcsit. He-he! A langaléta termetének
köszönhetően az, hogy lógott rajtam enyhe kifejezés. Ashley persze nem bírta ki
beszólás nélkül, így Andy újból megütötte.(Az élet szép, ők meg agyon csapják
egymást!) Kettő egy szavazás ellenében megálltunk a legközelebbi hot-dogos
standnál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jó
látni, hogy van olyan lány, aki szeret enni, és nem félti az alakját – mondta
Andy miközben sétáltunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Az a kis barna, csak nyúltápot nyomott, mert
félt attól, hogy elhízik – szólt közbe Ashley. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
tartok az ilyenektől, mert jó géneket örököltem – anya is nádszálvékony volt,
pedig amennyi gyors kaját, mi elfogyasztottunk attól más már kinyiffant volna.
Na, igen, mivel nem tudott főzni, így a mikro és a sütő a legjobb barátunkká
vált, nem említve a kiszállítókat, akik messziről köszöntek nekünk. Régi szép
emlékek…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A new
orleansi jégstadion elég monumentális épület a belváros szívétől nem messze.
Belépve híres jéghokis, és műkorcsolyázok díjaiban gyönyörködhettünk meg a
falak mentén. A büfé elfoglalta az aula felét, a másik oldalon a kölcsönző, meg
a pénztár, az öltözőkhöz lépcső vezetett fel. Ashley vezette a menetet a
szöszkéhez. Mindenféle bevezetés nélkül lesmárolta, a csaj meg úgy tekintett
rá, mintha ő lenne az AtyaÚrIsten (igen, így egy személyben, mellőzve a
helyesírás szabályait). Vajon a srác, hány ártatlan lány lelkébe taposott már
bele? Költői kérdés! Nem is érdekel a válasz! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rachel,
akkor, amiben megegyeztünk? – a mindjárt lekaplak a két lábadról stílusát adta
elő. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rebecca
– javította ki. – és persze. A barátaidnak is? – nézett ránk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz, de
mi inkább kifizetjük a jegyeket – nyúlt a pénztárcájához Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hogy, te
milyen kis ünneprontó vagy, Rebeka állja a cehet – kacsintott rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
zavar, hogy kihasznál téged? – néztem szánalmasan a nyálcsurgató szöszire.
Szerintem, ha egy kútba kellene vetődnie a gitáros után mindenféle teketóriázás
nélkül megtenné. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kellene?
– flegmán rágózott megigézve bámulta tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Á.
feleslegesen tépem a számat! – legyintettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Valami
olyasmi – bólogatott Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
kölcsönzőben 37-est kértem, míg a fiúk velem ellentétben hatalmas méretet
hordtak. Teljesen felspannolva válogattak a hokiütők között, szóval jobbnak
láttam egyelőre ott hagyni őket. Az öltözőben felszenvedtem a korcsolyát a
lábamra, majd szorosan becsatoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, voltál valaha a jégen? – méregette Andy a bizonytalan csoszogásomat a
korlát mentén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kiskoromban az egyik barátnőmmel sokat jártunk ki a városi csarnokba, de miután
elköltözött soha többet nem mentem, és ennek már vagy öt hosszú éve – Carrie a
szomszédságunkban lakott, és együtt nőttünk fel, szinte testvérekként.
Átvirrasztott éjszakák, pizsama partik, közös élmények, amik
elválaszthatatlanná tettek minket. Emlékszem hónapokig szomorkodtam, miután itt
hagyott. Egy ideig naponta telefonáltunk, leveleket írtunk, de az idő múlásával
meg tanultunk élni a másik nélkül. Ma is sokszor eszembe jut, viszont csak a
szívemet fájdítanám, ha újra felvenném vele a kapcsolatot. - - Te elég profinak
tűnsz… - tereltem el gyorsan a témát magamról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
gimiben hokiztam, és ha nem szól közbe a zene, valószínűleg én lennék a North
Westend egyik nagy reménysége – vonta meg a vállát. –Na, gyere! – megfogta a
kezem, és óvatosan eleinte bébi lépésekben haladva segített újra tanulni a
mozdulatokat. – Elengedhetlek? – kérdezte két kör múlva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Azt
hiszem – feleltem bizonytalanul. Hozzá teszem, hogy legyen szó bármilyen
sportágról én borzasztóan béna vagyok benne szóval, ha esek-kelek, az számomra
a dolgok vele járója. Az első suhanás közben sikerült is egy hatalmas seggest
véghezvinnem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Meg
vagy? – nyújtotta a kezet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham,
csak közelebbről is megállapítottam, hogy mennyire tükör sima a jég –
poénkodtam a saját esetlenségemen. Sajgott a hátsó felem, és hasogatott a jobb
csuklóm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És elég
sima? – kuncogott édesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Tökéletes – vigyorogtam idétlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
Biersack készen állsz? – siklott mellénk Ashley fülig érő szájjal. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Szétrúgni a segged, Purdy? Bármikor! – a győzelemre való éhség csillogott a
mese szép kék szemeiben. – A vesztes alsógatyában futja körbe a stadiont –
gonoszul mosolygott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most
komolyan? – vontam fel a szemöldököm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A
múltkori fogadásnál, a vadbarom miatt végig hánytam az éjszakát, szóval
tartózik nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem az
én hibám, hogy nem bírod a piát! – igen, határozottan megállapítom, hogy
súlyosan agykárosodottak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A meccs
húsz pontig megy, döntetlen esetén, mindketten megcsináljuk – nyújtotta előre a
kezét. –Pindurka, te leszel a bíró, ha esetleg a seggfej csalásra vetemedne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fogalmam
sincs a hokiról – tártam szét a karomat. – Mik a szabályok? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A durvulás megengedett, és a góllövésnél
ordítasz, lényegében ennyi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem kéne
kapus is? – azért ezt sejtettem magamtól is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mivel
nem szabályos meccset játszunk, így most hanyagolható. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– felpipiskedtem, hogy megpusziljam Andyt. – Sok szerencsét! Remélem, megadod
neki azt, ami jár! – még mindig pipa vagyok rá a reggel történtek miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most
nézd meg utoljára a baba arcút, mert a felismerhetetlenségig fogom alázni! –
röhögött Ashley. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Álmaidban, seggfej! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A
„durvulás” enyhe kifejezés arra, amit csináltak. Ha nem szóltak volna előre,
hogy mit művelnek, azt hinném, az egész egymás agyon veréséről szólna, a
műjégpálya keretein belül. Felváltva kenődtek fel az oldalfalra, és a másikat
kicsapva szerezték vissza a korongot. Úgy tűnt Andy tényleg ért a hokihoz, de
Ashley küzdeni akarása becsülendő volt. A gólok számolgatása hamar monotonná vált, és kezdtem berekedni a sok ordibálástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy
lenyűgöző ott kint, nem? – összerezzentem a váratlan hangtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi a
szart keresel itt? – fordultam meg. A drágalátos nővérkém ácsorgott mögöttem
fülig érő szájjal. Enyhén szólva is túl öltözött egy könnyed sétához, abban meg
biztos vagyok, hogy nem véletlen tévedt ide. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bekka
hívott fel – mutatta meg a telefonját. – Ha nem tudnád ő az egyik legjobb
barátnőm. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A ribanc
ribanccal pacsizik össze, ez a természet rendje! – gúnnyal teli szavakkal
illettem. Nem felejtettem el a múltkori beszólását, és az, hogy még mindig
reménytelenül a pasimra hajt, külön adja az ívet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Miért
van rajtad Andy pulcsija? – a visítása ismételten a dobhártyámat sértette meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ahhoz
neked semmi közöd! – helyette újra a meccsnek szenteltem a figyelmem. – 8:6
Andy javára – kiabáltam közbe. Ashley megint csontrepesztő esést produkált a
jégen a pasim kegyetlen gáncsolásának köszönhetően. – Minek vesződsz vele? Ő
már rég túl van rajtad, akkor meg minek erőlködsz? Miért nem keresel valaki
mást? – oké, van még bennem némi kíváncsiság, bár inkább unaloműzésnek jó ez a
beszélgetés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy
volt az első szerelmem, és a mai napig nem bírom kiverni a fejemből, szóval nem
könnyű feladnom – hosszú sóhajt eresztett ki, majd leült mellém. – Közvetlen a
szakításunk után találkozgattam valakivel, de csak a szex miatt akart velem
lenni, szóval dobtam. Nem mellesleg pedig, bennem nem találtam meg azt, amit
Andyben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ühüm,
értem – na, eddig tartott a lelkesedésem! Szánalmasan reménytelen a testvérkém!
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Figyelj,
sajnálom azt a múltkorit… - idegesen tördelte a kezeit, mert rám terelődött a
téma. – nem úgy gondoltam, csak kicsúszott a számon, mivel meg akartalak
bántani. Megbocsájtasz, nekem? Kérlek… - az enyémmel megegyező színű barna
szemében könnyek csillogtak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jobban
alszol, ha igennel válaszolok? – kezdem unni a nyaggatását, szóval engedek a
könyörgésének. Nem felejtek, de a látszatot fent tarthatom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kicsit –
szipogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remek! –
zsebkendőt kotortam elő, és átnyújtottam. – Elkented a sminked! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszi –
ölelésre tartotta a karját, de ismerve a reakciómat inkább leejtette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Menj
haza légy szíves, semmi kedvem a további melodrámádhoz! – véget ért a kedves
fázisom, ismét bunkóba váltottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Mellesleg apa szeretne beszélni veled, szóval hívd fel vagy valami! – felkelt.
Csodálkoztam, hogy ilyen egyszerűen feladja a harcot, bár abban biztos vagyok,
hogy ez csak átmeneti állapot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Oké. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia,
Heaven – felvette a táskáját a vállára, majd kidobta a fekete foltos zsebkendőt
a kukába. – Remélem, egy napon megértesz, majd engem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia,
Nova – mindössze ennyit válaszoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Jó fél
órával később 11:9-re Andy megnyerte a játékot. Nem csalódtam benne! Ashley
morogva szabadult meg a ruháitól, és elbukva a fogadást teljesítette a
feltételt. Kifulladva, reszketve tért vissza, a kezeit fújkálva. A barátom
szinte fetrengett a röhögéstől (nem mellesleg meg videóra vette az egészet). A
legjobb öröm a káröröm nem, igaz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Mindkét
fiú nyögdécselve fogta a fájó testrészeit, én meg vígan szinte dalolva sétáltam
mellettük. (Gonosz vagyok, és akkor mi van? )Nem sokkal később újra a lakásukon
voltunk. Nem kommentáltam különösképpen a kitörésüket, egyszerűen betudtam a
tesztoszteron túltengésüknek. Rendeltem kínait a közeli étteremből, és ők hiába
dőltek ki én bekajáltam helyettük is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
folytatjuk, amit félbe hagytunk? – nyaggattam a mellkasán feküdve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, arra sincs energiám, hogy kimásszak a konyhába egy cigiért – nyögdécselve
mozdult meg. – Sajnálom! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Legközelebb, nem fogadok el kifogásokat, érthető? – fölé hajoltam és
megpusziltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Imádlak!
– megsimogatta az arcomat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Én is
téged! – sóhajtottam. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megmasszírozol? – a hattyúk halála effektus kezdődött el. Szegény férfiak, és
az ő mindent felemésztő szenvedésük! – Légyszi… - képtelen vagyok ellenállni
neki, szóval engedtem a kérlelésének. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-64384336258505099502015-11-22T07:50:00.000-08:002015-11-22T07:50:01.978-08:0010. rész <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A koncert
után jócskán megcsappant a Siberia fizető vendégeinek a száma, alig maradtak
páran. Rajtam és Carolineon kívül még pár lány csatlakozott hozzánk, így
elvonultunk az egyik kisebb gyéren megvilágított terembe. Bepréselődtünk két
nagyobb boxba, és heringek módjára szagoltuk a másik izzadságát. Andyvel
összeért a combunk, amitől az egész bensőm bizsergett. Ashley rendelte a
piákat, és minél több alkohol csúszott le a torkunkon, annál oldottabbá vált a
hangulat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-A Pöttöm
Panna az új barátnőd? – kérdezte Jake (ha jól emlékszem) rám utalva. Miért akad
ki mindenki a magasságomon? Nem mintha könnyen felkapnám a vizet, de már
kezdett egy picit irritálni, hogy senki sem hívott a rendes nevemen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Olyan
kis édes, nem? – Andy büszkén, már-már birtoklón karolta át a vállamat. Puszit
nyomott az arcomra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Reméljük
belőle nem lesz olyan dühöngő hárpia, mint az előző csajodból – szóval Novát
nem igazán kedvelték. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hidd el
ő teljesen más! – rám mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurkát legszívesebben mindenki eldugná a zsebébe, hogy ne essen bántódása a
nagyvilágban! – vihogott közbe Ashley. Naná, hogy nem bírta ki kommentár
nélkül. Ronda nézéssel jutalmaztam, Andy pedig Carolineon átnyúlva csapta meg.
– Most mi van? Tán, nincs igazam? Andy, csodálkozok, hogy még nem veszítetted
el egy nagyobb tömegben! – eléggé keresztbe álltak már a szemei. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Legszívesebben téged hagynánk el, de sajnos két gitárossal nem lenne az igazi a
banda – vágott vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Tudom,
hogy mindannyian imádtok, ne is titkoljátok! – átölelte a mellette ülő szöszit.
A hidrogénezett hajú lány, szerintem még a tizennyolcat se töltötte be, de
kiéhezve itta a szavait. – Igaz, bogaram? – lesmárolta, mindenféle bevezető
nélkül. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, jó
engedjetek ki! – a hólyagom durranás közeli állapotba került. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Valami
baj van? – nézett rám Andy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak hív
a természet! Caroline jössz te is? – a lányok mindig párosban járnak budira,
mivel egyedül eltévednénk. Jól van, mi sem tudjuk az okát, de ez egy ilyen
íratlan szabály a gyengébbik nem között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham –
felállt ő is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Sietünk
vissza! – cuppanósat nyomtam Andy ajkára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé, én
nem kapok? – pofátlankodott Ashley. Válaszul beintettem. A barátnőm felszisszent,
majd elvörösödött, és gyorsan rájöttem mitől. Az a bunkó az én fenekembe is
bele csípett. – Bocs, kihagyhatatlan alkalom volt! – röhögött. Hatalmas
pofonnal jutalmaztam az előbbi kis akcióját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocs, ez
is kihagyhatatlan alkalom volt! – az összes pasi nevetésben tört ki, és ha ez
nem lenne elég Andytől is kapott egyet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A mosdó a
folyosó végén van balra. A falon óriási tükörben csodálhattad meg az elmosódott
sminkedet, amitől persze ellenállhatatlan vágyat érzel némi szépítkezésre. A
másik fülkéből telefoncsörgés hallatszódott ki. Kicsapódott az ajtó, és a
barátnőm kiviharzott arra hivatkozva, hogy az anyukája hívja, és bent borzalmas
a térerő. Felkentem némi csillogós szájfényt, megigazítottam a ruhámat, majd
dolgom végeztével kijöttem. Teljesen elbambulva ütköztem bele valakibe.
Felnézve a fasztarisznyával találtam szembe magam (közismertebb nevén Jinxx). <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hello
szépségem! – megfogta a karomat. – Tudom, hogy Andy csaja vagy, de nem lenne
kedved egy kicsit velem is mókáznod? – a lehelete tömény alkohol szagot
árasztott. A félelem azonnal át akarta felettem venni a hatalmat, de nem
engedhettem neki. Éreztem, hogy elszorul a mellkasom, de most erősnek kell
lennem, hiszen senkire sem számíthatok. Vajon, hova a fenébe tűnhetett
Caroline? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Engedj
el! – remegett a hangom, de igyekeztem nem mutatni mennyire megijedtem tőle.
Nekünk, lányoknak az egyik legnagyobb félelmünk, hogy megerőszakolhatnak
minket. Viszont ha nem állunk ki magunkért, meg is történik, aztán
kesereghetünk rajta egész hátra levő életünkben, hogy miért nem tettünk
valamit, hogy megelőzzük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hagyd a
faszba azt a nyálas seggfejet, én sokkal jobb vagyok nála! – az egyik
hajtincsemmel kezdett el játszadozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy
nyomába sem érhetsz! – felemelve a térdemet tiszta erőből találtam el a
legnemesebb testrészén. Az ütésem betalált, és ő összegörnyedve, vinnyogva
markolászta a lába közötti részt. – Soha, többet ne merj hozzám érni, világos?-
ismét megrúgtam ugyanott. Igen kegyetlenség aláírom, de ez az egyetlen
fegyverünk a férfiak ellen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ezt még
megkeserülöd, te szuka! – nem bírt újból elkapni, és én ki is használva a
lehetőséget hagytam ott. A folyosón elkaptam Carolinet, majd rángattam
visszafelé, de nem mondtam el mi történt. Nem értette, de látva milyen
zaklatott vagyok, nem is kérdezett semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé-hé,
valami baj van? – faggatott Andy miután visszadurodtam mellé. Azt hiszem az
azóta is tartó reszketésem leleplezett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy
jobb volna, ha féken tartanád a kis kurvádat! – bukkant elő a potya punci
vadász, liluló fejjel, tajtékozva a haragtól. A barátom felvont szemöldökkel
nézett rám, aminek hatására mindenki ilyen reakcióval jutalmazott meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rám
akart mászni, én meg tökön rúgtam! – szolgáltam magyarázattal. A bűntudat nem
kerülgetett, hiszen jogos önvédelemből cselekedtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Na, jó
itt a vége a bulinak! – kelt fel Jake. – Köszönjük Jinxx, hogy ismételten
elbasztad, mert nem bírsz részegen uralkodni magadon! – szóval, ez nem az első
eset. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Most
komolyan? – vinnyogott egy nyúlánk barna lány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Komolyan
– biccentett Jake. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
CC
rendezte a számlát, és a többiek morogva távoztak. Andy a kezemet fogva
megfenyegette Jinxxet, hogy ha még egyszer hozzám nyúl kibelezi, és olyan
helyen ássa el, ahol soha nem fogják megtalálni. Jake elrángatta a
fasztarisznyát kijárat felé, még mielőtt kitörne a háború. Caroline taxit
hívott, hogy haza vitesse magát, mi pedig gyalogoltunk. Ashley nem tartott
velünk, amiből kikövetkeztettem, hogy tovább élvezi a szöszike társaságát. Jó
szórakozást kívántunk a későbbiekhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mi
lenne, ha megismételnénk a múltkorit, csak most kettesben? – nincs kedvem a
szobám magányában eltölteni az est hátralevő részét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Felőlem,
rendben – a keze az enyémbe kulcsolódott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Kérdezhetek valamit? – rohadtul marta az oldalamat a kíváncsiság. Bólintott. –
Mi most együtt vagyunk? Úgy értem találkoztunk párszor, van köztünk valami, de
tudni akarom mi a helyzet…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
– Pindurka, járnál velem? – megtorpant. A
szívem rögtön nagyobb sebességre kapcsolt, és a gyomromban levő pillangók öröm
táncot lejtettek. A fejemben petárdák robbantak, és a háttérben esküvői
harangok zúgtak. Oké, oké zene állj, ne rohanjunk ennyire előre! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- És, ha
nemet mondok? – kacérkodtam vihogva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megfürdetlek a hóban – időközben szép karácsonyi képeslapra illő havas takaró
lepte be a várost. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Úgy sem
mered – szorítottam össze a szememet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fuss, az
életedért Pindurka! – gonoszul vigyorgott sátáni kacajjal megspékelve. Ajajj!
Rohantam egyenesen a legközelebbi park irányába, és nem bírtam levakarni a
mosolyt az arcomról. Azt hiszem rossz döntésnek bizonyult ekkora sík terepre
tévedni. Hamar be is ért egy hógolyót tartva a kezében. Na, nem hagyom magam!
Borzasztóan pocsék vagyok, ami a célzást illeti, de harcoltam a végsőkig,
míg parádésan el nem csúsztam. Gyorsan
fölém kerekedett, és csikizni kezdett, aminek hatására vihogás lett úrrá
rajtam. – Na, feladod? – nevetett. Az arca kipirult, a nedves fekete tincsei az
arcához tapadtak, a gyönyörű kék szemei ragyogtak a boldogságtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Soha! –
nevettem tovább levegőért kapkodva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Akkor
másképp kell, hogy meggyőzzelek! – megcsókolt, és én a mennyekbe repültem alá.
Olyan istenien, és érzékien csinálta, mint azelőtt soha egyetlen pasi sem,
akivel eddig találkoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hát,
legyen, ha már ennyire szépen kérted! – tudta jól, hogy csak húzom az agyát.
Most őszintén ti nemet bírnátok neki mondani? Édes, helyes, remekül csókol és
mindennek a tetejébe még a lépteim nyomát is imádja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Győztem!
– felsegített. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mert
hagytalak nyerni! – nyújtottam ki a nyelvem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ha te
ettől jobban érzed magad – mosolygott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A hógolyó
csatától kifáradtunk, így a séta helyett felugrottunk a legközelebbi buszra,
ami a házuktól két sarokra rakott le minket. Van romantikusabb annál, mint
mikor kiéhezve várjátok a pasiddal, hogy végre megsüljön a mirelit pizza? (Csak
vicceltem, persze hogy van, de ez most el kellett lőnöm.) Az alkohol hatása
lassan kezdett elmúlni, a fejem meg kitisztulni, de ez most valahogy mellékes. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mesélsz
magadról? – kérdezte, mikor a kanapén ültünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Egyezzünk meg – fordultam felé. – Elmondom a történetemet, ha te is a tiédet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mire
vagy kíváncsi? – két féle ember létezik, az egyik, aki a szélén, a másik, aki a
csúcsánál harapja a pizzát, ő az utóbbi. Na, nem mintha ez olyan fontos
információ lenne, de azért megjegyeztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Honnan
tudod milyen a magány, mikor bekebelez a sötétség, és nem akar elengedni –
leöblítettem a falatot egy kis kólával (ő sörözött, viszont én ki nem állhatom,
szóval passzoltam). <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Rendben
– bólintott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A késői
vacsora után kiöntöttem a lelkem. Elmondtam milyen borzalmas volt elveszíteni
az édesanyámat, azt, akit mindenkinél jobban szerettem. Az összes apró kis
momentumot megosztottam vele, ami csak az eszembe jutott róla, és hogy nem
bírtam sírni a temetésén, pedig rettentően fájt. Mennyire egyedül voltam az
intézetben, és hogy nem láttam a kiutat, szóval saját magamat kezdtem el
ostorozni, hibáztatni az egészért. A végén könnyekben törtem ki, és annyira
örültem, hogy hónapok óta most először hallgathatta meg valaki a kálváriámat,
és adhattam ki a fájdalmamat. Megvárta, míg abba hagyom, és bele kezdett a
saját történetébe. Egészen fiatalon kezdődtek nála a szorongások, félt a
sötéttől, a saját gondolataitól, és attól, hogy soha nem lesz, majd aki
szeretheti őt. A gimiben rengetegen szekálták, kiközösítették, mert más volt,
és felvállalta önmagát. Nem voltak barátai, senki, aki kicsit is éreztette
volna vele, hogy mellette áll. Az egész tinédzser kora a depresszió jegyében
telt el, míg egy nap rá nem jött, a zene az, ami gyógyírül szolgál a számára.
Elkezdett dalokat írni, és leszarta, mit gondolnak, vagy mondanak róla mások. A
szerelem pedig a későbbiekben rátalált egy Natascha nevű lány személyében, és
hiába szakítottak néhány hónap múlva ráébredt, hogy a boldogság nem jön
könnyen, de ha feladod a keresését önmagadból vesztesz el egy darabot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ki kell
szaladnom a mosdóba – pattantam fel váratlanul. Megérintett, amit mondott, de
egyfolytában önző módon csak az járt a fejemben, hogy a múlt felidézése
mennyire elszomorított, és muszáj megtennem. – a sok kóla nem tett túl jót –
kényszeredetten elmosolyodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Persze, menj csak – rágyújtott. Nem gyanított
semmit, szóval nyert ügyem van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Bezárkóztam
a fürdőbe. A lehető leghalkabban nyitottam ki a beépített szekrényt a mosdó
felett. Kerestem bármit, amivel újra felnyithatom a régi sebeimet, mivel a
kényszer rá, hogy megtegyem, nem akart enyhülni. A szájvizes flakon mögött
megtaláltam a bontatlan csomag pengét, és egy röpke pillanatig átvillant
rajtam, hogy nem szabadna, de gyorsan elűztem a gondolatot. Feltéptem a papírt,
és az alig behegedt sebeket újra felnyitottam. A vér látványa szinte azonnal
megnyugvással töltött el, és a vörös átszínezte a hófehér pulóveremet.
Megigézve bámultam, majd folytattam nem törődve senkivel, semmivel, csak a
metszésekre összpontosítottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, mit csinálsz ilyen sokáig bent? –dörömbölt. A hangja a távolból szólt
hozzám, de nem válaszoltam. Feltételezhetően sejtette, hogy valami nincs
rendben, mert a következő pillanatban a zsanérok kiszakadtak a helyéről, és
hatalmas robaj kíséretében szakadt be az ajtó. Ott állt kikerekedett szemekkel,
másodpercek alatt felmérve a helyzetet. – Azt hiszem, nem hagysz nekem más
választást – durván megragadta a borotvát tartó kezemet, és a saját bőréhez
nyomva hosszú vágást ejtett a bal alkarján általam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mit
csinálsz? – kérdeztem remegő hangon, nem értve az egészet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyerünk,
ha meg akarod vágni magad, akkor nézz a szemembe, és tedd meg velem, ahányszor
csak magaddal tennéd – erősen szorítva a csuklómat újabb sebet ejtett a karján
általam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
akarom… - a könnyek elhomályosították a látásomat, és kétségbeesetten próbáltam
kiszabadítani a karomat. – engedj el! – a mellkasom gyorsan süllyedt, és
emelkedett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fel
fogod végre, Pindurka? – dühösen és egyben szomorúan emelte rám a tekintetét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
akarlak bántani… - zokogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Akárhányszor magaddal teszed ezt, az nekem okoz fájdalmat, érted már? – remegve
bólintottam. – Szerinted nekem, nem jut eszembe, ha ép szar napom van? – sóhajtott.
- Miért csinálod egyáltalán? – szegezte nekem a kérdést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mert
fáj… - a mellkasomra mutattam. – itt belül. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Figyelj,
az élet nem egy tündérmese. Nézz csak rám, egy senki voltam és, ha nekem
sikerült átvészelnem, neked is fog, én hiszek benned. Rám bármikor számíthatsz,
ezt ne felejtsd el! – enyhült a szorítása a csuklómon. Magához rántott, én
pedig sírva bújtam hozzá. – Megígérem, hogy soha nem hagylak magadra! –
suttogta a fülembe. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, milyen gyáva módszer
választottam a kínjaim enyhítésére, és hogy már nem csak én sérülhetek meg,
hanem ő is. Nincs az-az Isten, hogy bármilyen formában is fájdalmat okozzak
neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Segítesz? – hosszú percek múlva szólaltam csak meg. Kinyújtottam a ráalvadt
vértől szennyezett karomat. Igazából nem csak erre értettem, hanem a
felépülésemre is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Persze,
Pindurka, bármiben – ismét előbukkant az-az édes mosolya, ami számomra a
világot jelentette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszönöm
– viszonoztam a mosolyt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Lemosta a
vért, lefertőtlenítette a sebeket (most először láttam igazából mit is
műveltem, mikor Andy arcát figyeltem, miközben gondoskodott rólam), és
bekötözte. Kaptam tőle egy másik pólót, az előző meg a szennyes kosárban kötött
ki. Megkérdezte nála alszom-e, amire azonnal igennel feleltem.(Mellesleg, a
szobája sokkal nagyobb rendben van tartva, mint a lakás többi része.) Bebújtam
mellé, és a mellkasára hajtottam a fejemet. Az anyukám halála óta először
éreztem azt a fajta biztonságot, ami megnyugvással tölthette el a lelkemet.
Átölelt, és akkor tudtam, hogy mostantól semmi rossz nem történhet velem,
hiszen ő meg fog védeni a sötét, gonosz árnyaktól. <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4640643351078870639.post-88699289692347546622015-11-19T07:56:00.001-08:002015-11-19T07:57:26.480-08:009. rész<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Elméletben
a hétvége a lustálkodásé, nem? Na, én is így gondoltam, míg fel nem vert a
telefonom csörgése. Nem érdekel ki vagy, hagyj aludni! A fejemre húztam a
párnát, de a hívó fél kitartónak tűnt. Egyetlen ilyen embert ismerek, akinek az
ujja képes ráragadni a zöld gombra, és tudom, nem adja fel, míg fel nem veszem.
Hatalmasat káromkodtam, és végre ránéztem a kijelzőre. A tippem nem jött be,
valaki más keresett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Igen? –
szóltam bele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia,
Heaven – Caroline! – felébresztettelek? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Reggel
8-kor ugyan, dehogy! – felültem. – Ki adta meg a számom? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nova –
meg van, miért kapja a legújabb verését. – Emlékszel a koncertre, amiről a
múltkor beszéltem. Áll még az ajánlatod? Ugye eljössz velem? – lemerném
fogadni, ha most előttem állna, bevetné a kiskutya tekintetet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Mikor? –
sóhajtottam a gubancokat bogozva a hajamból. Rendben, az utóbbi két napban
eléggé kerültem szegénykémet, de az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- 20:30-kor
kezdenek a Siberiában a St. Claude sugárúton. Odatalálsz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Biztosan
– elég rossz a tájékozódási képességem, de a GPS mindig segít a bajban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Köszi,
imádlak! Puszika! – oké, ettől a szótól a hideg kirázott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja-ja –
leraktam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A kávés
felfrissülés után rákerestem a neten a helyre. Kocsival négy percet, gyalog
tizenötöt ír. A Siberia nem mellesleg, pedig afféle rock klub, ahol egyszerre
kajálhatsz és élvezheted a zenét. Szuper! Nincs saját autóm, ergo meg kell
kérnem valakit, hogy vigyen el vagy sétálok. Andyn kívül szinte senkit nem
ismerek a városban, szóval őt választottam, habár előtte vacilláltam picit. Nem
akarok túlságosan nyomulósnak tűnni, rátapadni meg végképp nem a célom, de a
fenébe a hülyeségekkel, nem nagyon van más. Reménykedtem, hátha sikerül most
nekem felébresztenem, ám a tervem kudarcba fulladt. Sejtelmesen azt válaszolta,
hogy ott találkozunk, de ne aggódjak, könnyen megtalálom, majd a tömegben. Nem
igazán értettem, viszont rábólintottam. Bevallom őszintén, szeretem a rockot,
de az üvöltős, hajamat tépem fajtától, a falat bírnám vakarni. Abban az
esetben, ha mégis ilyen lenne a banda, élve megnyúzom Carolinet és lelépek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Este hat
óra fele lezuhanyoztam, és elég sokáig mérlegeltem a gardrób előtt mit is
vegyek fel. Végül fekete sztreccses nadrág, fehér ejtett nyakú pulóver mellett
döntöttem. Kivasaltam a hajam, a fülembe hatalmas arany karikák kerültek a
nyakamba meg hosszú keresztes lánc. Némi smink és kész is. Nem kell túlzásba
esni, hiszen nem az elnök hívott vacsorázni, csak egy koncertre megyek valami
idióta klubba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Az egész
úton a kezemben tartva a telefonomat a bekapcsolt GPS- szel odataláltam. (Oké,
pöppet szerencsétlen vagyok, és ki nem az?) Óriási sor kígyózott a háromszintes
vörösre mázolt épület előtt. Első ránézésre semmi extrát nem találtam a
kinézetben, és úgy fest a tervezők sem erőlködtek, hogy feldobják némi
festékkel meg csillámporral. Hogy fogok itt bárkit is megtalálni? Igyekeztem
lenyelni a felgyülemlő pánik rohamot, és körbe-körbe járkáltam a feszültség
levezetése végett. A szerencsémnek köszönhetően botlottam bele Carolineba.
Totál feketébe öltözött olyan dark stílusban, amihez erős smink társult. A
haját feltupírozta, a nyakában meg pentagrammos
(legalábbis valami csillag alakú jelkép) lánc lógott. A viszontlátás örömére a nyakamba borult, de
gyorsan eltoltam magamtól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Csak nem
Justin Bieber lép fel, hogy ennyien összegyűltek? – kérdeztem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A Black
veil Brides népszerűsége az utóbbi időben eléggé megugrott – rémlik valami,
amit Andy mondott a Youtube videókról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hogy
jutunk be? Kilométernyien vannak előttünk – mutattam az izgatottan csivitelő
népség felé. Most, hogy jobban szemügyre vettem őket a legtöbben sötét
színekben tündököltek. Mi ez valami elcseszett Halloween parti? Kövezzetek meg
érte, de én nem igazán értem az ilyen irányzatok képviselőit, a számomra nem
sokat jelentett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- A hátsó
bejáraton – vidult fel az arca. – A bátyám itt az egyik kidobó. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Remek! –
pofátlanságnak tűnt előre nyomakodni, de hittem az újdonsült barátnőmnek,
szóval hű kis kutya módjára követtem. Meglepődtem, mikor kiderült igazat
mondott, és beengedtek minket a „kizárólag személyzet”- nek fenntartott
ajtón. – És most? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Balra –
megfordult, és céltudatosan indult előre. Az enyhe dohszag a folyóson köhögésre
kényszerített. – Jól vagy? – torpant meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja,
persze – legyintettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Elméletben, ha itt kimegyünk pont a teremben lyukadunk ki – némi séta után
ugyanolyan fehér ajtónál állt meg, mint a másik tíz, ami mellett útközben
elhaladtunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Elméletben? – vontam fel a szemöldököm. – Jártál már itt korábban is? – csípőre
tett kézzel gyanakodva méregettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Aham –
nem igazán győzött meg, de más választásom nem lévén jobbnak tűnt belépni, az
egész esti bolyongás helyett. – Jézus, Mária, Szent József! – sikkantott fel. A
drágaság egyenesen a backstagebe vezetett minket, ahol a zenészek próbáltak.
Néhányan ordibálva rohangásztak fel és alá, mi meg idiótákként ácsorogtunk ott.
A hű, de kínos a szituáció az enyhe kifejezés ahhoz képest, amibe kerültünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Gratulálok! – megütöttem a vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Bocsi,
nem volt szándékos! – zavarában lehajtotta a fejét. Könnyek csillogtak a
szemében. Oh, fasza! Másra sincs szükségem, mint hogy bőgni kezdjen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka!? – ismerős hang ütötte meg a fülem a hátam mögül. Most komolyan?
Valaki szívat engem, ugye? Pont abban a bandában játszik, aminek eljöttünk a
koncertjére. Megpördültem, és elolvadtam abban a szent minutumban. Iszonyú dögösen
festett a fehér halálfejes trikójában és a fekete farmerében. A fülében most
egy kereszt lógott, a szeme feketével kihúzva, ami semmi feminin jelleget nem
kölcsönzött neki. El se akartam hinni, hogy ez a szex isten értem van
megbolondulva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ő az
énekes – dadogta mellettem a csajszi. Teljesen elfehéredett, és úgy tűnt
mindjárt infarktust kap. Gondolom a fangörcs állapota valamiféle sokkot
válthatott ki belőle. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Micsoda
meglepetés! – úgy éreztem, ha nem smárolom le most rögtön, abba belehalok.
Felpipiskedtem, majd könnyed csókot leheltem a piercingelt ajkára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Váó! –
pihegett. – Mivel érdemeltem ezt ki? – kipirulva vigyorgott, mint a vadalma. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kell
hozzá indok? – mosolyogtam vissza. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Te
ismered őt? – szólalt meg egérke hangon Caroline. Eléggé meglepődött attól az
aprócska tébytől, hogy ilyen váratlanul lekaptam a bálványát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Szia, mi
még nem találkoztunk, Andy vagyok – lépett közelebb kedvesen. Kezdtem érteni
honnan eredhettek Nova féltékenységi rohamai. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Caroline
– nagy nehezen fülig pirulva nyögte ki a nevét. – Csinálhatok veled egy képet?
– összeszedte minden bátorságát, majd előhuzakodott a kérdéssel. Remegő kézzel
húzta elő a mobilját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Természetesen – átölelte. A barátnőmet a sírás kerülgette a meghatottságtól. –
Pindurka, megkérhetlek? – nézett rám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ühüm –
elvettem a telefont. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Fotózkodunk?
Juj, én is hadd! – Ashley bukkant elő a háttérből. Most sokkal jobban festett,
mint a múltkor, megborotválkozott, valamint a haját is kivasalta. Plusz a szaga
is elég kellemes, ami óriási pozitívum. Odaügetett Caroline mellé és ő is
átkarolta. Picit sajnáltam szegény lányt a magassága miatt, mivel kissé groteszkül
festett a két égimeszelő között (mintha csak magamat látnám). Elkattintottam a
képet, majd visszaadtam a készüléket. A barátnőm hipnotizálva bámulta a
kijelzőt. Na, azt hiszem, ez lefoglalja, majd egy darabig. – A pinduri, vörös
Helena! – üdvözölt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Heaven –
javítottuk ki automatikusan kórusban Andyvel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ja-ja,
mindig elfelejtem – röhögött a tarkóját vakarászva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Hé,
seggfejek! – újabb hosszú hajú csávó tűnt elő. – Kezdenénk, szóval hagyjátok a
lányokat. Ráértek később is megdugni őket! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ki ez a
fasztarisznya? – kérdeztem Andyt. Rögtön ellenszenvet váltott ki belőlem a pasi.
Mellesleg merem remélni, hogy Ashleyn kívül a többieknek nem szokása a fanok
természetbeli vágyait kielégíteni (különösképpen Andynek nem).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Gyerünk! – csapott Andy vállára Ashley. –
Szia, Pindurka és Pindurka barátnője! –kacsintott felénk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Ne
haragudj, ő már csak ilyen – hajolt felém Andy, majd megpuszilt. – A koncert
után beszélünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A még
mindig nyáladzó Carolinet magam után rángatva nyomultunk be a tömegbe. A
hatalmas megvilágított terem, minden egyes négyzetcentiméterét, fejrázós, hajam
eldobós zenére kiéhezett rajongók töltötték be. Említettem már, hogy nem igazán szívelem az
ilyen zsúfolt helyeket? Olyan érzésem van, mintha nem jutna elég levegő a
tüdőmbe, és mások szívnák el előlem. Viszont most az egyszer meg kell próbálnom
nem sikoltozva kirohanni, ami nem kevés erőfeszítésembe telik. A legkönnyebben
úgy bírom elviselni, ha koncentrálok valami apróságra, és elterelem a figyelmemet.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-Hello,
New Orleans – a színpadi fények kigyúltak az emberek felüvöltöttek örömükben.
Középen Andy állt a mikrofonnál (megtaláltam a fókuszpontomat), a balján Ashley
gitárral a kezében, a jobbján két gitáros (az egyik az unszimpatikus vadbarom),
hátul a doboknál szintén hosszú hajú pasi verte az ütemet. Úgy néz ki itt
kötelező a rockker lobonc. – Hogy vagytok ma? – újabb dobhártyát szaggató
ordítás érkezett válaszul. Caroline izgatottan fogta meg a karomat azzal
fenyegetve, hogy elszorítja a vérkeringésemet.
– Hadd mutassak be mindenkit! -
forgott körbe. - Ashley Purdy – gitárpengetés válaszul. – Jinxx – újabb szólam
ezúttal kicsit mélyebben. – Jake Pitts – biccentés. – Christian Coma, vagyis CC
–a dobos. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Valamint
Andy Biersack – konferálta fel Ashley. A legnagyobb ovációt kapta. A szívem a
torkomban dobogott, ahogy extázisba esve bámultam a srácot, aki bármit megtenne
értem. Kíváncsian vártam, vajon mit nyújt majd, nekünk a banda énekeseként. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Scream…
shout… - a közönség átvette a ritmust. – Scream… shout… scream… shout… We are the
fallen angels – a zene, ami felhangzott rögtön engem is lázba hozott. A sorban
következő dalok után értettem meg igazán Novát, hogy miért is ragadta magával
őt a BVB iránti megszálottság. Andy valóságos sötét, rock angyalként uralta a
színpadot, a tömeg meg egyszerre mozdult mindes egyes üvöltő sorral. Oké,
beismerem, hogy tévedtem! Talán még is csak élvezem az ilyen fajta irányzatot
is.</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
A végén
óriási tapsviharral jutalmazták a bandát, amit teljességgel megérdemeltek.
Elköszöntek, majd visszavonultak a függöny mögé. Hirtelen az összes érzékem
újra kiélesedett, és az akaratom ellenére hiperventállalni kezdtem. A rengeteg
ember szinte összenyomott, és tudtam, ha nem jutok ki, most azonnal itt fogom
bevégezni. Szerencsémre Caroline szinte rögtön kapcsolt, mikor meglátta milyen
állapotba kerültem. Elemi bátorsággal felfegyverkezve, lökdösődve törte az utat
előre a kijárat felé. Hálát adtam az égnek, hogy velem van, és eldöntöttem,
hogy ezzel a húzással kiérdemelte nálam a teljes jogú barátnő címet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
Kiérve igyekeztem
a lehető legtöbb levegőt beszippantani, ami csúnya köhögésbe fulladt. Caroline
aggódva a kezét tördelve agyalt, hogy mit is tehetne értem. A pánik gyorsan
átvette felettem a hatalmat, ahogy egyre jobban elszorult a torkom.
Kétségbeesetten keresgéltem a Ventolint a táskámban, majd befújtam, de nem
sokat segített. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Andy… -
ziháltam két sípoló levegő vétel között. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Megkeresem, csak tarts ki addig! – kapott észbe Caroline. Szabályosan
odarángatta a legközelebbi srácot, aki mellette állt. – Hé, vigyázz rá,
mindjárt jövök vissza! – utasította ellenvetést nem tűrő hangon. A barátnőm
eltűnt a látókörömből, és az agyon piercingelt, macis testalkatú pasi úszott be
helyette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Jól
vagy? – lépett közelebb, és a vállamra tette a kezét, amit ellöktem. – Hívjak
mentőt? – próbálkozott tovább, amit becsültem benne, még ha el is utasítottam a
segítő jobbját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Kösz…
de… ne – újból befújtam. Leültem a padra, és a térdeimet átölelve a fejemet
lehajtva remegő testtel igyekeztem átvészelni a rohamot. Elmondanám azoknak,
akiknek fogalma sincs milyen, ha ehhez hasonló helyzetbe kerülnek. Kibaszottul
félelmetes, mikor fuldokolva kapkodsz a levegőért, de az nem jön, hiába
rimánkodsz érte. Még a legrosszabb ellenségednek se kívánnád, ezt a szenvedést.
A percek, kínzó lassúsággal telnek, és te csak imádkozol, hogy legyen már vége,
mert nem bírod már tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Pindurka, nyugi itt vagyok! – hallottam meg a hangját egy örökkévalósággal
később. Ki se nyitottam a szemem, csak bele fúrtam magam a mellkasába, és az
ölelő karjaiba. – Semmi baj, csak próbálj mély lélegzetet venni! – a hátamat
cirógatta, amitől szép fokozatosan sikerült ellazulnom. – Kösz, haver most már
rendben leszünk! – szólt a pasihoz, aki el is ment látva, hogy nincs rá tovább
szükségünk. Én azért elmormoltam egy köszönömöt, habár szerintem már nem
hallotta. Kicsit enyhít a dolgokon, ha ilyenkor van melletted valaki, és
támogat, még ha segíteni nem is tud. – Caroline szereznél, kérlek egy kis
vizet? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Van
nálam – a táskájába nyúlt, és előhúzta az üveget, majd átnyújtotta.
Megköszönte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Próbálj
meg inni pár kortyot, de csak szép óvatosan! – úgy tettem, ahogy tanácsolta. –
Jobb? – válaszul bólintottam. – Fasza! – fél kézzel elengedett, majd
megkönnyebbülve rágyújtott. – Haza viszlek, és lepihenhetsz, mit szólsz hozzá?
– félre fújta a füstöt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Nem
kell, meg maradok, köszi! – köhögtem még egy kicsit, de az állapotom
fényévekkel javult. Rámosolyogtam bizonyítékképen, hogy ne aggódjon tovább. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
-
Figyeljetek, nincs kedvetek bulizni? – terelte el a témát. - Ashley megfenyegetett, hogy kicsinál, ha
megint kihagyom a koncert utáni ünneplést – elképzeltem a szituációt, ahogy
győzködi, és szerintem ő olyan, akinek nehezen mondasz nemet. Emlékszem a múltkori kis hisztijére, ami után
Andy feltételezhetőleg úgy érezte ennyivel tartózik neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Juj,
komolyan? – ugrándozott lelkesen a barátnőm. Olyan arcot vágott, mint aki előre
megkapta a karácsonyi ajándékát. – Heaven, légyszi, légyszi egyezz bele! –
kérlelt bevetve a kiskutya szemeket összekulcsolt kézzel, lebiggyesztett szájjal. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 303.75pt; text-align: justify;">
- Felőlem
– vontam meg a vállam. Ha nem kap el, egy újabb roham túl fogom élni, szóval
miért is ne? Meg különben is, iszonyú régóta nem buliztam egy jót, szóval
ártani nem fog az biztos. Esetleg, ha még is, akkor meg ki a faszt érdekel? <o:p></o:p></div>
Evangelinehttp://www.blogger.com/profile/00909638030444382974noreply@blogger.com6