23. rész

Átöltöztem, megmostam az arcom, ő addig apával beszélgetett a nappaliban. Az előbbi depresszióm még kapargatta a felszínt, de igyekeztem visszafogni, hogy ne uralkodjon el rajtam. A tükör előtt állva jó néhányszor mély levegőt vettem, és mosolyt erőszakoltam ki magamból. Lesiettem a lépcsőn, és csatlakoztam a páromhoz. Visszaültünk a Chevybe, és átengedtem neki az irányítást. Izgatottan vártam vajon, mit talál ki, és nem kellett csalódnom. Először moziba vitt (a Fekete ruhás nőt néztük meg. Kosztümös film, de Daniel Radcliffe jól hozta a szerepét), majd beültünk kajálni egy közeli kis kínai étterembe. Fogalmam sincs mi a fenét kotyvasztottak, ugyanis a szag, ami belépve megcsapott rögtön felkavarta a gyomrot. Lóhalálában szaladtam a mosdóba és kihánytam a kólát meg a popcornt, amit még nem sokkal ezelőtt elfogyasztottam. Sűrű bocsánatkérések közepette hagytuk el a helyet. Az átélt stresszre fogtam a rosszullétet, és nem is törődtem vele különösképpen. Utána következett egy hot-dog a legközelebbi standnál. A rengeteg savanyúságtól, amit rápakolt már előre „örültem” az a következő csókunknak, de üsse kavics. Velem ellentétben ő imádja a csípős, fűszeres kajákat (bevallom a kínai kosztból is csak a sajtos csirkét vagyok hajlandó elfogyasztani.)

- Hé, drágaságom nézd csak – mutatott az elektronikai üzlet kirakatára. Megkocogtatta az üveget, é rákacsintott az üzletben dolgozó fiatal srácra. Vigyorogva biccentett a fiú, majd átváltotta a csatornát. És még ha kicsit kifacsart módon is, de megkaptam a naplementémet a tengernél. Ennél szebbet abban a pillanatban el sem bírtam képzelni. A nyakába borultam és a könnyeimmel küszködtem a meghatottságtól. Ugyan csak valami régi film ismétlése, én a gesztust értékeltem, amit értem tett, ezt akartam hát, íme. – Van kedved bemenni? Ismerem a kölyköt jó fej, és hatalmas füves – a mondat végénél mosolygott. – Szóval, ha el szeretnél szállni, keresd őt, tuti nem fogsz csalódni. A nagybátyja egyenesen Jamaicából küldi a cuccot.

- Te is szívod, hogy ilyen informált vagy? – néztem rá gyanúsan. Hiába vagyunk együtt pár hete, még midig szinte alig ismerem.

- Oh, én nem csak Jake terjeszti a baráti körökben – előre engedett. Tökéletes úriemberként kinyitotta előttem az ajtót.

- És próbáltad?

- Nos, nem mintha ellene lennék a drogoknak, de nekem nem megy. De ez egy oltári ciki sztori mi is áll ennek a hátterében, és ha érdekel később el is mesélem.

- Feltétlenül – már előre égtem a kíváncsiságtól.

A csávó Laurenceként mutatkozott be, és régi ismerősként kézfogással üdvözölték egymást. Első ránézésre akár testvérek is lehetnének. Ugyanolyan fekete haj, kék szemek, csontos alkat és égimeszelő magasság. Kedvesen viselkedett velem, és a gesztusaiból rögtön leszűrtem, hogy bejövök neki. Igyekeztem meghúzódni Andy oldalán, illedelmesen nevetni a sokszor gusztustalan poénjain, és nem itt hagyni a picsába. Különös, mert látszólag semmiben nem hasonlítanak, de valami furcsa kötelék köti össze őket. Ha megfelelően szűrtem le a lényeget régebben sokat buliztak együtt. Feszengtem, mert a bólogatáson kívül nem sok mindent bírtam hozzá fűzni, hiszen számomra ismeretlen a történetük.

- A nőcsábász mesélte már a füves sztorit? – bökött oldalba Laurence viccesen.

- Ne érj hozzám! – váltottam át támadóba. Igen azóta is problémáim akadnak az ilyen érintkezésekkel, főleg ha idegenek közelednek, így felém. Persze a srácot semmi rossz szándék nem vezérelte, de nekem az összes szőrszálam vigyázzállásba rendezkedett tőle. Megszeppent arccal kapkodta a tekintetét hol rám, hol a barátomra. Várta a magyarázatot, hogy ez mi a fasz volt.

- Bocsáss meg nem akartam… - hebegett zavartan. – esetleg fájdalmat okoztam vagy mi a baj? – úgy tűnt sikeresen halára rémisztettem. Oh, basszus!

- Szerintem jobb, ha megyünk! – kapott észbe Andy. Ő tudta mi lelt, de nem akarta kiteregetni a viselt dolgaimat.

- Nincs csináltál semmit, csak szimplán elbaszott vagyok, ennyi! – vontam meg a vállam.

- Összefutunk később – nyújtotta a kezét Andy felé.

- Persze – fogadta el. Változatlanul sokkban van, ezt észrevettem rajta. – Szia, Heaven és ne haragudj! – Nem haragszom –próbáltam megerősíteni, de nem igazán sikerült. Andy inkább kihozott az üzletből megelőzve a további kínos párbeszédet.

- Utálom, hogy ennyire el lettem cseszve! – dühösen bele öklöztem a falba. Sajgott tőle a kezem, és ebből kifolyólag a fájdalom enyhítette az idegeimet.

- Mint mindannyian – mosolygott rám, majd magához húzta a sérült karomat, és megpuszilta. – Pont erről szól az egyik dalszövegünk: „I am broken the wretched and divine…”

- Az isteni és a pocsék, ez jól hangzik. Magamra kéne tetováltatnom, és így csak rámutatok, hogy hé látjátok? Büszke vagyok rá! – rögtön segített a lelkemen ez a mondat. Hihetetlen, hogy milyen hűen visszatükrözi az egyéniségemet.

- Tényleg nem gondolkoztál még el azon, hogy kivarrasd magad? – csillant fel a szeme. Az ő vad rocker stílusához viszonyítva én csak egy szimpla unalmas csaj vagyok. Az extrémitásom kimerül a vörös hajamban, és a felső karikámban, a jobb fülemben. Emlékszem anno a barátnőimmel mindig azt mondogattuk, hogy bármit csak azt ne, mert távol állt tőlünk az ilyen fajta testdíszítés. Viszont Josey, Barbara és Caitlyn már rég tovább lépett, és nem hiszem, hogy valaha is újra találkoznánk. Az egész régi életemet LA-ben hagytam velük együtt, és ebben a szent pillanatban elhatároztam soha nem nézek vissza.

- Igazából nem nagyon, de most egész meghoztad hozzá a kedvem.

- Fasza, akkor… - a telefonja csörgése szakította félbe. Előhalászta a fekete érintőképernyős telefont a farmerjából. – Ashley az – nézett rám bocsánatkérően.

- Csak nyugodtan – legyintettem, és rágyújtottam. A kabátomat a fenekem alá igazítva leültem a legközelebbi padra. Remélem, nem azért hívja, mert valami baj van. Az egyoldali beszélgetés hangjai alapján nem úgy szűrtem le, hogy bármi bökkenő lenne, szóval megnyugodott a lelkem. Elkergettem a rémképeket, amikben feldarabolva találnak rá a nővéremre. Jézusom, taccsra vágtam az idegeimet, ha ilyenek járnak a fejemben. – Jó vagy rossz hír? – kérdeztem miután bontotta a vonalat.

- Is-is – lehuppant mellém, majd előhúzta a cigijét. Az első slukkot követően folytatta. – A rossz az, hogy tönkre megy a romantikus randink. A jó, hogy a menedzser, aki a múltkor a koncertünkön járt próbafelvételt szeretne készíteni velünk Los Angelesben. Mivel én basztam visszahívni, így Jaket kereste meg, aki rögtön bele egyezett, és most a Siberiában ünnepelnek.

- És kötelező a megjelenés mi? – utaltam a részeges partijaikra. Nincs ellenemre az alkohol, és talán segítene az eltompulásban is, de jelenleg nem ez a szívem leghőbb vágya.

- Mint a banda énekese, és frontembere igen, az.

- Nem úgy tűnik, hogy kiugrassz  a bőrödből örömödben – emlékszem a múltkori reakciójára, de azt hittem azóta változott a helyzet.

- Mondtam, hogy nekem ez túl gyors – bele túrt a hajába, majd keresztezte a hosszú lábait. – Plusz, ha figyelembe vesszük a ma történteket az Angyalok városát per pillanat, hatalmas ívben kell kerülnünk. Viszont a döntés nem csak az enyém, és ha minden kötél szakad, akkor a megfelelő óvintézkedések mellett elutazunk.

- Úgy érted én is? – nem bírtam palástolni a lelkesedésem. Igen nem sokkal ezelőtt kijelentettem, hogy a múltat lezártnak tekintem, de a honvágyam rögtön eluralkodott rajtam.

- Még szép – mosolygott. – Nem gondoltad komolyan, hogy itt hagynálak, ugye? – vigyorogva megráztam a fejem.

- Akkor indulunk? – keltem fel.

- Biztos ne vigyelek inkább haza? Nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz.

- Ne aggódj miattam, meg leszek! – igyekeztem a lehető legtöbb őszinteséget visszatükrözni a szavaimban. Felvont szemöldökkel bámult rám. Közelebb sétáltam hozzá, és felpipiskedve a nyaka köré fontam a karomat. – Olyan cuki vagy, ilyenkor! – megpusziltam az arcát.

- Én cuki? – nevetett. – Ez határozottan tetszik! Te vagy az első, aki így nevezett.

- Cuki, cuki, cuki – ismételgettem kacagva. Hm… nem is lenne rossz becenév. Andy a cukkerborsó. Kész végem van!

A Siberiában nem tolongtak az emberek. A BVB egy hátsó kis bokszban húzódott meg. Legnagyobb megdöbbenésemre a hölgytársaság rajtam kívül Novából, és a gyűlölt Julietből állt. Ashley mindkettőjüknek fűzte a fejét, amin már meg sem lepődtem. Befurakodtunk közéjük, és meghallgattuk a részletes beszámolót. Will James a Paramount Recordsnál dolgozik. Az új tehetségek felfedezése a munkája részét képezi. Szerinte van jövője a fiúknak, és hatalmas karriert futhatnának be a kellő piár segítségével. Koncertek, leendő albumok, turnék sorozata várt rájuk, ha sikerre vezeti a bandát. Fantasztikusan hangzott az egész már-már mesébe illőnek. Tudtuk jól, hogy az életünk gyökeresen megváltozna, de ez nem tántorított el senkit, Andyt kivéve, aki huzakodott tőle. Próbáltam megérteni őt, és még ha nem is sikerül, a barátnőjeként kötelező támogatnom a döntéseiben. Megszorítottam a kezét, majd azt mondtam történjen bármi is én mindig melletted leszek. A két lány addigra már teljesen lerészegedett, így egyetlen szó nélkül hagytak minket az általunk kreált kis világunkban. Nem maradtunk sokáig és két kóla után sűrű bocsánatkérések közepette távoztunk. Andy haza fuvarozott jó éjszakát kívánt, és a hosszas csók csata után távozott.

A következő három hét nem telt eseménytelenül. Elsőként megemlíteném, hogy apa valóban gondoskodott a biztonságunkról. Az új sofőrünket valamint személyi testőrünket Irinának hívták. Magas, hidrogén szőke hajú, jég kék szemű gyönyörű modellalkatú 30 körüli nő. Azt hihetnénk róla, hogy valami fotózásra érkezett ide, ám valójában egy hidegvérű sorozat gyilkos, aki a szépségével hálózza be az áldozatait. Mindig fekete halszálka mintás karcsúsított blézert, nadrágot és tűsarkú cipőt viselt. A járását akármelyik kifutóra vágyó hölgyemény megirigyelhetné. Titokban a háta mögött kibeszéltem, mivel a nevéből kiindulva orosznak véltem. Óriásit tévedtem, mikor a második napján megjelent és az anyanyelvünkön vidáman kezdett el velem csevegni. Azt mondta szívesen megtanít néhány önvédelmi fogásra, ha cserébe nem nevezem többé ribancnak. Bele egyeztem, mert bevallom picit megrémisztett. A későbbiekben pedig kellemesen csalódtam benne, mivel igazából egyáltalán nem félelmetes, sőt borzasztóan vicces, és a lelke mélyén megszállottan romantikus. Az edzések kikészítettek, de nem adtam fel. Andy büszke volt rám, és hosszas könyörgések után Irina őt is bevette a kis csapatunkba. Szigorúan bánt vele, és kivetette a piercingjeit az órák alatt. Folyton édesemnek szólította, nem egyszer pedig humorosan gázolt a férfiasságába. Nem éreztem féltékenységet az európai kecses nő iránt, hiszen a barátom számára rajtam kívül nem létezett más lány.

-Hova rohansz már megint? - kiabált utánam mikor megint rosszul lettem az edzés alkalmával. Az utóbbi időben a wc-re való látogatás és a gyomrom kiürítése minden napos rutinná vált. Továbbra se gyanakodtam semmire, szimplán a stresszre fogtam az egészet. Caroline pont tegnap kérdezte viccesen nem vagyok-e terhes, de vehemensen tiltakoztam ellene. Viszont az alkohol mámorban töltött akkori szeretkezése halovány képe folyton beúszott az elmémbe. A kis ördög a vállamon azt suttogta, hogy talán igaza lehet. Bele se mertem gondolni mihez kezdenék, ha valóban kisbabát hordanék a szívem alatt. A tükörben egy nyúzott holtsápadt arc köszönt vissza rám. Kizárt motyogtam már vagy századjára csak úgy magamnak. Vízzel alaposan kiöblítettem a számat, hogy eltüntessem a hányás kesernyés utóízét is. Kihúztam a gumit a hajamból, majd visszaigazítottam a copfomat és lerázva a nyomasztó gondolatokat tértem vissza.

- Minden oké csak szerintem nem bírom a fűszeres kaját – mentegetőztem kényszeresen.

- Mára elég lesz – szedte össze a cuccát. – Pihenj le, mert úgy festesz, mint akin keresztül hajtott egy úthenger.

- Kösz a kedves szavakat! – már fel sem vettem a sokszor pikírt beszólásait. – Holnap folytatjuk?

- Tartsunk néhány nap szünetet. Az utóbbi időben rengeteget javultál, szóval megérdemled.

- Rendben – bedobáltam a táskámba a dolgaim. Jól fog esni a pihenés, a tüdőm pedig végre fellélegezhet egy kicsit a sok szenvedés után.

 A mobilom nem fogadott hívást jelzett a barátomtól. Elköszöntem, majd feloldva a billentyűzárat megnyomtam a zöld gombot. Röviden és tömören beszélt. Mindössze annyit árult el, hogy Will a menedzser felhívta őket, hogy készen állnak a stúdióban, és várják, hogy odautazzanak. A jegyek már korábban megérkeztek, szóval ezt is elintézte. Mellesleg Andy kezdett lelkesedni az egész rock sztárrá válok és megismer a világ feeling után. Az ígéretemhez híven támogattam a karrierje építgetésében. Igazából az életünk lassan új ritmusba terelődött, csak én nem találtam a helyem. A suliban a pályaválasztási tanácsadó folyton zaklatott, hogy adjam be a jelentkezésem néhány egyetemre vagy főiskolára. A jegyeim nem vészesek erről szó sincs, de továbbra is azon agyaltam milyen szakma passzolna hozzám a későbbiekben. Lehetnék színésznő, mint anya volt vagy énekes (oké, csak poénkodtam), orvos, ügyvéd, pincérnő szóval bármi. Apa bőszen támogatta a tovább tanulási terveket, és szerinte se kellene, veszni hagynom a tehetségemet. Ilyenkor fogalmam sincs, mire céloz, mert nem érzem úgy, hogy kiemelkednék a tömegből. Nem értek a művészetekhez, a hangszerekhez nem konyítok, a hangom fals, a tánc kilőve és nem tudom, mi egyéb lehetne. Meredith szerint a cukrászathoz van érzékem, mivel a segédkezéseim alkalmával, ha odafigyelek egész ehetőt sikerül létre hoznom. Talán igaza van, mert ha másra nem legalább a depresszióm elűzésére tökéletesen megfelel, ha lefoglalom a kezeimet.

- Itt vagy? – zökkentett vissza a valóságba.

- Aham, persze – válaszoltam kissé zavarodottan.

- Mit szólnál, ha ma én főznék?

- Remekül hangzik.

- Fasza! 19-re érted megyek, aztán közösen összeválogatjuk a hozzávalókat a szupermarketben.

- Oké, szia – bontottam a vonalat. Kicsit bunkónak tűnhettem, de remélem, szemet huny, majd felette a későbbiekben. A hogy létemre irányuló kérdésektől kezdett a képletes tököm is tele lenni.

Később lezuhanyoztam, és átöltöztem. A csípős hideg ellenére dögösen akartam kinézni, így egy bordó vörös mini csipkeruhát választottam mellé pedig magas sarkút. A pontosságával hál isten nincs probléma, így soha nem késett. A legközelebbi boltban hosszas tanakodás után összedobáltuk az alapanyagokat, majd távoztunk. A sajtos-tejszínes csirkéje mennyien sikerült, a krumpli kellemesen szétolvadt a számban. A szívem szakadt meg, hogy az egész alaposan elkészített vacsorát le kellett húznom a wc-n. Andy furcsán bámult, mikor remegő kézzel holtsápadtan kijöttem a fürdőből. Valami nagyon nincs rendben velem, és a gyanúm egyre inkább erősödött bennem.

- Csak a stressz visel meg! – legyintettem, mint mindig, ha felhozta témaként. Ellöktem magam a faltól, de a hirtelen mozdulattól megszédültem, és ha nem kap el, összeesem.

- Nem drágaságom itt már többről van szó.

- Csak nem hiszed, hogy terhes vagyok? – nevettem fel hisztérikusan saját magamat is meglepve a reakciómon.

- Pindurka aggódom érted, ez az igazság – sóhajtott. A hajába túrt, és elengedte a karomat.

- Jól vagyok – bizonygattam vagy ezredjére, hasztalanul.

- Nem szeretem, ha hazudsz nekem! – az arca megkeményedett. Ismételten sikerült megharagítanom.

- Én… - nem is igazán tudtam, hogyan szedjem össze a mondanivalómat.

- Mit gondolsz, szakítnék veled, ha kiderülne, hogy kisbabát vársz? – kedvesen megsimogatta az arcomat.

- Fogalmam sincs… - elcsuklott a hangom.

- Ugyan már, Pindurka – elmosolyodott a butaságomon. -  Szeretlek, és történjék bármi is én soha nem foglak elhagyni, mikor érted már meg?

- Már régóta tudom drágaságom – a karjaimat a nyaka köré fontam és megcsókoltam.