29. rész

Nincs is annál jobb, mint mikor a bacon szalonna isteni illata csiklandozza kora reggel az orrodat. Rögtön kipattant a szemem, és a korgó gyomrom rögtön cselekvésre késztetett. Betakargattam a még mélyen alvó barátomat, köntösbe bújtam, majd lecsattogtam a lépcsőn. Előre elképzeltem, milyen mennyei kényeztetésnek teszem ki az ízlelőbimbóimat, ha eszek akár csak egy-két falatot is belőle. A sülő zsír szag a konyhából áradt, a szakács szerepében pedig CC tetszelgett. Fogalmam sincs honnan, de még kötényt is sikerült kerítenie. Kicsit furcsán hatott a fejkendős hosszú hajú rockertől, hogy a kezeivel a serpenyőt bűvöli. Kettőnkön kívül úgy tűnt más nem döntött a korai ébredés mellett.

- Hát, a többiek? – kérdeztem lehuppanva az asztalhoz.

- Irina valamikor hajnalban elment futni, a többiek meg gondolom, még az igazak álmát alusszák – vonta meg a vállát. – Jó étvágyat! – felszolgálta a szalonnát rántotta kíséretében. Szedett magának is, majd leült velem szemben. – Remélem, nem csesztem el nagyon – kacsintott rám.

- Ezt nem lehet elcseszni – Ha anyu most látná, hogy tele szájjal beszélek, most biztos leszidna, és sokszor azt kívánom, bárcsak megtenné. – Vagy igen? – felvont szemöldökkel néztem rá. Letöröltem a szám széléről a zsírt, mert azért egy jó disznónak is jár némi illem.

- A múltkor Jinxx nálam maradt éjszakára – sóhajtott a halántékát dörzsölve. – Megkértem, hogy vigyázzon a kajára, míg elintézek egy telefonhívást. Ha nem érek vissza időben, az a seggfej leégeti az egész konyhámat. A szomszéd néni meg ütemesen verte a tam-tamot az ajtómon, hogy mi az a kurva büdös füst szag, és kidobat a házból, mert elege van belőlem, meg a szarságaimból. Jelezném, az-az öregasszony senkit sem bír elviselni, és még a saját macskája is akkor megy a közelébe, mikor az éhhalál szélén lebeg – Annyira belelovalta magát a történetmesélésbe, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. A számban levő falatok pedig a szélrózsa minden irányába beterítették az asztalt, CC meg vigyorogva szedegette ki a tojásdarabokat a loboncából.

- Egyél szépen Pindurka, különben elveszem a maradékot – Ash úszott be a képbe. Borostás kép, szívecskés boxer, borzas haj és monokli a szeme alatt. A farkát vakargatva ásítozott, ami enyhén szólva is lerombolta a szexuális vágyaimat.

- Szívesen bemosnék, de látom valaki megelőzött – vigyorogtam elégedetten. Eltoltam a tányért, majd felkeltem és töltöttem a szíverősítőből.

- Szar éjszakám volt – fintorodott el. Ön kiszolgálta magát, és letelepedett széttett lábakkal, hogy biztos legyen a belátás a szőrös golyóihoz. Na, nem mintha megcsodáltam volna, de automatikusan odatévedt a tekintetem. Azt hiszem, jó időre elment a kedvem a szextől, ezt zsigerből érzem.

- Mégis mi a fenét vártál, mikor hajnalok hajnalán bemásztál az ágyamba, és kéjesen a fülembe suttogtál? – a hangforrás Irinától érkezett. Valószínűleg elég korán kelhetett, mert futóruhát viselt, a testén pedig izzadtságcseppek csillogtak.

- Mondjuk nem egy olyan ütést, amitől padtól fogok? – durcásan bámult rá.

- Én kiheréltem volna – vontam meg a vállam belekortyolva a kávémba.

- Szerencséd, hogy jó passzban találtál különben most szívószállal kellene enned a hamburgert – kinyitotta a hűtőt, majd egy húzóra eltűntette a literes narancslé felét.

- Kurva nagy mázlid van, haver, hidd el nekem! – csatlakozott be Andy a beszélgetésbe. Az alsógatya, és a rendetlen haj nála is befigyelt. Elhaladva mellettem megpuszilt, majd ő is kitöltötte a reggeli koffeinadagját. Rágyújtott, és lazán a pultnak támaszkodott. Nem tudtam nem észrevenni a lilásvöröses hatalmas foltot a lapockájától alig pár centire. A kedvenc bérgyilkos nőnk enyhén szólva is kegyetlenül elbánt vele tegnap, ez tagadhatatlan nyomot hagyott. – Én leléptem a barátnőmmel, és kis híján kinyírtak, te meg megúsztad a monoklival, szóval fogd be a pofád, és ne sírj, mint egy kibaszott óvodás – oltotta le rövidtávon.

- Hát, senki sem áll mellettem? – fakadt ki a nőcsábász gitárosunk.

- Fogalmam sincs miről van szó, de a válasz egyértelmű nem – Jinxx volt az egyetlen, aki teljes indulásra kész öltözetben jelent meg.

- Bekaphatjátok mindannyian! – beintett, majd fogva a tányérját dühösen elviharzott. Senki sem törődött vele különösképpen, és a reggeli után mindenki ment a saját útján.

Andy rávett, hogy bevigyen a kórházba ellenőrzésre minden rendben van-e. A melegre való tekintettel egy édes rövid lenge lila ruha mellett döntöttem. (Szeretném kiélvezni az utolsó nem bálnaként töltött napjaimat, mivel a szexi öltözködésnek hamarosan búcsút inthetek.) Irina természetesen nem engedett el minket kettesben, így még a mosdóban sem szabadulhattam meg tőle. Sajnos akármennyire is bántam az isteni baconos rántottát elvitte a toilet kacsa. Viszont megfogadtam CC tanácsát, és a klinika felé vezető úton alaposan bevásároltam a sóskekszből, ami szerinte csodákat művel a hányingerrel folytatott harcban. (Ha azt mondom, utálok terhesnek lenni az enyhe kifejezés!) Ráadásul a sürgősségi is dugig tömve volt, és mivel nem életmentő beavatkozásra van szükségem nem vettek előre a sorban. Kőkemény három óra várakozás után hívtak be, hogy megállapítsák az égvilágon semmi bajom. A barátom megnyugodott, nekem meg nem kellett tovább hallgatnom a nyaggatását, szóval végre ezen is továbbléphettünk. Legszívesebben kikapcsolódtam volna némi bolyongással a szülővárosomba, de a felvigyázóm szigorú házi őrizetre ítélt. Megérdeklődtem tőle, hogy a nyomkövető szondát mikor óhajtja feldugni a seggembe, mire leordított, hogy az egész az én érdekemben történik, szóval ne basztassam állandóan. Durcásan elvonultam a laptopom társaságában. Andy a fiúkkal a stúdióban tartott megbeszélést, így teljesen egyedül maradtam az online világba bekebelezve. Unalmamban giccsesen romantikus filmek mellett adtam le a voksomat, mint például a Dirty dancing.

Will a menedzser késő délután telefonált, hogy leszervezett egy ingyenes nyílt téri koncertet a John Anson Theatreben. Andy teljesen felpörögve ért haza én meg egy lelki roncs voltam hála a Csillagainkban a hiba című drámának. Viszont iszonyú cukin reagálta le a helyzetet, mivel átölelt és megkérdezte szeretnék-e még fagyit (két Ben&Jerry’s dobozt ürítettem ki). A könnyeimmel áztatott pólója a mellkasára tapadt, de csak annyit mondott, hogy szeret a megbolondult hormonjaim ellenére is, amivel ismét beindította a sírógépezetet.

- Pindurka zuhanyozz le – puszilta meg a homlokomat, majd kisimította az arcomra tapadt nedves hajtincseimet.

- Minek? – szó szerint semmi kedvem, a még az élethez sem kicsit talán erős, de komolyan még felkelni sincs energiám. A punnyadás, és a bőgés tökéletes programnak bizonyult az est hátralevő részére. Ismeritek az érzést, mikor a mackónadrág a legkényelmesebb viselet a világon, és a csoki fagyi a mennyei mannával egyenlő, nos én most ezt a fázist preferáltam.

- A banda nem igazán léphet fel énekes nélkül, szóval siess különben el fogunk késni, és azt nagyon nem szeretném. Fontos, hogy támogass a háttérből, kicsim tehát díjaznám, ha felemelnéd a formás hátsódat az ágyról, és megmozdulnál.

- Kapok csokit? – felkeltem, majd hatalmasat nyújtóztam.

- Akármit csak még az idén készülj el – átvette a helyem, és szabályosan szétterült esélyt sem adva, hogy én is elférhessek mellette.

- Szemét! – úgy tettem, mintha köhögéssel leplezném a szitokszót.

- Ja-ja Pindurka, én is szeretlek – elmosolyodott. Sikeresen elnyomott egy ásítást, és bekapcsolta a tévét.

Kb. tizenöt perc alatt elkészültem, de a hangulatom cseppet sem változott meg. Ja, és meg sem említem, hogy volt képe elaludni, míg én puccba vágtam magam. Visszafogtam a feltörekvő hisztimet, és ahelyett, hogy elküldtem volna a k… anyjába inkább a fiúkra bíztam az ébresztést. Letipegtem a konyhába a hűtőből kiloptam az utolsó epres tortaszeletet, és egy pohárnarancslé társaságában kényelmesen elhelyezkedtem az asztalnál. A hangokbból, meg a puffanásból könnyen kikövetkeztethettem, hogy szabályosan kiborították az ágyból, feltételezhetőleg matracostól. Feldúltan zilált hajjal került elő, míg én alig bírtam visszafogni a röhögést. Dühös kék szemeivel engem vizslatott, mint főkolompost, de lesütött pillákkal csak annyit rebegtem, hogy szeretlek drágám, és most egyenlítettünk a korábbiért. Átkarolta a vállam, majd kivezetett a házból, mielőtt esetleg vissza találnék fordulni. Bevallom őszintén megfordult a fejemben, de inkább jó pofit vágtam, és a basszátok meg mind felszólítással elhagytam a házat.

A Black veil Brides New Orleansban dicső hírnévre tett szert, talán a Youtubenak köszönhetően még páran ismerhették őket, és azt gondoltam itt be is zárul a kör. Ám el kell ismernem, hogy tévedtem, ugyanis a rajongók szokatlanul nagy létszámban jelentek meg. A közönség sorai főképp tinédzserlányokból épült fel, viszont akadtak fiúk is szép számban. A srácok neveit skandálva izgatottan várták, hogy kezdetét vegye a másfélórányi tömény fejrázás. Engem természetesen rögtön a színpad mögé tereltek, hogy még véletlenül se essen bántódásom, és szem előtt lehessek. Irina hűséges dobermann kutyaként lihegett a sarkomban, ami rohadtul idegesített, mert levegőt se kaptam tőle. Kb. két percre sikerült leráznom, és egy hatalmas szívességbe Ashleynek, hogy eltereljem a figyelmét. Félrehúztam Andyt, majd egy hosszas csókcsatát követően sok sikert kívántam nekik. Persze később a színfalak mögé tessékeltek, amihez cseppet sem fűlött a fogam. A dobermannomtól eltekintve teljesen egyedül maradtam, és arra gondoltam mennyire hiányzik most Caroline. Emlékszem, mikor először osontunk be az első BVB koncertünkre. Olyan, mintha mindez vagy ezer éve történt volna, de az-az igazság, hogy az én életem változott meg azóta. Az agyam máshol kalandozott miközben a szemem le se bírtam venni a színpadon tomboló srácokról. Ismét abba a transzba estem, és valószínűleg ennek hála nem vettem elég korán észre a körülöttem történő eseményeket.

Az utolsó számnál tartottak, mikor váratlanul kitört a Los Angelesben viszonylag ritkának számító fákat szaggató vihar. Szinte mindenki fejvesztve menekült a szélrózsa összes irányába, de én hirtelen azt se tudtam mihez kezdjek. Az emberek próbáltak védeni magukat az évszázad természeti csapásától, míg én szabályosan lebénultam. Nem hallottam Irina kiabálását, de a szája mozgásából és a heves gesztikulálásából könnyen levettem, hogy hatalmas a baj. A karomat megragadva igyekezett biztonságos helyre vonszolni, holott ez szinte teljességgel lehetetlen küldetés a nyílt téren, ahol jelenleg tartózkodunk. Váratlanul löktek meg minket hátulról, és ennek köszönhetően szakadtam el az orosz szépségtől. Kétségbeesetten igyekeztem ismerőst találni, akibe kapaszkodhatok. A sötétségnek és a vastag függönyként lezuhanó esőnek hála a látási viszonyok szinte nullára csökkentek. Egyetlen hang szűrődött felém, amitől hirtelen kitisztult a kép… a fegyver a fülem mellett sült el. Megfordulni is alig mertem nem, hogy megmozdulni. Ott állt Irina talpig véresen előtte pedig holtan feküdt az életem megkeserítője, Wilson. Fel sem bírtam fogni, ami történt, és az egyetlen normális reakcióval reagáltam, elterültem én is. Vége lenne az egésznek? Lehetséges egyáltalán?