2016. december 27., kedd

Epilógus

Kereken fél év telt el a los angelesi koncert óta…

A halott férfi valóban Wilson volt, ezt a halottkém is megállapította. A hírekben napokig főszerepet játszott a gyilkos maffiózó. Feltételezem, sokan felsóhajtottak az otthonaikban, hogy a világ ismét megszabadult egy rohadéktól. Engem személyesen is érintett az ügy, így a megkönnyebbülés az én lelkemben nagyobb nyomott hagyott, mint másoknál. Irina szerencsére viszonylag könnyebb sérülésekkel megúszta. A jólétét az is megerősítette, hogy Ashleyt tökön vágta, mikor Csipkerózsikásat akart vele játszani. Mi csak jót aszaltunk rajta, és sejtettük, hogy előbb vagy utóbb, de kialakul majd közöttük valami.

 Az szerintem nem titok, hogy a srácok hamar óriási sikereket értek el. Gyanítom, hogy a barátom kisfiús képe nagy szerepet játszott a rajongótábor növekedésében. Pillanatok alatt felkapták a bandát, és azt rebesgették ők az év új felfedezettjei. Az álmuk valóra vált, és a jövő héten adják ki a debütáló albumukat a Black Veil Brides-ot. Tizenegy új szám, rengeteg fotózás, turnék, és ez még csak a kezdet, ami rájuk vár az elkövetkező időkben. Én mindenesetre mindig a színfalak mögül csápolok a kedvenc barátnőm Caroline oldalán, akinek automatikusan kijárt a VIP megtiszteltetés. Igaz, a későbbiekben kevesebbet fogom látni Andyt, de megígérte, hogy ha kell azonnal repülőre száll vagy elkocsikázik hozzám a Batmobillal, ha bármi baj lenne.

Apa először nagyon kiakadt, mikor közöltük vele, hogy babát várok, de három felessel később már jobb kedvben gratulált. Ugyan mi nem ragaszkodtunk az esküvőhöz, ám ő nagyon is. Előkotorta anya régi ruháját, kicsit felújítatta, és már állhattam is az oltár elé hatalmas pocakkal feldagadt lábakkal. És tudjátok mi a legmeglepőbb? Novát felkértem koszorúslánynak, és képzeljétek igent mondott. Bár egyesek megsúgták, hogy előtte a depressziótól napokig ki sem tette a lábát a szobájából, de idővel úgy fest megbékélt. Mindent tökéletesen megrendeztek, a torta roskadozott a máztól, a virágok ragyogtak a fényben, a kibérelt terem pedig színben harmonizált a hagyományokkal. (Andyvel feketét szerettünk volna, de pár szavazat híján elbuktunk, így maradtak a dolgok a szervező tünci cica baba óhaja szerint.) A vőfély Ashley seggrészegre itta magát, és az utolsó daloknál már nagyon nehezen találta a megfelelő oktávokat, viszont ettől eltekintve jól sikerült az egész ceremónia (habár a vendégek negyedét nem ismertem).

Végül utoljára hagytam a legfontosabb beszámolót…
Büszkén jelenthetem, hogy Szeptember 24-én megszületetett a kislányom. 3780 grammot nyomott, és a Lisa Beverly Biersack nevet kapta. Rettentően kimerültem, de a boldog apuka szabályosan ugrált örömében, mikor először a kezébe foghatta a kicsit, és ez kárpótolt a fájdalomért. Mellesleg örökölte a gyönyörű kék szemeit, tőlem pedig a dús barna hajat. Hiába áhítozott utánam a békét áhítozó sötétség, látni akartam, hogy rendben vannak-e a dolgok, és csak ezek után engedhettem utat az óhajának.
Napokkal később engedtek ki minket. Egyelőre egy kis garzonlakást béreltünk ki, és szenteltük fel, mint az új otthonunk. A gyerek szobát közösen rendeztük be, ahol Lisa nyugodtan aludhatta immáron az igazak álmát. Bár, azt megemlíteném, hogy a kiságy összeszerelésében nem engedték meg a segédkezésem, de legalább én jót röhögtem, miközben a banda egymást ölte az útmutatóban leírtak miatt. Felvettem videóra szóval, ha a baba idősebb korba lép, lesz min nevetnie a szomorú perceiben. A vidámság olykor a nehéz pillanatokban sokat segíthet, ez személyes tapasztalat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az élet mindig kegyelmes hozzánk. Ha majd felnő a lányom, mesélni fogok neki a nagymamájáról, és még ha sírok is közben, tudni fogom ő mindig mellettem lesz, történjék bármi is.


 VÉGE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése