11. rész

Másnap reggel megnyugvással töltött el, hogy nem csak álmodtam az előző estét. Szabályosan rám kulcsolta az egész testét én meg az aprócska termetemnek köszönhetően szinte eltűntem a karjaiban. Elmosolyodtam, és megsimogattam a karját.

- Szép jó reggelt, Pindurka! – szólalt meg. Sikerült megijesztenie, hiszen azt hittem még nagyban húzza a lóbőrt. – Elég régóta fent vagyok, de nem akartalak felkelteni, mert olyan békésen aludtál.

- Köszike – szembe fordultam vele. Az ujjaimmal bele túrtam a hajába, és habár még mindig hihetetlennek tűnt, hogy itt van mellettem, az érintésekkel próbáltam realizálni a dolgot.

- Gyönyörű vagy, ugye tudod? – mélyen a szemembe nézett. Most, hogy ilyen közelről figyelhettem meg tűnt fel a két pici anyajegy az álla közelében.

- Ha azt felelem igen, akkor beképzelt leszek tőle? – az ujjaimmal a hasán írtam le néhány kört.

- Egy kis egészséges önbizalom sosem árt – elmosolyodott. – Amúgy, szeretnél valamit, vagy csak úgy játszadozol? – leesett az állam a megdöbbenéstől. Gyorsan átfutott az agyamon, mit is válaszoljak. Adjam elő a sértődöttet, megüssem a pofátlan beszólásért, vagy esetleg valami mást…

- Miért te szeretnél valamit? – kérdeztem vissza csábosan. Ismét a ribanc énem tört ki belőlem.

- Hidd el, szívesen feküdnék le veled, sőt kérned sem kellene, de per pillanat még túl korainak érzem. Ugye nem baj? – nem értettem a reakcióját. Nem talál vonzónak? Na, jó az előbb bókolt nekem, de ez puszta női logika.

- Fogd be, és simogass kicsit! – rendben beismerem, egészen felizgatott. Szerintem nem sok erőlködésembe tellene, hogy rá vegyem, tegyen a magáévá.

- Nyugi, kicsim, hamarosan… - megpuszilta a homlokomat.  

- Kérlek… - bevetettem a boci szemeket, és lebiggyesztettem a számat.

- Csak simi, rendben? – oké, félig már beadta a derekát. Haladás!

- Aham – bólogattam örömömben. Gyorsan fölé kerekedtem, és a lábaimat szétdobva ráültem. Benyúlt a pólóm alá, majd végig futatta az ujjait a gerincemen. Kis cica módjára doromboltam kifejezve a tetszésemet. Leutánozva a mozdulatait az oldalát cirógattam, a mellkasán körözgettem. Magához húzott, és hevesen megcsókolt. Éreztem, hogy a dagadó férfiassága a fenekemnek nyomódik.

- Nem – engedett el hirtelen. – nem akarom, hogy azt higgyék, az a srác vagyok, aki pár randi után megfekteti a csajt, aztán meg büszkén veri a mellkasát – hátra túrta a haját. – Ez inkább Ashley reszortja.

- Mióta érdekel téged mások véleménye? – nem hagytam abba a kényeztetést. Mélyen a szemébe néztem. – Kívánlak, és az érzés kölcsönös, szóval… - a boxere feletti vékony szőrcsíkot birizgáltam.

- Igazad van! – megragadta a derekam, és maga alá fordított. Felhúzta a pólómat, majd a nyelvével a bal bimbóm kezdte el nyalogatni, a gerincem ívbe hajlott a gyönyörtől.

- Hé, haver! – az ajtó váratlan csapódott ki, mire Andy gyorsan visszarántotta a takarót rám. – Oh, baszd ki csak nem zavartam meg valamit? – cseppet sem tűnt úgy, mint aki bánná a dolgot.

- A kurva életbe Ashley, nem tudsz kopogni? – gurult dühbe a pasim.

- Nem megyünk le a Műjégpályára? – figyelembe se vette, mit kérdezett tőle. Teljesen természetesen viselkedett. – A tegnapi szöszi ott dolgozik, és ingyen be tud minket vinni. Pindurka, van kedved hozzá? – egyszer, s mindenkorra levakarhatatlan marad a becenevem.

- Ha, előbb bemoshatok egyet, szívesen – grimaszoltam. Nem bocsátom meg egy könnyen, hogy félbeszakított minket.

- Később is dughattok – vonta meg a vállát. – de ez soha vissza nem térő alkalom. Plusz megnézheted, hogyan rúgom szét a babaarcú seggét hokiban – vigyorgott.

- Pindurka? – sóhajtott Andy belátva, hogy Ashley nem fogja feladni. – Szeretnél jönni?

- Tök mindegy – vontam meg a vállam durcásan.

- Szép volt, faszfej! – bokszolt bele keményen Andy a vállába, és tőlem is kapott, mikor elhaladtam mellette.

A kávé és cigi után Ashley már tűkön ülve sürgetett minket. Nem terveztem haza menni, így megkértem, hogy adjon kölcsön valamit, amit felvehetek. Röhögve nyújtotta át a Batman lógós fekete hosszú ujjú pulcsit. He-he! A langaléta termetének köszönhetően az, hogy lógott rajtam enyhe kifejezés. Ashley persze nem bírta ki beszólás nélkül, így Andy újból megütötte.(Az élet szép, ők meg agyon csapják egymást!) Kettő egy szavazás ellenében megálltunk a legközelebbi hot-dogos standnál.

- Jó látni, hogy van olyan lány, aki szeret enni, és nem félti az alakját – mondta Andy miközben sétáltunk.

-  Az a kis barna, csak nyúltápot nyomott, mert félt attól, hogy elhízik – szólt közbe Ashley.

- Nem tartok az ilyenektől, mert jó géneket örököltem – anya is nádszálvékony volt, pedig amennyi gyors kaját, mi elfogyasztottunk attól más már kinyiffant volna. Na, igen, mivel nem tudott főzni, így a mikro és a sütő a legjobb barátunkká vált, nem említve a kiszállítókat, akik messziről köszöntek nekünk. Régi szép emlékek…

A new orleansi jégstadion elég monumentális épület a belváros szívétől nem messze. Belépve híres jéghokis, és műkorcsolyázok díjaiban gyönyörködhettünk meg a falak mentén. A büfé elfoglalta az aula felét, a másik oldalon a kölcsönző, meg a pénztár, az öltözőkhöz lépcső vezetett fel. Ashley vezette a menetet a szöszkéhez. Mindenféle bevezetés nélkül lesmárolta, a csaj meg úgy tekintett rá, mintha ő lenne az AtyaÚrIsten (igen, így egy személyben, mellőzve a helyesírás szabályait). Vajon a srác, hány ártatlan lány lelkébe taposott már bele? Költői kérdés! Nem is érdekel a válasz!

- Rachel, akkor, amiben megegyeztünk? – a mindjárt lekaplak a két lábadról stílusát adta elő.

- Rebecca – javította ki. – és persze. A barátaidnak is? – nézett ránk.

- Kösz, de mi inkább kifizetjük a jegyeket – nyúlt a pénztárcájához Andy.

- Hogy, te milyen kis ünneprontó vagy, Rebeka állja a cehet – kacsintott rá.

- Nem zavar, hogy kihasznál téged? – néztem szánalmasan a nyálcsurgató szöszire. Szerintem, ha egy kútba kellene vetődnie a gitáros után mindenféle teketóriázás nélkül megtenné.

- Kellene? – flegmán rágózott megigézve bámulta tovább.

- Á. feleslegesen tépem a számat! – legyintettem.

- Valami olyasmi – bólogatott Andy.

A kölcsönzőben 37-est kértem, míg a fiúk velem ellentétben hatalmas méretet hordtak. Teljesen felspannolva válogattak a hokiütők között, szóval jobbnak láttam egyelőre ott hagyni őket. Az öltözőben felszenvedtem a korcsolyát a lábamra, majd szorosan becsatoltam.

- Pindurka, voltál valaha a jégen? – méregette Andy a bizonytalan csoszogásomat a korlát mentén.

- Kiskoromban az egyik barátnőmmel sokat jártunk ki a városi csarnokba, de miután elköltözött soha többet nem mentem, és ennek már vagy öt hosszú éve – Carrie a szomszédságunkban lakott, és együtt nőttünk fel, szinte testvérekként. Átvirrasztott éjszakák, pizsama partik, közös élmények, amik elválaszthatatlanná tettek minket. Emlékszem hónapokig szomorkodtam, miután itt hagyott. Egy ideig naponta telefonáltunk, leveleket írtunk, de az idő múlásával meg tanultunk élni a másik nélkül. Ma is sokszor eszembe jut, viszont csak a szívemet fájdítanám, ha újra felvenném vele a kapcsolatot. - - Te elég profinak tűnsz… - tereltem el gyorsan a témát magamról.

- A gimiben hokiztam, és ha nem szól közbe a zene, valószínűleg én lennék a North Westend egyik nagy reménysége – vonta meg a vállát. –Na, gyere! – megfogta a kezem, és óvatosan eleinte bébi lépésekben haladva segített újra tanulni a mozdulatokat. – Elengedhetlek? – kérdezte két kör múlva.

- Azt hiszem – feleltem bizonytalanul. Hozzá teszem, hogy legyen szó bármilyen sportágról én borzasztóan béna vagyok benne szóval, ha esek-kelek, az számomra a dolgok vele járója. Az első suhanás közben sikerült is egy hatalmas seggest véghezvinnem.

- Meg vagy? – nyújtotta a kezet.

- Aham, csak közelebbről is megállapítottam, hogy mennyire tükör sima a jég – poénkodtam a saját esetlenségemen. Sajgott a hátsó felem, és hasogatott a jobb csuklóm.

- És elég sima? – kuncogott édesen.

- Tökéletes – vigyorogtam idétlenül.

- Hé, Biersack készen állsz? – siklott mellénk Ashley fülig érő szájjal.

- Szétrúgni a segged, Purdy? Bármikor! – a győzelemre való éhség csillogott a mese szép kék szemeiben. – A vesztes alsógatyában futja körbe a stadiont – gonoszul mosolygott.

- Most komolyan? – vontam fel a szemöldököm.

- A múltkori fogadásnál, a vadbarom miatt végig hánytam az éjszakát, szóval tartózik nekem.

- Nem az én hibám, hogy nem bírod a piát! – igen, határozottan megállapítom, hogy súlyosan agykárosodottak.

- A meccs húsz pontig megy, döntetlen esetén, mindketten megcsináljuk – nyújtotta előre a kezét. –Pindurka, te leszel a bíró, ha esetleg a seggfej csalásra vetemedne.

- Fogalmam sincs a hokiról – tártam szét a karomat. – Mik a szabályok?

-  A durvulás megengedett, és a góllövésnél ordítasz, lényegében ennyi.

- Nem kéne kapus is? – azért ezt sejtettem magamtól is.

- Mivel nem szabályos meccset játszunk, így most hanyagolható.

- Rendben – felpipiskedtem, hogy megpusziljam Andyt. – Sok szerencsét! Remélem, megadod neki azt, ami jár! – még mindig pipa vagyok rá a reggel történtek miatt.

- Most nézd meg utoljára a baba arcút, mert a felismerhetetlenségig fogom alázni! – röhögött Ashley.

- Álmaidban, seggfej!

A „durvulás” enyhe kifejezés arra, amit csináltak. Ha nem szóltak volna előre, hogy mit művelnek, azt hinném, az egész egymás agyon veréséről szólna, a műjégpálya keretein belül. Felváltva kenődtek fel az oldalfalra, és a másikat kicsapva szerezték vissza a korongot. Úgy tűnt Andy tényleg ért a hokihoz, de Ashley küzdeni akarása becsülendő volt. A gólok számolgatása hamar monotonná vált, és kezdtem berekedni a sok ordibálástól.

- Andy lenyűgöző ott kint, nem? – összerezzentem a váratlan hangtól.

- Mi a szart keresel itt? – fordultam meg. A drágalátos nővérkém ácsorgott mögöttem fülig érő szájjal. Enyhén szólva is túl öltözött egy könnyed sétához, abban meg biztos vagyok, hogy nem véletlen tévedt ide.

- Bekka hívott fel – mutatta meg a telefonját. – Ha nem tudnád ő az egyik legjobb barátnőm.

- A ribanc ribanccal pacsizik össze, ez a természet rendje! – gúnnyal teli szavakkal illettem. Nem felejtettem el a múltkori beszólását, és az, hogy még mindig reménytelenül a pasimra hajt, külön adja az ívet.

- Miért van rajtad Andy pulcsija? – a visítása ismételten a dobhártyámat sértette meg.

- Ahhoz neked semmi közöd! – helyette újra a meccsnek szenteltem a figyelmem. – 8:6 Andy javára – kiabáltam közbe. Ashley megint csontrepesztő esést produkált a jégen a pasim kegyetlen gáncsolásának köszönhetően. – Minek vesződsz vele? Ő már rég túl van rajtad, akkor meg minek erőlködsz? Miért nem keresel valaki mást? – oké, van még bennem némi kíváncsiság, bár inkább unaloműzésnek jó ez a beszélgetés.

- Andy volt az első szerelmem, és a mai napig nem bírom kiverni a fejemből, szóval nem könnyű feladnom – hosszú sóhajt eresztett ki, majd leült mellém. – Közvetlen a szakításunk után találkozgattam valakivel, de csak a szex miatt akart velem lenni, szóval dobtam. Nem mellesleg pedig, bennem nem találtam meg azt, amit Andyben.

- Ühüm, értem – na, eddig tartott a lelkesedésem! Szánalmasan reménytelen a testvérkém!

- Figyelj, sajnálom azt a múltkorit… - idegesen tördelte a kezeit, mert rám terelődött a téma. – nem úgy gondoltam, csak kicsúszott a számon, mivel meg akartalak bántani. Megbocsájtasz, nekem? Kérlek… - az enyémmel megegyező színű barna szemében könnyek csillogtak.

- Jobban alszol, ha igennel válaszolok? – kezdem unni a nyaggatását, szóval engedek a könyörgésének. Nem felejtek, de a látszatot fent tarthatom.

- Kicsit – szipogott.

- Remek! – zsebkendőt kotortam elő, és átnyújtottam. – Elkented a sminked!

- Köszi – ölelésre tartotta a karját, de ismerve a reakciómat inkább leejtette.

- Menj haza légy szíves, semmi kedvem a további melodrámádhoz! – véget ért a kedves fázisom, ismét bunkóba váltottam.

- Mellesleg apa szeretne beszélni veled, szóval hívd fel vagy valami! – felkelt. Csodálkoztam, hogy ilyen egyszerűen feladja a harcot, bár abban biztos vagyok, hogy ez csak átmeneti állapot.

- Oké.

- Szia, Heaven – felvette a táskáját a vállára, majd kidobta a fekete foltos zsebkendőt a kukába. – Remélem, egy napon megértesz, majd engem.

- Szia, Nova – mindössze ennyit válaszoltam.

Jó fél órával később 11:9-re Andy megnyerte a játékot. Nem csalódtam benne! Ashley morogva szabadult meg a ruháitól, és elbukva a fogadást teljesítette a feltételt. Kifulladva, reszketve tért vissza, a kezeit fújkálva. A barátom szinte fetrengett a röhögéstől (nem mellesleg meg videóra vette az egészet). A legjobb öröm a káröröm nem, igaz?

Mindkét fiú nyögdécselve fogta a fájó testrészeit, én meg vígan szinte dalolva sétáltam mellettük. (Gonosz vagyok, és akkor mi van? )Nem sokkal később újra a lakásukon voltunk. Nem kommentáltam különösképpen a kitörésüket, egyszerűen betudtam a tesztoszteron túltengésüknek. Rendeltem kínait a közeli étteremből, és ők hiába dőltek ki én bekajáltam helyettük is.

- Nem folytatjuk, amit félbe hagytunk? – nyaggattam a mellkasán feküdve.

- Pindurka, arra sincs energiám, hogy kimásszak a konyhába egy cigiért – nyögdécselve mozdult meg. – Sajnálom!

- Legközelebb, nem fogadok el kifogásokat, érthető? – fölé hajoltam és megpusziltam.

- Imádlak! – megsimogatta az arcomat.

- Én is téged! – sóhajtottam.   

- Megmasszírozol? – a hattyúk halála effektus kezdődött el. Szegény férfiak, és az ő mindent felemésztő szenvedésük! – Légyszi… - képtelen vagyok ellenállni neki, szóval engedtem a kérlelésének.