21. rész

Teljesen kikészültem az átélt sokk miatt, viszont Andy türelmesen kezelte a dolgokat. Segített kibújni a ruhámból. Cserébe, egy régi pulcsijába és nadrágjába bújtam. Nagy könyörgések árán belém erőszakolt pár falatot, de a pia terén hajthatatlan maradtam. ( Úgy éreztem a tompulás átmenetileg segít kikapcsolni a kavargó tévképzeteimet.) Hosszas kérlelést követően engedett, és én meg nem voltam rest kihasználni. Felkutattam az összes fellelhető italt a lakásukban, majd alkoholistákat megszégyenítő módon, sorra húztam meg a különféle üvegeket. A barátom próbált visszatartani, hogy ha nem vigyázok a keverés, mérgezést fog kiváltani bennem, mire válaszul beintettem. Éjfél körül feladta a harcot, hogy észhez térítsen. Puszit nyomott az ajkaimra boldog új évet kívánt, majd elment lefeküdni. Ökör iszik magában, igaz? Nos, szerencsémre vagy szerencsétlenségemre nem sokkal később a sakál részeg Ashley támolygott be az ajtón. Na, nem kellett sokat győzködnöm, hogy igyunk még meg pár felest. Rettenetesen berúgtam, és ennek köszönhetően énekeltük teli torokból üvöltve azt a számot karöltve, ami csak az eszünkbe jutott. Azt hiszem a pasimnak ekkor telhetett be a pohár vagy Mrs. Hamilton éktelen dörömbölése hatott (a csöpp öregasszony kis híján beszakította az ajtónkat a sarkában ugató vakarékkal). Sűrű bocsánatkérések közepette lekoptatta a csendháborítás miatt rendőrséggel fenyegetőző banyát, majd minket vett célba. Úgy döntött itt vet véget a bulinak.

- Milyen ünneprontó tudsz lenni! – dobbantottam durcásan a lábammal. A nyelvem már rendesen akadozott, és kettőt láttam a felpaprikázott srácból. – Mond meg neki Ashley! – néztem megerősítést várva az újdonült ivócimborámtól. Az agyam elködösült, és a racionális gondolkodás, per pillanat messze állt tőlem.

- Pindurka meg én nagyszerűen szórakozunk, szóval húzz a halál faszára seggfej! – fordult felé dühösen. Közelebb rántott magához jelezve, hogy jelenleg a legjobb barátnője vagyok.

- Ne akard, hogy megüsselek! – az indulatok pattogtak a levegőben. Ökölbe szorult kézzel indult meg az irányába. Ajaj, kezdenek eldurvulni az események!

- Verekedni akarsz, seggfej? – elengedett, és mivel amúgy sem álltam túl stabilan kis híján elzuhantam.

- Hagyjátok abba! – a kanapéba kapaszkodva próbáltam megtartani az egyensúlyom.

- Elegem van a nagy pofádból, és abból, hogy minden jó csaj a tied, mert te vagy a rock Justin Biebere! – az alkohol kihozza az emberből a felszín alatt rejtőző indulatokat. A sérelmek pedig hosszú idő után végre előtörhetnek.

- Na, fasszopó most vagy be kussolsz vagy életed hátra levő részében szívószállal fogsz táplálkozni!

- Fiúk, kérlek… - a homály lassan oszolni látszódott az agyamról.

- Hallgass, Heaven! – rivallt rám a barátom villámokat szóró szemekkel. Összeszorult a szívem attól, ahogy hozzám szólt. Az érzelmeim kusza háborúba vonultak, és nehezen irányítottam őket. Lenyeltem a könnyeimet, mert sírni végképp nem akartam.

- Ez már régóta kijár neked! – ütött Andy felé, de az ügyesen kitért előle. Miért van az, hogy a férfiak mindig az erőszakot választják a problémák megoldására? Mi csajok legalább a szánkkal karatézunk először, és a hajtépést csak a legszükségesebb esetben vetjük be. Azt hiszem határozattan kijelentem, a túltengő tesztoszteron a hibás az állati természetükért. A puffanás térített észhez, és mire feleszméltem Ashley elterülve feküdt a földön, a pasim meg a szájáról törölgette a vért. Uh, baszd ki! Átlépte a haverját, és engem célzott meg.

- Ugye engem nem fogsz kiütni? – picit megijesztett. Ma ez a második eset, hogy az ökleit használja a krízis helyzetekben.

- Ne beszélj faszságokat! Soha nem nyúlnék hozzád egy ujjal sem, és nem tudom, hogyan feltételezheted egyáltalán! – dühösnek tűnt, és utáltam, ha én vagyok a kiváltó ok. Megragadta a karomat és a fürdőbe húzott. Csak álltam ott reszketve a körmeimmel a karomba vájva. Ő közben megengedte a vizet, és a kezével ellenőrizte a hőmérsékletet. – Segít kitisztítani a fejedet! – mutatott a vízre. – Vetkőzz le szépen! – leült a kád szélére és mosolygott rám. A szája csúnyán felrepedt alig két millire a piercingjétől. Megesett rajta a szívem, és rájöttem mekkora hülye voltam, hogy azt hittem képes lenne úgy hozzám érni.

- Ne haragudj! – böktem ki gombóccal a torkomban.

- Miért ne haragudjak? Hogy bebasztál vagy, hogy azt gondoltad megütlek? – vonta fel a szemöldökét kérdőn rám nézve.

- Egyikért se – kibújtam a pulóverből.

- Gyere ide! – hívogatott a kezével. Lassú léptekkel csábosan ringattam a csípőmet. Gyors mozdulattal megszabadultam a nadrágtól és a lila csipkés bugyimtól. Egyetlen mozdulattal közelebb rántott. Az ujjaival megcirógatta a jobb mellemet. – Szeretnél, dugni igaz? – suttogta a kék szemeivel az enyémbe bámulva. Bólintottam. A felfokozott érzékeimnek hála beindultam rá, és az egész testem sajgón vágyakozott utána. A körmeivel durván belecsípett a bimbómba. – Nem – felelte. – Ez lesz a büntetésed, mert rossz kislány voltál! – felállt.

- Gonosz vagy! – biggyesztettem le a számat.

- Te meg részeg! – vágott vissza. – Fürödj meg, aztán gyere aludni! – mellettem elhaladva rácsapott a fenekemre. Válaszul beintettem, és rányújtottam a nyelvemet.

A víz valóban jót tett, legalábbis részben. A meleg felkavarta a gyomromat, minek következményeként kiadtam magamból a mérget, amit korábban vittem be a szervezetembe. A kiadós hányás után borzasztó szájízzel, kimerülve bújtam be az ágyba mellé. Átölelt megpuszilt, és megkérdezte rendben vagyok-e. Igent motyogtam, majd átfordultam a jobb oldalamra. Az álom szinte azonnal elnyomott.

-Pindurka, kicsim ébredj! – hallottam a hangját. A szemem kipattant, és ijedten néztem körbe. A gyilkos megölte az anyámat, és én tétlenül álltam ott. A következő vágásban pedig már Vincent bátorított, hogy húzzam meg a ravaszt. A férfi arca átváltozott, és Andyé jelent meg helyette. Az olasz kitépte a fegyvert a kezemből, és háromszor mellkason lőtte. Valószínűleg emiatt sikoltoztam, és keltettem fel vele. Erősen zihálva, zokogva borultam a nyakába. – Semmi baj, itt vagyok! – simogatva apró köröket írt le a hátamon. Úgy kapaszkodtam belé, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. – Meg kell nyugodnod különben megint, be fogsz fulladni, és azt nem szeretnéd ugye? – megráztam a fejem. – Tessék, igyál néhány kortyot, de csak szép lassan! – nyúlt az éjjeli szekrényen levő pohárért. A kiszáradt torkom egyben követelte a folyadékot, és ennek köszönhetően félre nyelve köhögtem ki a nagy részét. – Jobban vagy? – érdeklődött miután újra normálisan kaptam levegőt.

- Aham, csak borzasztóan kell pisilnem! – ledobtam a takarót.

- Rendben – sóhajtott, majd visszahelyezkedett a puha párnák közé.  

A tükörből egy nyúzott arc nézett vissza rám. A sötét barna szemem körül vékony vörös hajszálerek rajzoltak különös vonalakat. Kihúztam a hajgumimat, és az ujjaimmal kibogoztam a kócos tincseket, majd újra összefogtam. Csak rossz álom ennyi az egész, mondogattam magamban. Vincent soha nem bántaná Andyt, nincs rá nyomós oka. Mindössze a képzeletem játszadozott velem, és holnapra el is felejtem a borzalmakat. Kifújtam a bent tartott levegőt, és visszabújtam a pasim mellé.

Három nappal később újra elkezdődött a gimi. Caroline vígan csacsogva mesélte mi történt a téli szünetben. Megismert valami srácot, akiről utólag kiderült, hogy egy tetű, mert nem hívta vissza az ígérete ellenére sem. Méltó barátnő lévén felháborodást színleltem, pedig nem igazán érdekelt a csalódása. Szívtelen dög vagyok, tudom, de per pillanat a saját problémáim aggasztottak. Igyekezett kedvesen kiszedni belőlem mi a baj, mire annyit válaszoltam, ha lehet, inkább jegeljük a témát. A szünet végét jelző csengő mentett meg. Más-más irányba mentünk órára, és így legalább egy időre mentesültem a faggatózásától. Unottan jegyzeteltem végig a hátra levő irodalmat, és a történelmet. Mi a francnak, szenvedek én a sulival, mikor van ennél nagyobb gondom is? Nem láttam értelmét semminek, ennek meg különösképpen nem. Az érettségimmel nem váltom meg a világot, és jobb ember sem leszek tőle, csak egy egyszerű papír, amire később talán büszke is lehetek. Emlékszem anya mindig egyetemre akart küldeni, hogy ne úgy végezzem, mint ő, mikor Los Angelesbe jött. Pincérnőként dolgozott valami nevenincs étteremben, a gettóban. (Később apával itt találkoztak először, és vette rá, hogy iratkozzon be a UCLA-re. Az élet furcsa fintora, igaz?) Viszont az, aki annak idején a támaszomként szolgált mára halott, és azóta minden gyökeresen megváltozott. Hatalmasat sóhajtva léptem be a női mosdóba.

- Hé, ribanc nem látsz a szemedtől? – bele ütköztem valakibe, mikor kinyitottam az ajtót. A felismerés szikrája rögtön felvillant. Michelle a cafka, aki anno megfenyegetett.

- Mi a problémád? – néztem rá szánakozóan. Kíváncsi vagyok még mindig olyan nagy-e a szája, mint korábban.

- Nekem jöttél – csípőre tett kézzel állta el az utat. Ez a lotyó az iskolai egyenruhában is valóságos topmodellként festett. Dühítően idióta pláza kurva, akit legszívesebben mindannyian kiütnénk a márkás cipőjéből.

- Hidd el, te leszel az első, akinek szólók, ha átlátok a falakon – meg persze a médiának, hogy én is Xavier professzor egyik mentoráltja vagyok az X-men szériából. -  Szerinted honnan a faszból tudtam volna, hogy ott vagy? – én mondtam. Másodpercek alatt robbantotta az agyam, bár ez nem nehéz, tekintve a labilis idegállapotomat.

- Idegesítesz – dobbantott a lábaival.

- Az érzés kölcsönös – tartottam a szemkontaktust. – Mi lenne, ha cica bunyóznánk, és a győztes békén hagyná a másikat? – ajánlottam alkut.

- Pont most? – vonta fel a szemöldökét. – Tegnap manikűröztettem – nyomta az orrom alá a türkizben játszó csillámporos körmeit. – Nem halaszthatnánk el? – mi a fene ütött belé? Most tényleg félti a toalettjét vagy csak elillant a korábbi bátorsága?

- Tulajdonképpen mi is a bajod velem? Nincs tudomásom róla, hogy érintett volnál az ügyben – oké, értem én Nova barátnője meg minden, de amúgy meg kurvára semmi köze hozzá.

- Túlságosan is ismerős az, amiben benne van. Vágyakozni egy pasi után, akit már nem kaphatsz meg – hú, de nagyban szarok a szerelmi nyűgeire. – Pont, mint én meg Toby a volt barátom. Szakítottunk, és még mindig megveszek érte, szóval mikor Nova mesélt a történetekről bennem is felszakította a régi sebeket.

- Igazából nem is engem utálsz igaz? – esett le a tantusz. – Hogy hívják a lányt? – sóhajtottam.

- Linda Thatcher – undorodva ejtette ki a nevét. – Toby vele csalt meg, és a mai napig együtt vannak.

- Szuper! Akkor keresd meg és tépd ki a haját, vagy amit szeretnél! – csaptam össze a tenyerem elégedetten. Félre toltam a csajt, és bezárkóztam a legközelebbi fülkébe. Lehuppantam, és könnyítettem magamon, majd lehúztam a wc-t. – Te még mindig itt vagy? – néztem rá. A mosdó fölötti tükörben igazgatta a szeménél elkenődött festéket. – Mit akarsz? – kérdeztem, miközben megnyitottam a csapot.

- Szerintem mi verhetetlen csapat lennénk. Hasonlítasz rám, van benned spiritusz, és ez tetszik – komolyan ez a bige súlyos skizofréniától szenved. Úgy váltogatja a személyiségeit, mint más az átizzadt ruháit egy forró nyári napon.

- Először oktalanul nekem támadsz most meg bandázni akarsz? – elzártam a vizet, és megtöröltem a kezemet. A papírt galacsinná gyűrve dobtam a szemetesbe. – Bocs csajszi, de nekem ez nem fekszik! – fordítottam hátat. – Maradj inkább Novával, a kétszínűség az ő specialitása! – visszadobtam a táskám a vállamra.

- Sokan ölnének a barátságom miatt! – kiabáltam utánam maradásra ösztönözve.

- Akkor keresd meg őket, és puncsolj ott, ne nálam! – beintettem, és becsaptam az ajtót az orra előtt.

Beszálltam Meredith kocsijába. Hosszú idő óta először kerültem testközelbe az ikremmel. Szabályosan felkenődött a bal oldali ablakra, és a biztonsági övet feszülésig húzva távoldott el tőlem. Ha így döntött, hát legyen, később is ráérek bevasalni rajta az adósságát. Bedugtam a fülesem, hogy kizárjam a külvilágot. Lehunytam a szemem, hogy a zene teljesen a hatalmába keríthessen. A Bullet for my valentine együttes dalai kicsit hasonlítottak arra, amit Andyék játszottak. Az ujjaimmal vertem az ütemet, mikor a csörgés kiszakított az elmélyülésemből. Alig egy perce jutott eszembe a barátom, erre tessék ő hívott. Igazi boszorkány vagyok! Óvakodjatok tőlem, muhahaha!

- Meredith ki tudnál, kérlek tenni a Francia negyedben? – kérdeztem.

- Igen, persze – fordult jobbra az ellenkező irányba. – Andyvel találkozol? – érdeklődött kedvesen.

- Ühüm – elpakoltam a mobilomat meg a fülhallgatót. Nova a háttérben fájdalmasan felnyüszített a neve hallatán. – Mondani szeretnél valamit? – küldtem gyilkos pillantást felé. Olyan hevesen rázta a fejét, hogy vártam a nyakcsigolyái reccsenést. – Nagyon helyes! – zártam rövidre a beszélgetést. Talán kissé kegyetlenül viselkedem vele, de a beszari nyuszika nem teszi meg a lépést, én pedig nem könnyítem meg a dolgát.

- Egyébként kedvelem azt a fiút a piercingjei meg a tetoválásai ellenére is – kacsintott rám a visszapillantó tükörből. – Ha úgy hozza a sors, szívesen segítek megrendezni az esküvőtöket – a nővérem a kezébe temetve az arcát zokogott fel. – Gilberték, a mai napig sokszor emlegetik a mesés téli parit, amit az 50. évfordulójukra szerveztem.

- Kösz Meredith, ez rendes tőled – eddig még a legmerészebb álmaimban sem mertem elképzelni, hogy engem valaha bárki is az oltár elé fog vezetni. Habos ruhát viselnék tele szórva kis millió strassz kővel, a koszorúslányok talpig lilában, és az esemény csúcspontja Andy fekete öltönyben az oldalamon feszítve. Áh, a puszta gyönyörűségtől a szívem lángra gyulladt, és kiugrás veszéllyel fenyegetett.

- Megérkeztünk – parkolt le a kínai étterem előtt, mivel nem adtam meg pontos koordinátákat. A pasim innen két sarokkal arrébb van, de egy kis gyaloglás nem fog megártani, legalább kiszellőztetem a fejemet.

- Kösz szépen – kiszálltam, és becsaptam az ajtót. Megvártam, míg eltűnnek a látókörömből, majd felhúztam a kabátom zipzárját, és elindultam.

Andy kissé zavartnak, idegesnek tűnt. Gyorsan belém karolt, és behúzott a legközelebbi üzletbe, ami egy könyvesbolt volt. Berántott a legbelső hosszú polc mögé, majd a testével takart el. A gyors szívverését a mellkasomban éreztem, a levegőt enyhén zihálva vette, és a fejét forgatva tekintgetett körbe. Az ujját a szájára téve jelezte, hogy ne szólaljak meg. Kezdett eluralkodni rajtam a pánik, hogy vajon mi lehet az, amitől ennyire óvni akar.

- Egy fekete Sub követett idáig – suttogta a fülembe. – Nem akarok paranoiás lenni, de szerintem Vincent az, és az emberei.

- El akarnak minket hallgatatni azért, amit láttunk? – a legrosszabb forgatókönyv pergett le előttem.

- Fogalmam sincs, de próbáljunk meg természetesen viselkedni. Plusz nem hinném, hogy ekkora társaságban bármit is lépnének – jelenleg valami író tartott előadást az egyik közeli sarokban. A rajongói szabályosan nyáladzva csüngtek a szavain. Rólunk pedig azt gondolhatták, hogy egy átlagos szerelmes párocska szeretne el vonulni, enyelegni kicsit távol a külvilág zajától. Oh, ha csak sejtenék, mi zajlik valójában a színfalak mögött. Kezdett az egész, egy elbaszott thrillerre hajazni azzal a különbséggel, hogy a rendező nem közölte előre a szereplőkkel a történet menetét.