18. rész

Ashley is felbukkant a színen. Régi ismerősként üdvözölte azt a némbert. Hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcára. Leesett állal figyeltem a jelenetet. Mi a fene történik? Egy párhuzamos univerzumba kerültem, ahol ez a Juliet faszomat se érdekel kicsoda átvette a helyemet?

- Hiányoztok te meg a banda – vinnyogott a füléhez közel duruzsolva. – Olyan jókat buliztunk régen együtt – mintha itt sem lennék, és ha Andy nem húz szorosan közel magához, azt hinném ez valami elbaszott rossz rémálom. – Viszont mióta én meg nyuszi szakítottunk már semmi sem a régi… - sóhajtott eljátszva a szomorú lánykát, akit illik sajnálni a sanyarú sorsa végett.

- Nyuszi? – vontam fel a szemöldököm megemelkedett hangsúly kíséretében.

- A tetoválás – mutatta fel a bal kezét. White rabbit, ez állt rajta. – Nyuszinak is van – csak nem a Dragonfly? Oké, szóval ekkora volt a szerelem, hogy maradandó jelet kellett hagyniuk a másikon. Megyek és rávarratom a homlokomra a nevét csak, hogy ne lógjak ki a sorból. Szánalmas!

- Már le akartam szedetni – szólalt meg a barátom. Idegesen megdörgölte hátha lejön, mint a gyerekrágókban levő műmatrica. – Egyébként mit keresel itt? Megegyeztünk, hogy tartjuk a távolságot, nem emlékszel?

- Innen nem messze adok koncertet, és gondoltam beugrok elcsevegni a régi dolgokról – kitolt csípővel próbált jó benyomást tenni rá, meg sem említve, hogy a melleit a kibukkanás veszélye fenyegette. – Nyuszi, egy szóval sem említetted viszont, a kis barátnődet – úgy nézett rám, mint más a talpára ragadt kutyaszarra. Az undorát nehezen bírta leplezni, és nem is akarta.

- Rendben – törtem meg a hallgatásom. – Játsszuk le csak te meg én! – sikerült bepöccentenie a fasz ki van veled gombomat.

- Heaven, nem kell semmit sem bizonyítanod! – kapta fel a fejét a pasim. Vajon szándékosan kerülte a becenevemet? Bár, egyszer-kétszer előfordult, hogy így szólított, mikor bepöccent rám. Csak, nem megint erről van szó?

- Tévedsz, kedvesem! – mosolyogtam rá negédesen megsimogatva az arcát. – Be kell bizonyítanom, hogy jobb vagyok, mint ez a dagadt ribanc! Tudod, ez ilyen becsület baromság! – kacsintottam rá.

- Hát, ez oltári! – szólt közbe Ashley. Vigyorgott, mint a kis kölykök, akik Halloween után fedezik fel mennyi cukorkát sikerült összekalapolniuk. – Van egy haverom, aki iszapbirkózásokat rendez sutyiban – már láttam rajta, hogy az egész forgatókönyvet előre megírta. – Mi lenne, ha ott rendeznétek le? A babaképű is imádná, igaz haver? – teljesen fellelkesült, és türelmetlenül várta, hogy valaki megerősítse a felvetésében.

- Felejtsd el, seggfej! Nem egy kicseszett leszbi vágyálmod fog valóra válni, pláne nem Pindurkával a főszerepben! – hurrogta le Andy.

- Nekem nincs ellenemre, mivel szétrugdosom a Pöttöm Panna seggét!

- Álmodik a nyomor, mi? – válaszoltam hasonlóan kedvesen. – Ashley rendezd el! – adtam ki az utasítást.

- Ugye tudjátok, hogy az iszapbirkózás rettentő megalázó a női mivoltunkra? Alkohol mámoros gőzben egy szál bikiniben parádézunk a szexre kiéhezett férfiak előtt. A feministák erősen tiltakoznak, hogy véget vessenek az efféle eseményeknek – kikerekedett szemekkel bámultunk az újult bátorságra kapó Carolinera. – Szerintem találjatok valami mást, amiben megmérkőzhettek, mert ezzel saját magatokat tiporjátok a sárba! – teljes mellszélességgel vállalta a véleményét mi, meg az állunkat vakargattuk fel a padlóról.

- Gyere csak! – ragadta meg a kezem Andy, és húzott el a többiektől.

- Hé, hol a babképű? – CC nem messze állhatott tőlünk. A nagy hangfal betakart minket.

- Pindurkával most nyomnak le egy menetet! – röhögött Ashley. – Hé, haver húzz gumit, mert nem szeretnénk, ha még egy kis seggfej szaladgálna belőled.

- Pofa be! – szólt kifelé fordulva. – Belőled még egy is sok! – beintett, majd nekem szentelte a figyelmét. A vállamra tette a kezét. – Carolinennak igaza van! Nem engedem, hogy felizgult puncira éhes pasik előtt játszd meg az erős kiscsajt! Elképzelni is borzalmas, hogy utána esetleg rád verjék ki a szobájuk sötétjében– a szemembe nézett. A gyönyörű arca az aggodalmát tükrözte vissza.– Különben is minek szállsz vitába, Juliettel?

- Mit tudom én? – vontam meg a vállam. – Féltékenység? – néztem rá kérdőn.

- Jaj, Pindurka olyan aranyos vagy, mikor így viselkedsz! – szoros ölelésbe vont, és megpuszilta a homlokomat.

- Ühüm – bólintottam. – Nem haragszol, hogy eljöttem? – váltottam témát.

- Nem repesek a boldogságtól, de azt hiszem, kezdem megérteni, hogy téged senki és semmi nem állíthat meg, ha egyszer elhatároztál valamit! – mosolygott.

- Énekes nélkül elég nehéz koncertet adni, nem gondolod? – CC dugta be a fejét.

- Ja, persze – kapott a fejéhez Andy. – A lépcsőn oldalt menjetek le, így elkerülitek a tolongást! – kacsintott rám, majd megcsókolt. – Utána beszélünk, rendben? – válaszul bólogattam.

- Hé, kiscsaj! – bökött oldalba a zilált hajú dobos. – Megsúghatok neked valamit? Andy barátnői közül te vagy a kedvencem – vigyorgott kivillantva az összes fogát.

- Igazán? – sikerült elérnie, hogy elpiruljak. A szívemet melegség töltötte meg a kedves szavaitól.

- Igazán – pacsira nyújtotta a kezét, én pedig felpipiskedve bele csaptam. (A ritka alkalmak egyike, mikor viszonzom valakinek a felém irányuló gesztusát. ) Igaz eddig nem sok alkalmunk nyílt megismerkedni, de ezzel a mondatával elnyerte a bizalmam.

A koncert pont olyan, ha nem jobb volt, mint az előző, amin jártam. A rajongók szabályosan megőrültek a színpadon szereplő fiúktól. A tömeg üvöltése, üdvrialgása, dobogása szabályosan megremegtette az egész épületet. Valószínűleg a tulajdonos nem ekkora befogadó képességre tervezte az épületet. Mély a bensőmből feltörő rettegés töltött el, ahogy a bárpultnál sorban lehulló üvegeket figyeltem. A fekete krétával teleírt tábla a csapost fejbe találva zuhant a földre. Hát, senki nem veszi észre, hogy valami szörnyű dolog van készülőben? Carolinet elragadta a fangörcs, és Andy is a teljes figyelmét a közönségnek szentelte. A mellkasom szorítása kezdett felerősödni, ami a feltörekvő pánik számlájára írható. Nem fog semmi rossz történni, próbáltam mantrázni magamnak, az idegeim megnyugtatása végett.

- Köszönjük New Orleans, hogy itt voltatok! Imádunk titeket, és találkozunk legközelebb! – pont, mikor kezdett felőrölni a hisztéria utolsó fázisa, mondta be a mikrofonba Andy a búcsúszöveget. A csodás rock angyal lesétált a színpadról a banda kíséretében.

- Basszus, túléltük! – motyogtam a lábaimhoz beszélve.

- Micsoda? – ordított a fülembe Caroline. Teljesen felpörgött, és kis majom módjára végig fel-aláugrált fejből énekelve a dalokat. Vajon hányszor járhatott már a koncertjükön, és tényleg csak én vettem észre, hogy a kóceráj a darabjaira akar hullani?

- Semmi, semmi – ráztam meg a fejem. Próbáltam kilábalni a sokkból, ami félelemmel töltötte el a szívemet. – Keressük meg a fiúkat! – karoltam belé elindulva a lépcső felé. Ha nem tűnt fel neki, akkor nem fogom felvilágosítani, milyen közel is álltunk a halálhoz.

A backstageben sokkal nagyobb felfordulás uralkodott, mint korábban. Ismeretlen emberkék szaladgáltak fel-alá végezve a munkájukat. Andyt nem láttam, de Julietet kiszúrtam. Lazán támaszkodott a falnak, és nagyban magyarázott Ashleynek, aki szabályos transzba esve itta a szavait. Esetleg előfordulhat, hogy a hős csábító, szerelmes a züllött lánykába? Remélem kölcsönös a vonzalom, és lekattan az exéről. A franc essen bele, hogy nekem folyamatosan ilyen dolgokkal kell foglalkoznom! Mi van, ha a férfi ribancon keresztül igyekszik újra a barátom bizalmába férkőzni? Ugyan már Heaven, ne légy paranoiás! Biztosan csak legjobb barátok vagy valami ilyesmi.

- Hé, Pindurka minden rendben? – váratlanul bukkant fel. – Úgy festesz, mint aki most találkozott egy kísértettel – aggódva mért végig. Ennyire látszana rajtam a korábbi rémület?

- Igen, persze – műmosolyt erőltettem az arcomra. – Csak ez a rengeteg rajongó kicsit kiborított, ennyi az egész.

- Láttad mennyien eljöttek? – lelkesedett, mint egy kisgyerek. A szemei a valódi boldogságtól csillogtak. Azt hiszem az álma valóra vált, szóval per pillanat, semmi jogom bele rondítani. – Szólok Maxnek, hogy keressen másik helyet. Ha, így megy tovább lassan egy egész csarnokra szükségünk lesz – szerintem már fejben előretervezett, és el kell ismernem tényleg csodálatos, amit a színpadon művelnek. A zenéjük segít rajtad, legyen akármilyen rossz hangulatod is, ez pedig fantasztikus. Hé mindenki, a jövő reménységei állnak előttetek, szóval készüljetek fel még nagyot fognak robbanni, és arról nem akartok, majd lemaradni!

- Nuszi, gratulálok! – az idegesítő nőszemély ismét bekapcsolódott a társalgásba. – Sikerült megrengetnetek, ezt a lepukkant helyet! – undorodva nézett körbe, mintha csak valami narkó tanyán volnánk.

- Nem húznál el? – gyorsan Andy mellé ugrottam. – Ashleyn kívül senkit nem érdekelsz, nem tűnt fel? – Novával együtt képesek másodpercek alatt, bedurrantani az agyamat. – Ki a jó büdös franc vagy egyébként? Mire vered, így magad? – igyekeztem a lehető legbunkóbb előadásomat nyújtani.

- Híres énekesnő és szerepelt a The Voiceban – kotyogott közbe Caroline szégyenlősen.

- Pontosan – önelégült vigyorra húzta a száját.

- Most boruljak le Őfelsége előtt, vagy jó lesz később is? – gúnyolódtam.

- Te kis… - emelte ütésre a kezét, de Andy megakadályozta a becsapódást. Satuba szorította a csuklóját. Bár, igazából milyen pasi lenne, ha nem védené meg a barátnőjét a zakkant spinétől, aki rá akar támadni? Az őrangyalom akcióba lépett.

- Ne merj hozzá érni, megértetted? – láttam Julieten a pánikot. Nehezen dolgozta fel, hogy a fiú, akiért egykor oda volt, most erőszakot alkalmazott rajta.

- Nyuszi én, szeretlek… - kósza könnycsepp gördült le az arcán. Vajon őszinte vagy ez is csak a színjáték része?

- Megértetted? – figyelembe se vette az előbbi vallomást. Lángoló szemekkel magasodott fölé, és fogalmam sincs, mekkora önuralomra van szüksége, hogy ne vigye tettlegességig a dolgokat. Jézusom, remélem ő nem olyan pasi, aki szereti fitogtatni a tesztoszteron kirohanását a gyengébbik nemen! Micsoda balga gondolat, sosem tenne ilyet! A kis ördögöm azt suttogta a fülembe: hiszen alig ismered… honnan tudhatnád? – Ha egy hajszála is meggörbül, én megesküszök…

- Elég! – szakítottam félbe a vállára téve a kezemet. – Feltételezem, hogy halálra rémítetted! – a némber nyüszítve igyekezett szabadulni. Megsajnáltam, és akkor mi van? Igen, egy hülye ribanc, aki még mindig a pasimra pályázik, de jelenleg csak egy kétségbeesett kislánynak tűnt.

- Menjünk! – engedte el. A lendülettől hajszál híján hanyatt vágódott.

- Még nincs vége, ezt ne felejtsd el! – kiabálta utánunk a sértettségét leplezni igyekvő Juliet. Azt hiszem egy játszmát megnyertem, de a megérzéseim azt súgták, még koránt sincs lezárva a téma. Talán mostantól rettegve kell majd az utcán járnom, azzal a teherrel a hátamon, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rám az egyik sötét sarokból. Ő másnak, sokkal elszántabbnak látszott, mint a megszállott nővérem. Andynek igaza van, hagynom kellene a fenébe, és az iszapbirkózás tényleg nagy baromság. Habár a legszívesebben beverném az öntelt liba képét, ám félő hogy a sérülésem miatt hátránnyal indulnék. Rendben, egyelőre engedem leülepedni az egészet, és ha szerencsém lesz Juliet is erre a döntésre fog jutni.

A klub előtt megköszöntem Carolinennak a fuvart, és elbúcsúztam tőle. Andy rögtön haza akart vinni, de megkértem, hogy inkább ne, helyette üljünk be valahova kajálni vagy csak rendeljünk pizzát. Az utóbbit választotta. Beültünk a kocsijába. Hosszú másodpercekig nem is igazán tudtam, mivel kezdjem a beszélgetést, és vártam, hogy ő szólaljon meg először. Valószínűleg nagyon szúrós szemekkel szuggerálhattam, mert hatalmas sóhaj kíséretében megtörte a csendet.

- Juliet és én a gimi utolsó évében találkoztunk. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokták. Az érettségi előtt hatalmas lehetőségekkel kecsegtették, ha az angyalok városába költözik. Bekerült a Voiceba, és onnantól kezdve beindult a karrierje. Mindenféle pasikkal járkált a bulikba, ahova meghívták, esténként meg úgy esett haza, mint ha mi sem történt volna. Két évig jártunk, és egy nap besokalltam, majd az első géppel visszarepültem ide. Ennek már több mint, öt éve. Röviden, ennyi – balra kormányzott. A sztorit monoton hangon, szinte csak magának motyogva mesélte el.

- Akad még pár ilyen levakarhatatlan exed? Csak szeretnék felkészülni rá a közel jövőben – nem akartam, de támadólag csattantak rajta a szavaim.

- Zűrös a múltam, mint láthatod – végre rám emelte azt a gyönyörű szemeit. – Sajnálom, rendben? Nem szándékoztam kellemetlenségeket okozni neked.

- Jó, felejtsük el! – semmi energiám összeveszni vele. – Tényleg felajánlották a lemezszerződést? – tereltem más irányba a beszélgetést.

- Tegnap felhívott valami csávó Los Angelesből. Szeretné, ha elvinném néhány dalunkat, mert esélyesnek látja, hogy befussunk a rock világba – szárazon közölte a tényeket, mint ha az újságból olvasná. Hová lett a korábbi kitörő ujjongása?

- Az szuper, nem? – a pasim, mint híres énekes? Kicsit megbizseregtem a puszta gondolattól is.

- Valami olyasmi – vonta meg a vállát.

- Mi a baj? Nem erre vágysz? – nem értettem a reakcióját.

- De csak egyelőre túl gyors a tempó, és még a fiúk sem biztos, hogy készen állnak rá – zavartság látszott rajta, és a hajába túrva igyekezett leplezni.

- Van még időd bőven, nem szabad elsietni! – biztatólag megsimogattam a karját.

- Pontosan – végre elmosolyodott.

A lakásukban a sötétség uralkodott, amiből kikövetkeztettem, hogy Ashley még biztosan nagyban fűzögeti valahol a következő numeráját. Valahogy nem is bántam a hiányát, mert nem tetszett az a bizalmas jelenete Juliettel. Oké, semmi közöm hozzá, de akkor is baszta a csőrömet. Ő elment fürdeni nekem meg kiadta a feladatot, hogy hozassak kaját, és etessem meg a macskát. Említettem már mennyire nem szívelem ezeket a doromboló négylábúakat. Nos, úgy fest a szimpátiánk kölcsönös Fionával is. Árgusan figyelt, miközben a konzervjét bontottam. Szerintem kínjában nem bírta eldönteni, hogy kaparófának használja a lábam vagy csak egyszerűen odadörgölőzzön. Tettem a cicában dúló viharra, és odalöktem a tálját. Vernyogott egy köszönetfélét, majd disznókat megszégyenítő módon túrta bele a pofáját a marhás löncsbe.  Felhívtam a pizza futárt, majd bekopogtam a fürdőbe. Azt mondta mindjárt jön, és addig helyezkedjek kényelembe. Picit csalódottan roskadtam le a kanapéra, mert azt vártam hátha beinvitál. Jó, biztosan szüksége van most a magányra, hogy agyalhasson a történteken, de én akkor is megsértődtem picit. Bekapcsoltam a tévét, és unottan szörfözgettem a csatornák között. Pár perc múlva bukkant elő egy szál fekete boxerban. A nyál is összefutott a számban tőle. Lehuppant mellém, majd mindenféle előzetes bevezetés nélkül lesmárolt.

-Nagyon fáj a sebed? – kérdezte két puszi között. Megráztam a fejemet. – Fasza! – felkapott és becipelt a hálóba. Szép lassan kibújtatott a ruháimból, és folytatta az egész testemet beborító csókok áradatát. Ha egy percig is haragudtam is rá, az szeretkezés közben elmúlt. Bele feledkeztem a gyönyörbe, és sikerült minden korábbi problémámat messzire száműznöm.